-->

2013. november 23., szombat

*~3. fejezet - Emlékek~*

Sziasztooook.:)) Sokat késtem (mint mindig...) tudom... De egyszerűen annyit kell tanulnom, hogy csoda hogy még élnek az agysejtjeim...xdd Szóóóóóval itt lennék a 3. fejezettel, aminek elég szar lett a vége, de mindegy...xddd Most figyeljetek!! A komi határt eltörlöm és a részek hetente fognak érkezni!! Ahogy a másik blogomban is elmondtam normálisan akarom hozni a részeket. De ha nem sikerül jövő héten hoznom (legalább az egyikbe) akkor mindkettő blogomat SZÜNETELTETNI FOGOM!! Remélem nem lesz rá szükség, de ha igen akkor fogok írni...:) Attól hogy eltöröltem a komi határt szeretettel várom a komikat...:) És megkérlek titeket... Nagyon szépen kérlek titeket, hogy komiba másoljátok be a kedvenc részeteket ebből a fejezetből...:) Köszönöm :) Akkor jó olvasást nektek!! :))

U.i.: Köszönöm szépen a 2000+ oldalmegjelenítést és a 11 feliratkozót...:) Imádlak titeket...:) ♥♥♥


xoxo. Jess
 *Jessica Malik*

Csodálatos dologra ébredtem. A nap sugarai simogatták az arcomat, és amikor felkeltem majd kinyitottam az ablakot örömmel konstatáltam, hogy nem csak süt a nap, de még meleg is van. Jó azért ne essünk túlzásokba nem volt trópusi idő. Körülbelül 15-18 fok körül lehetett, de itt már akkor a lég kondikat kapcsolják. Úgyhogy meleg volt. És ha meleg van az mit jelent? Rövid pólót, jó kedvet, Jess boldogságát és persze azt is, hogy jó időben mindenkivel kedves vagyok.  Így hát nem csuktam be az ablakot.
 Az ágyra néztem. Louis része be volt ágyazva. Úgy tűnik korábban felkelt.
Beszaladtam a fürdőszobába és miközben vasaltam a hajam 



azt vettem észre, hogy egyre hangosabban énekel Perrie Edwards a szobámban. Mármint nem úgy értem, hogy bent volt a szobámban és énekelt, hanem a telefonomból szólt a Move című Little Mix szám. Oh… és még nem is említettem, hogy egyszerűen imádom a Little Mix-et és ez azért is vicces, mert a bátyám Perrie Edwards vőlegénye. Majd gratulálok. Perrie-nek.
 Ki szaladtam a fürdőszobából és a telefonomhoz rohantam rá sem néztem a kijelzőre, hanem csak felvettem
- Háló? – szóltam bele a telefonba miközben visszabandukoltam a fürdőbe és letettem a telefonom a szekrényre (mert ugye alapból ki van hangosítva).
- Hello édes – szólt bele egy jól ismert hang.
- Úristen Liza azt hittem sose hívsz – kiáltottam fel.
- Nyugi, nyugi – mondogatta, de hallottam a hangján hogy vigyorog. Azért örültem ennyire, mert mióta vége lett a sulinak az óta nem találkoztunk csak telefonon beszéltünk egyszer-kétszer ugyanis Liz a nagyszüleinél volt Toronto-ba és nem akartunk eget rengető telefon számlát. De természetesen beszéltünk Kath-el is. Ő mondjuk Hawaii-n van. Csak én poshadok itthon. Végülis. – Figyi, átmehetek?
- Még szép – nyújtottam el az „é” betűt.
- Oksa nagyon fontos megbeszélni valónk van.
- Valami baj van? – állt meg bennem azonnal az ütő.
- Baj? Hülye vagy te? Ez lesz életünk legjobb nyara – nevetett.
- Te jó ég. Téged ismerve kicsit megijedtem. De közben kíváncsi is vagyok. Szóval gyere! De mikor jössz? – érdeklődtem izgatottan.
- Másfél óra?
- Tökéletes.
- Okés akkor majd megyek. Puszi – köszönt volna el, de én közbeszóltam mielőtt letette volna a telefont.
- Várj!
- Mond!
- Itt vannak a fiúk…
- Mikor jöttek? – kérdezte.
- Tegnap. És már úgy aludtam el, hogy ki volt sírva a szemem – húztam el a számat, mert tudtam, hogy Liza pipa lesz. Ő már ismerte Zayn-t. Kath még nem. Liza igazából a legeslegjobb barátnőm. Természetesen Kath is, de Liza nem csak egy sima barátnő. Már majdnem a testvérem. Ő mindenben tud segíteni, mert 2 éves korom óta ismer. Kath pedig családi dolgokban nem nagyon, de rá is mindig lehet számítani. Ők ketten igazi barátnők.
- Komolyan mondom, nem hiszem el. Oké mindent megbeszélünk egy óra és ott vagyok – mondta a méregzsákká változott barátnőm.
- Az előbb még másfél volt – nevettem.
- Most már csak egy. Puszi.
- Puszi – köszöntem el és mosolyogva a szekrényen heverő telefonomra néztem, ami csipogott kettőt majd kiírta, hogy „Hívás vége”. Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tervez az én őrült barátnőm. De remélem jó nyarunk lesz.
 Elkezdtem magam sminkelni és beugrott egy régi nyári emlék.

