-->

2014. január 5., vasárnap

*~4. fejezet - Kérdezz-Felelek~*

Sziasztooook...:) Megérkeztem..:) És bár nem dupla résszel, de azért elég hosszú lett..:DD Nagyon örülnék egy-két kominak és pár feliratkozónak.:) Többet most nem is szeretnék mondani...:) Jó olvasást..:)


xoxo ♥ Jessi 

 *Jessica Malik*

- Ki csinálta a reggelit? - érdeklődtem, mire... mire szinte egyszerre mind az öten felrakták a kezüket.
- Mit szenyóztok? - szólalt meg Louis, mire a fiúk röhögve leengedték a karjukat - Én voltam - vigyorgott Louis.
- Szép volt Tomlinson - bólintottam elismerően. Louis kérdőn Zayn-re nézett.
- Mi az, hogy Tomlinson? - tárta szét a karját.
- Én megmondtam tegnap - nevetett fel Zayn.
 Ránéztem, és ahogy nevetett teljesen előhozta a régi emlékeket. Eszembe jutottak a "verekedések", és a sok együtt töltött idő. Aztán beugrott a 3 év amit külön töltöttünk. Szörnyű volt. Életem legrosszabb időszaka.
 Hirtelen egy kéz suhant el az arcom előtt.
- Hé! Jól vagy? - kérdezgette Niall, mire minden szem rám szegeződött. Ne már. Utálok a középpontban lenni.
- Persze - mosolyogtam fájdalmasan.
- Akkor miért sírsz? - kérdezte Harry.
- Mi? Nem is sírok - kaptam oda a kezem az arcomhoz. Tényleg sírtam. Ezt nem hiszem el. Most már ez mindig így lesz? Csak rágondolok valami Zayn-el kapcsolatos dologra és elsírom magam? Én nem ilyen vagyok - Szedd már össze magad - motyogtam, teljesen elfelejtve, hogy a fiúk is jelen vannak.
- Tessék? - kérdezte Liam.
- Ja. Öhm... Se-semmi - makogtam össze-vissza - Csak öhm... Mostanában kicsit be vagyok csavarodva. És hát. Magamban beszéltem - próbáltam össze szedni mindenféle hülyeséget, ami eszembe jutott. De hiába. A fiúk nagyon jól tudták, hogy hazudok. Annyira azért nem volt nehéz rájönni. Hisz össze-vissza makogtam. Zayn elfordította a fejét, és mereven a hűtőt bámulta. Felpattantam miközben azt motyogtam, hogy "mindjárt jövök". Miután kiléptem a konyhából beszaladtam a fürdőszobába és a tükörképemre meredtem.
 Mégis hogy lehetek ennyire pancser? - gondolkodtam, a tükörképemet nézve. De most komolyan. Tökre jól indult a napom. Erre természetesen előjönnek a hülye gondolataim. Ez az én formám.
 Megmostam az arcomat utána pedig megigazítottam a sminkemet.
 Mosolyt erőltettem az arcomra és beléptem a konyhába. Leültem a két fiú közé. Nagyon csendben volt mindenki. Niall rám mosolygott én pedig megpróbálkoztam a lehetetlennel és lövelltem felé egy őszinte mosolyt. Hát lehet, hogy megijedt. Mindegy.
 Mindenki csendben volt és csak néha néztünk fel. Egyszer csak elkaptam Louis tekintetét és kimeresztettem a szemeimet jelezve, hogy segítség kéne. Nagyot néztem mikor megforgatta a szemét és unottan, szinte alig kinyitva a száját megkérdezte, hogy "Játszunk valamit?". Mi baja van? Eddig tök rendes volt. Most meg nehezére esett, hogy segítsen nekem.
 A fiúk felnéztek és nagyjából vették a lapot.
- Igen. Aha, mit? Persze - jöttek a válaszok. Zayn is bólintott. Louis rám nézett. Én pedig biccentettem miszerint folytassa. Fújtatott egyet és megint megszólalt. Na hát kíváncsi leszek mit mond mikor megkérdezem majd, hogy mi baja volt.
- Kérdezz-felelek? Úgysem ismerjük még - biccentett felém flegmán. Egyre jobban idegesít.
- Oké - helyeseltek a többiek.
- Oksa de akkor én is kérdezhetek tőletek. Az úgy korrekt.
- Persze - mosolygott Harry. Na ő legalább rendes, ha már Louis ilyen bunkó lett - Kezdhetem? - kérdezte Harry, mire többen bólintottunk - Oké. Hogy hívják a barátodat, hány éves és mióta vagytok együtt? - mosolygott. Sejthettem volna, hogy rögtön belevág a közepébe. Már tegnap is eléggé célozgatott. Hát akkor elmondom.

*Zayn Malik*

Harry nagyon jó kérdést tett fel. Erre én is kíváncsi voltam, és úgy tűnt a fiúk is mert nagyon figyeltek.
- A teljes neve David Joe Banks, de csak Dave-nek hívjuk vagy néha Joey-nak, amit tulajdonképpen gyűlöl - nevetett - 20 éves lesz júliusban. Hú. Hát hogy magyarázzam el? 2 éve vagyunk együtt, de hivatalosan csak másfél - fejezte be. Nekem és Harry-nek leesett az állunk Louis pedig konkrétan megfulladt a kajában.
 Elkezdtem veregetni a hátát ő pedig abba hagyta a köhögést.
- Oké vagy? - néztem rá.
- Ja - bólogatott - Nem értem. Most két év vagy másfél?
- Hát az úgy volt, hogy fél évig nem jelentettük ki, hogy járunk. Csak júniusban. De a decemberit ünnepeljük - vigyorgott - Miért mennyit gondoltatok?  - nevetett
- 3-4 hónap - mondtam.
- Ja, körülbelül - bólogat Harry, Louis pedig biccentett.
- Hm. Hát nem talált - nevetett fel újra - Én jövök. Zayn - nézett rám - Milyen... - kezdte volna, de Louis félbe szakította.
- Téged miért nem hív Malik-nak?
- Arról már leszokott.
- 3 év alatt könnyen ment - tudtam, hogy nem állja meg beszólás nélkül. Mindegy, úgyis megérdemeltem - Szóval Zayn. Milyen Perrie?
- Ööö... Aranyos.
- Na, ide figyelj! - állt fel, és berakta a tányérját a mosogatóba, majd visszafordult és folytatta. Azt hittem le akar szidni vagy valami. De nem - Nem azért vagyok én a világ legnagyobb Little Mix, azon belül is Perrie Edwards rajongója, hogy mikor megkérdezem a vőlegényét, aki mellesleg a bátyám, hogy milyen Perrie lerendezzen annyival, hogy "Aranyos". Szóval halljam. Milyen Perrie? - nézett rám izgatottan. Elmosolyodtam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szereti a Little Mix-et, és Perrie-t. De legalább majd jól kijönnek.
- Hát... Perrie nagyon aranyos - folytattam, Jess pedig megforgatta a szemeit majd visszaült velem szembe - és mindig tök jól kijövünk. Nem pont olyan a stílusa, mint a tiéd de szerintem jól ellennétek. Vagy ellesztek. Nem tudom - fejeztem be a még mindig nem túl hosszú monológomat.
- És a többiek?
- Mindannyian nagyon jó fejek. Szoktunk együtt járni bulizni meg ilyesmi. Nagyon bírjuk őket. Ugye srácok? - néztem körbe, a fiúk pedig hevesen bólogattak.
- Oké. Te jössz.
- Mióta szereted ennyire a lányokat? - tettem fel a kérdést, amire azonnal jött is a válasz.
- Mióta megalakultak. De komolyan. Ők az életem. Perrie pedig a példaképem, és ezer éve el akarok menni egy koncertre, de sosem, jön össze, és most, hogy végre lenne szabadidőm. Hát nekik is az van - hadarta le, és már tette is fel a következő kérdést - Zayn-en és Liam-en kívül kinek van még barátnője? - nézett körbe. Louis feltette a kezét. Mind az öten nagyot néztünk.

*Louis Tomlinson*

 Egy hete szakítottam Eleanorral. Aztán tegnap újra összejöttünk. Hát ööö... Ja, nem bírtuk sokáig.
- Szakítottatok nem? - nézett rám Liam.
- Tegnap újra összejöttünk. Skypeon - közöltem, és tudom, elég nevetségesen hangzik, de azért kicsit durva volt, ahogy Jessi felröhögött. Felhúztam a fél szemöldököm. Lehet, hogy én az előbb bunkó voltam. De nehogy már én húzzam ki abból, amit ő alakított ki magának. Mégis segítettem, és ahelyett hogy megköszönné, kiröhög - Mi van?
- Ja, bocs. Semmi. Csak kicsit fura volt, ahogy mondtad. Bocsika - vigyorgott rám.
- Ha nem lennél lány most leütnélek - tudom ez kicsit durva volt de azért ő sem volt piskóta.
- Louis! - emelte meg a hangját Zayn.
- Hagyd csak Zayn - mosolygott Jess a bátyára amin Zayn kicsit meglepődött - Majd megbánja még.
- Nem fogom - dőltem hátra a széken.
- Hát akkor egészségedre - kacsintott. Ha eddig ideges voltam, akkor itt fel tudtam volna robbanni - Nagyon szép Sophia - mosolygott Liam-re terelve a témát. Liam rögtön elmosolyodott.
- Köszönöm
- Ne köszönd! Csak az igazság.
- Oké én jövök - szólok közbe - Nagyon személyeset kérdezek - vigyorogtam.
- Nem - mondta egyszerűen, én pedig kérdőn néztem rá - Arra a kérdésre nem válaszolok.
- Jaj, kibírod - mondtam szemrehányóan.
- Oké - hirtelen milyen bátor lett - Tedd csak fel a kérdést.
- Szűz vagy még? - vigyorogtam.
- Igen - válaszolta. Mindenki nagyot nézett, Zayn pedig látszólag megkönnyebbült.
- Komolyan? - kérdeztem tátott szájjal.
- Nem - röhögött. Hát ennyit Zayn megkönnyebbüléséről.
- Na, most melyik?
- Nem. Már féléve. Ha ennyire tudni akarod - közölte - Oké. Én jövök. Tomlinson - ajjaj, azt hiszem ez fájni fog - Nagyon hangos vagy? - vigyorgott.
- Ezt hogy érted? - néztem rá kérdőn.
- Hát. Közben.
- Úr isten - meresztettem ki a szemeimet - Hát, öhm... Nem. Elfojtom. Főleg ha vannak a másik szobákban - néztem körbe a fiúk pedig helyeslően bólogattak.
- És nagyon helyesen teszed - vigyorgott Harry - Na, elég a perverekedésből fiúk, lányok! Én jövök - jelentette ki - Jess, a barátnőd is olyan csini, mint te vagy? - vigyorgott Harry, én pedig megforgattam a szemem.
- Csinibb - nevetett Jessi.
- Hm... Nem hinném - rázta meg a fejét Harry. Mindenki felnevetett. Zayn és én pedig gyilkoló tekintettel néztünk a göndörre.
Még egy pár dolgot kérdezgettünk egymástól aztán Jessi kijelentette, hogy mindjárt jön Liza és, hogy legyünk normálisak. Már amennyire normálisak tudunk lenni. Kedves nem? Hát szerintem sem. Azt hiszi ő Miss. Tökély. Még csak egy napja ismerem, de már most elegem van belőle. De közben meg nem értem az egészet. Per pillanat utálom. De amikor mosolyog, nevet, vagy a többiekkel beszél, akkor meg annyira kedvesnek, aranyosnak és gyönyörűnek tűnik. Félre értés ne essék! Tényleg gyönyörű! De attól még nem bírom. Ja igen, és amikor a barátjáról beszél csillog a szeme. Amit nekem nem jó látni, de annak a szerencsés srácnak biztos nagyon jó lehet.
 Különben meg egy árulónak érzem magam. Hogy miért? Eleanorral már elképesztően rég óta járunk, de már nagyon meguntam a sok nyávogását, hogy nem akar ide-oda menni, legyünk inkább kettesben és a többi, és a többi. Én is szívesen lennék mindig vele, de nem tehetem mert egy bandában játszom és nem hagyhatom cserben sem őket sem a több ezer rajongót akik várnak ránk a koncerteken. Ez az életem. Nem tehetem meg, hogy csakúgy közlöm, hogy "Kilépek mert a barátnőm velem akar lenni.". Soha nem tudnám megtenni. A másik pedig.
 Mikor megláttam Jessi-t egyszerre átjárt a melegség és rázott ki a hideg, ami tudom hogy képtelenség de mégis így történt. Amikor pedig hozzámért akkor megszédültem és azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Mikor pedig az éjszaka átölelt... Nem tudtam miért teszi, de elképesztő boldog voltam. De mikor reggel bejelentette, hogy biztosan azért tette mert azt hitte a barátja vagyok, egy részem összetört, a szilánkok pedig úgy vagdosták a szívemet hogy azt hittem bele halok. Sosem éreztem még ilyet.
 De miről beszélek? Barátnőm van. Ajj... Miért vagyok ilyen átkozottul hülye? Miért jöttem össze újra Eleanor-ral? Hogyha ő hozzám ér sosem ráz ki a hideg. Gyönyörű lány meg minden, tényleg. De mióta megtudtam, hogy csókolózott Max-el, és szakítottam vele, azóta nem tudok úgy érezni iránta, mint régen. Akkor meg tegnap miért adtál neki még egy esélyt te idióta? Nem tudom. Fogalmam sincs.
 Lementem a nappaliba és vajon kit találtam ott? Hát persze, hogy Miss. Tökélyt.

4 megjegyzés:

  1. nagyon jo kovit!! <3

    VálaszTörlés
  2. mikor lesz kövi?

    VálaszTörlés
  3. elkepesztoen jol irsz! a vegen nagyon tetszett ahogy kifejtetted hogy Louis mit erez meg mit gondol eppen! elkepesztoen aranyos volt! alig varom az uj reszt! ez a kedvenc blogom es mar nagyon sok mindenkinek beajálottam! udv: egy MW rajongo<3

    VálaszTörlés