*~1. fejezet - Csak kényszerből vagy itt Zayn~*

Sziasztook...:) Nos, megérkezett (végre) az 1.fejezet. :) Bocsi a késésért, de nagyon sok dolgom volt. Most viszont gyorsan megírtam, mert (így utolsó héten...xdd) megyek nyaralni...:) Köszönöm a 4 komit és feliratkozót. (tudom már egyszer megköszöntem, de nem baj...xdd) És lett egy fejlécem is, amit köszönök a világ legjobb barátnőének: Nyuszikának :3 (olvassátok el a blogjait nagyon jóóóók...:)Remélem, tetszik..:) 3 komment és jön a kövi...:) Feliratkozókat is kérek még... :3 ^^ :) xoxo Jess ♥

*Jessica Malik*

Reggel már 11 órakor a kanapén ülve néztem a Tuti Gimi-t ha minden igaz ma jönnek a fiúk. Azóta mióta anyával beszéltem (egy hete) sok minden történt. Dave kedden hazajött és szerda délután elkezdett becuccolni hozzám és csütörtök délután pedig ment vissza a mamájához. Végre, végre hozzám költözött. Csak az a baj hogy csak szerdán jön haza. Na, mindegy. Kibírom. Remélem… Anyával pedig megint beszéltem… Végül is csak kioktatott, hogy legyek kedves a fiúkkal (Zayn-t is beleértve. Hahaha. Nem.)

 Már rend volt a házba és már én is kész voltam (mindkét értelemben).

Úgyhogy nyugodtan ültem a kanapén és rágcsáltam a chips-emet. És innentől már nem túlzottan érdekelt ez az egész „OMG! Egy hónapig nálam fog lakni a(z) One Direction” dolog (egy rajongó szemszögéből…pff…)

 Fél 12-kor csöngettek. Magam mellé tettem a tálat, amibe a chips volt és ráérősen indultam az ajtó felé. Tudtam, hogy a fiúk állnak oda kint. Addig húztam-halasztottam az ajtónyitást, hogy az illető még egyszer csöngetett. Nagy röhögéseket hallottam az ajtó másik oldaláról majd kinyitottam és mind az öten rám néztek. Ott állt elöl Zayn és mögötte a négy fiú. Zayn… Zayn rohadt sokat változott. Igazából nagyon jól nézett ki a bátyám.

- Sziasztok – motyogtam majd sorba végig néztem rajtuk. De én legalább nem annyira feltűnően, mint ők… Akik szó szerint megbámultak… Különben mind nagyon helyesek.

Niall (természetesen tudom a nevüket) rám mosolygott.

- Hali – mondta. Ekkor már a Harry és Liam is megszólaltak.

- Zayn nem mondta, hogy ilyen dögös hugicája van – húzogatta a szemöldökét Harry. Én felnevettem Zayn pedig félig hátrafordulva ráfintorgott.

- Helló – mosolygott rám kedvesen Liam. Louis-ra néztem, aki csak újra végignézett rajtam majd bólintott.

 Zayn megindult felém.

- Szia, húgi – mosolygott majd kitárta a karját. Mi van? Ez most tényleg azt akarja, hogy megöleljem?

- Zayn – tettem a tenyerem a mellkasára hogy megállítsam – hagyjuk ezt. Mindenki tudja, hogy te most csak kényszerből vagy itt Zayn. Három évig le sem tojtál… Neked szíved nincs. Csak arcod, de az akkora hogy csoda hogy befért az ajtón. Olyan seggfej vagy, hogy ki kéne törölni – fejtettem ki a véleményemet a fiúk pedig erre a mondatomra a hasukat fogták a röhögéstől majd önelégült mosollyal az arcomon, sarkon fordultam és megindultam a nappali felé – Gyertek beljebb – intettem majd megálltam és hátrafordulva Zayn-re néztem – de ha gondolod, te aludhatsz a küszöbön. Nem fogsz hiányozni – kacsintottam majd megint intettem, hogy jöjjenek. A négy fiú pedig kuncogva követett. Hátra néztem. Harry, Liam és Niall elöl jöttek egymás mellett Zayn pedig hátul kullogott Louis-val.

 A nappaliba menet Niall és Harry között lefolyt egy nyolcmondatos vita.

- Micsoda Humor Harold – jegyezte meg vigyorogva Niall az előbbi szemétkedésemre utalva. Én csak hátra fordultam és a vállam fölött rá mosolyogtam.

- Niall már ezerszer megkértelek, hogy ne használd ezt a megnevezést!- hordta le mérgesen Harry miközben beértünk a nappaliba.

- Most miért? Olyan vicces – fordult szembe Niall Harry-vel. Mi négyen csak köréjük állva hallgattuk az eszmecseréjüket.

- Nem, nem az. Ráadásul sérti a név jogaimat – sértődött be Harry.

- A mijeidet? – vakarta a fejét Niall.

- A név jogaimat.

- Az mi?

- Hát… - kezdte Harry – nem tudom – tárta szét a karját. 2 másodpercig a két fiú gondolkodott majd szinte egyszerre megvonták a vállukat. Én erre egy hangosat röhögtem a fiúk pedig mosolyogva rám néztek. Hát… Mindenesetre gyorsan feladták… Zayn oda jött mellém és átkarolta a vállam.

- Látod? Vicces napok elé nézünk – mosolygott.

- Aha, jó – mondtam közömbösen majd lerázva magamról a kezét ott hagytam és a srácok elé léptem. Engem ő ne ölelgessen…

- Jessica Malik vagyok. Egyelőre – bólintottam majd oda léptem Niall-höz és kezet ráztam vele.

- Niall…

- Horan – fejeztem be majd sorba mindenkinek megráztam a kezét miközben felsoroltam a vezetéknevüket – Styles, Payne, Tomlinson.

 A három fiú mosolygott Louis pedig csak szárazon bólintott.

 Hűha… Ha ilyen marad, akkor nem leszünk jóban. Pedig addig, amíg nem találkoztam vele azt hittem mi nagyon jóban lennénk, hiszen szinte mindenben hasonlítunk.

- Már megint kezdi…- vágott világfájdalmas képet Zayn. A fiúk furán néztek rá én meg csak jó testvér hívén ráfintorogtam – így fog titeket hívni egy jó darabig – közölte a fiúk pedig vállat vontak és ezután, Zayn-nek leesett, hogy, hogy mutatkoztam be – Várjunk csak… Mi az, hogy „Jessica Malik vagyok. Egyelőre.” – idézte a szavaimat mire én csak legyintettem és a következő pillanatban Harry-re néztem, aki körbe nézett majd rám emelte a tekintetét.

- Ezt én sem értettem. Na, mindegy – vonta meg a vállát – Csak hogy tisztázzuk… Nincs barátnőm – vigyorgott kacéran. Utána pedig elnevette magát a reakciómon:

- És csak hogy tisztázzuk… Most nem is lesz – nézett Zayn gyilkos pillantással Harry-re. Jajj ne már. Most meg el akarja játszani a védelmező báty szerepét? – Szóval… - nézett rám – Mi ez az egyelőre dolog? – kérdezte újra.

- Hidd, el Malik rá fogsz jönni – bólintottam ridegen és a négy fiúra emeltem a tekintetem, akik a fejüket forgatva nézelődtek.

- Klassz kecó – jegyezte meg Liam mire Harry és Niall bólintottak.

- Köszi. – mosolyogtam a három fiúra – Na... Nyugodtan üljetek le – mutattam a sarok ülőre.
Először Harry ült le pont a kanapé közepére, jobb oldalán Niall, bal oldalán pedig Liam foglalt helyet. Lehuppantam a kanapé egyik végébe, Louis pedig ugyanígy tett a sarokülő másik sarkában.

- Remek – forgattam a szemem mikor Zayn leült mellém. De ő oda se figyelt rám. Szóval most már a végtelenségig próbálkozni fog… Csodás.

- Tényleg jó kis kecó - csapkodta Zayn a combomat.

- Az – bólintottam majd ledobtam a kezét a combomról és felálltam. Meg kerülve a dohányzó asztalt leültem a Louis melletti fotelba. Zayn vállat vont és a telefonja kijelzőjének segítségével megigazította a haját. Kissé egocentrikus… Liam Harry és Niall a Tuti Gimi-t nézték, ami még mindig ment a tévében. Louis-ra néztem, aki viszont engem nézett. De amint én ránéztem őt a tévére kapta a tekintetét.

- Nézitek vagy kinyomhatom? – vettem a kezembe a távirányítót majd a srácokra pillantottam.

- Nem nézzük – mondták mind a hárman kórusba és Louis is bólintott.

 Na, oké. Két lehetőség van. Tomlinson vagy néma, vagy nem túlzottan beszédes ugyanis még egyszer sem szólalt meg mióta itt van… De… Nem lehet semelyik ugyanis a videókba - amiket láttam róluk - be nem állt a szája. De akkor most mi a bánatért nem beszél? Tippem sincs. Na, mindegy.

 Kikapcsoltam a tévét és mind az öten egy emberként fordultak felém. Amitől kicsit zavarba jöttem és rögtön elvörösödtem.

- Öhm… Szóval… Öhm… - makogtam össze vissza a srácok pedig elmosolyodtak – Biztos éhesek vagytok – jutott hirtelen eszembe mire Niall a hasához kapott, ami válaszképp egy nagyon korgott. Niall-től nem is vártam volna mást. – Sejtettem – forgattam meg a szemem mosolyogva – Szóval… Mivel nem főztem semmit ezért pizzát rendelünk okés?

- Tök mindegy mit eszünk csak együnk valamit, mert én farkas éhes vagyok – szólalt meg Niall.

- Jajj, Niall te mindig éhes vagy – fintorgott Harry.

- Még növésben vagyok – ütötte vállba Niall Harry-t. Mind a négyen röhögtünk Niall mondatán. Harry meg csak rá csapott a homlokára.

- Rendben – kezdtem mosolyogva – foglaljátok, el magatokat én addig megrendelem a pizzát utána pedig meg beszéljük, hogy, hogy alszunk – kacsintottam majd felálltam.

 A konyhába indultam a telefonomért, de még egy kis részletet elcsíptem a beszélgetésükből.

- A hugicád egy bomba nő – hallottam Harry hangját.

- Az – helyeselt Liam és Niall.

- Örülök, hogy tetszik – hallottam Zayn hangján hogy mosolyog (?) – De ha hozzá nyúltok én esküszöm, megismertetem veletek a bal öklömet – mondta dühösen. Oh, most már minden világos… Cinizmus…