*Visszaemlékezés*
*13 évvel ezelőtt*

- Ne, ne, ne! – kiabáltam miközben Zayn nevetve kergetett – Anya Zayn meg akar csikizni! – kiabáltam anya pedig kinézett az ablakon
- Gyerekek csurom vizesek vagytok. Meg kértelek titeket, hogy ne menjetek a locsoló alá, mert megfáztok – rázta a fejét anya. Zayn pedig körülbelül 10 méterre tőlem megállt.
- De hát anya meleg van – csodálkozott Zayn én pedig természetesen utánoztam.
- Igen anya meleg van – mosolyogtam Zayn pedig rám nézett és kiöltötte rám a nyelvét én pedig felkacagtam.
- Kivételesen – mosolyodott el anya.
- Anyaaaa – kezdett el hisztizni Zayn én pedig találtam egy biztonságos helyet apa személyében. Átöleltem a combját ő pedig mosolyogva le nézett rám.
- Mi a baj szívem? – kérdezte anya kedvesen.
- Jess megette a csokimat.
- De nem is. Az, az én csokim volt. Csak azért mondod, hogy kapj egy másikat és akkor kettőt ehess – toporzékoltam elengedve apát.
- Gyerekek nyugodjatok meg! Itt még kettő csoki van. Zayn itt van a tiéd. Jessi a sajátját ette meg – nyújtotta át anya az édességet.
- És kié a másik? – csillant fel Zayn szeme.
- Az enyém! – kiáltotta Donyia majd gyors léptekkel oda ment az ablakhoz majd elvette a saját részét.
- Köszi, anya – mosolygott Donyia – Safaa hol van?
- Alszik – válaszoltam majd oda mentem Donyia mellé.
- Igen – mosolygott anya.
- De miért alszik mindig? – nézett furán Zayn.
- Mert még csecsemő – válaszolta apa a kert túlsó végéről.
- Fiúk – legyintettünk Donyiával majd összenevettünk.
 Anya visszament a konyhába Zayn pedig oda szaladt apához és kijelentette, hogy „ő most segít apának pakolni”. Apa nem értette, hogy mégis mit akar pakolni, de mindegy.
- Donyia – szóltam nővérem után, aki leült egy pokrócra majd az egyik Barbie babájának a haját kezdte fésülgetni – Mit csinálsz? – ültem le vele szembe.
- Játszok.
- Én is játszhatok? – kérdeztem.
- Hát persze. Gyere, te lehetsz Ana-val.
- Gyere, te lehetsz Ana-val – ült le mellénk Zayn miközben próbálta utánozni Donyia hangját.
- Zayn! – kiáltotta Doniya majd lebirkózta Zayn-t. Ám drága bátyám rögtön előnybe került.
- Jess segíts! – nevetett Donyia én pedig azonnal beálltam. Nevetgélve birkóztunk tovább majd hirtelen, amikor valami nagyon hideget éreztünk mind felsikítottunk. A locsoló. Felpattantunk és arrébb szaladtunk. Donyia csak kiabált, hogy „jaj, ne a gyönyörű ruhácskám” én pedig felugrottam Zayn hátára ő pedig neki iramodott és újra átszaladtunk a locsoló alatt.

*Jelen*

 Azon kaptam magam, hogy már nem is sminkelek, hanem a tükörképemet mosolyogva nézem és potyognak a könnyeim. Nagyon jó volt, míg mind együtt éltünk. De miután Zayn elment utána én is és már semmi nem volt olyan, mint régen.
 Gyorsan letöröltem könnyeimet majd rendbe tettem a gondolataimat és visszatértem a szobámba. Felöltöztem és annyira jó kedvem volt, hogy ki vettem a szekrényből a fényképezőgépem, beálltam a tükör elé és lőttem egy képet. Majd benyomtam a laptopom és gyorsan feltöltöttem twitterre.


Jessica Malik @JessM
De imádom ezt az időt. *-* ♥

 






















 Miután kinyomtam a gépem csipogott a telefonom. A lépcsőn lefelé menet a Dave-től kapott üzenetet olvasgattam.

Jó reggelt Bébi. Hiányzol! 2 nap múlva megyek! <3 xoxo Dave

- Min mosolyogsz hercegnő? – kérdezte egy rekedtes hang. Zavartam felnéztem a telefonomból és kiderült, hogy már a konyhában vagyok. Az egész One Direction az étkező asztalnál ült és valamit ettek. Egy szék volt kihagyva Niall és Liam között.
- Reggelt – mosolyogtam. A fiúk mind végig mértek. Meg köszörültem a torkom hogy észrevegyék magukat. Zavartan néztek mind a szemembe – Semmi csak kaptam egy aranyos SMS-t.
- Aha – vigyorgott Harry sejtelmesen.
- Mi van?  - kérdeztem majd inkább legyintettem – Hogy aludtatok?
- Jól – mondta Harry, Niall, Liam és Zayn kórusban. Louis-ra néztem.
- Egész éjszaka ölelgettél - mondta miközben egy álmos mosolyt küldött felém.
- Uppsz – vörösödtem el – Bocsi biztos azt hittem Dave vagy – magyarázkodtam majd leültem Niall és Liam közé. Louis csak legyintett én pedig folytattam – na… az van, hogy ma jön hozzám Liza – jelentettem be és Zayn kivételével mindenki kérdőn nézett rám – a barátnőm – tártam szét a karom.
- Ja – mondták.
- De rég láttam Elizabeth-et – tűnődött velem szemben Zayn.
- Én is nyugi – mondtam. Zayn enyhén megdöbbent azon, hogy normálisan szóltam hozzá.
 3 percig csendben eszegettünk aztán elkezdtünk beszélgetni…

3 megjegyzés: