*~7. fejezet - „Azt hiszem tudok segíteni"~*

Megérkezteeeem.:) Igen jól látjátok. Nem egy hónappal később hanem 13 nappal később.*-* Rekord. :D És szerintem innentől így is lesz mert nyári szünet van és időm mint a tenger.:D Úgyhogy öröm van..:D Ráadásul tök hosszú lett.:D Word-be 11 oldal.o.o :DD Azt ígértem hogy ebben a fejezetben valakit elvisz a mentő (ez így vicces..xddd) de úgy döntöttem ezt csak a következő részben rakom bele.:) Szóval még egy kicsi izgalom.:D De mint ígértem megérkezett Dave (habár csak skype-on de megérkezett..xdd) és Eleanor is a történetbe.:) Szeretném meg köszönni a 4500+ oldalmegjelenítést és az 5 komit a 6. fejezethez.*-* Imádlak titeket.*-* Amúgy meg jó szünetet nektek remélem jók lettek a bizik..:) Az enyém olyan tűrhető lett.:D (4 4-es: matek, fizika, német és töri.:D többi 5-ös.) Na nem is pofázok tovább..xdd :DD Mindig megkérlek titeket de általában csak egy ember szokta ezt teljesíteni.. mindegy azért most is mondom hogy: ha komiztok másoljátok be a kedvenc részeteket ebből a fejezetből!! :D Szóval remélem tetszik..:) Jó olvasást várom a komikat és a feliratkozókat.:)

♥ xx Jess 

 *Jessica Malik*

 Kicsit talán elkapott a hév Zayn-el kapcsolatban. De elképesztően jó volt megölelni. Már nagyon hiányzott az ölelése. Azért mégsem kellett volna. De basszus, nem tehetek róla.

- Little Mix koncertre megyek. A Little Mix tagjai itt fognak aludni a házamban – csodálkoztam, az ágyamon ülve.

- Jól van már. Nyugodjál már le – jött be az ajtón Louis – Amúgy sem fogunk elférni – ezen még nem is gondolkoztam.

- Jajj, Tomlinson, olyan kibaszottul idegesítesz. Miért kell mindig mindent megzavarnod? – keltem ki magamból – Meg amúgy is... Kopogni meg én fogok nem? És ha nincs rajtam ruha? – néztem rá dühösen, amikor ő végig feküdt az ágyamon. Keresztbe. Úgyhogy lelökött az ágyról a lábával. A földre huppantam és dühösen rácsaptam a két tenyeremmel a padlóra, felpattantam és elkezdtem ütni Louis-t. Erre ő megfogta a két csuklómat és lerántott az ágyra. Maga alá gyűrt majd egy ördögi vigyorral a fején, a szemembe nézett és elkezdett csikizni – Tomlinson... hagyd abba... vagy...vagy... megbánod! Hallod? Ne érj... hozzám! Hagyj... már... békén – visítoztam nevetve és mindig megpróbáltam kipréselni magamból egy-egy szót. Abba hagyta a csiklandozásomat majd megint megfogta a két csuklómat és a fejem fölé szorította, miközben fölém térdelt. Lehajolt hozzám és a fülembe suttogott.

- Ha nincs rajtad ruha, valószínűleg arra gondolnék, hogy: miért nem vettem fel egy nagyobb gatyát reggel és most akkor legalább nem lenne olyan szűk – lehelte. Kirázott a hideg. Louis feljebb emelkedett. Körülbelül öt centi volt az arcunk között. Láttam hogy lenéz a számra. Késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam. Tessék? Miket beszélek? Valószínűleg már hiányzik Dave és a csókjai.

Közelebb hajoltam Louishoz. De mindez csak egy színjáték volt, hogy elgyengüljön. - Vajon már neki is hiányzik Eleanor? Ezért bámulja a számat és ezért szeretne ilyen kétségbeesetten megcsókolni? - Már olyannyira közel voltam hozzá, hogy éreztem a forró leheletét az ajkamon. - Te jó ég. Szükségem van Dave-re! Minél hamarabb! - Hirtelen erőt vettem magamon és lelöktem magamról Louis-t.

- Nagyon szeretheted ezt az Eleanor-t ha az első lánnyal akivel találkozol leállnál smárolni és ilyen perverz gondolataid vannak róla. Szegény barátnőd. – néztem rá lesajnálóan. Louis a füle hegyéig elvörösödött.

- Tessék? Azt hiszed leálltam volna veled smárolni? Te jó ég Jessica... Hogy gondolod, hogy én le tudnék smárolni egy ilyen lányt? – állt fel kiabálva. Jól beidegesedett. Ezt meg hogy érti? Mi az hogy „egy ilyen lány”?

- Mégis mi az istenről beszélsz? – pattantam fel én is.

- Te azt hiszed letudnálak smárolni téged? Jó vicc – nevetett erőltetetten, majd úgy nézett rajtam végig, mint aki már a látványomtól is undorodik.

- Tulajdonképpen mi a problémád Tomlinson? – néztem rá gyilkos tekintettel.

- Semmi – röhögött gúnyosan – Csak nem vagyok hülye. Eléggé sajnálom a barátodat. Tudod... nem mindenki bírna együtt lenni veled ennyi ideig. 3-4 napra tippelnék. Maximum egy hétre, és akkor már sokat mondok. De hogy két év? Te jó Uramisten. Megértem, hogy nincs itthon már egy hete. Vagy mittudomén’ mióta. Én is inkább elmennék ha egy ilyen kis nyávogós, kényes kislány lenne a barátnőm – fejezte be a monológját, majd gúnyosan elmosolyodott.

- Elmész te a büdös picsába – mondtam halkan, mosolyogva. Nem estek jól a szavai. Nagyon nem. De nem adom meg neki azt az örömöt, hogy azt lássa: ez nekem fájt. Pedig borzasztóan fájt, és nem az amit mondott, hanem aki mondta... Mert Louis-t pont nem így ismertem. (Már amennyire ismertem.) Innen is látszik, hogy a híres emberek többsége bunkó és el van szállva magától, de szerencsére ez nem mindenkire igaz. – Tudod Tomlinson, én nem fogok le alacsonyodni a szintedre, mert nem vagyok az a fajta. Nem vagyok gyerekes, veled ellentétben. De tudom hogy megakartál csókolni. Nem tudom miért, de megakartál, és én ezt nem fogom csak úgy elfelejteni. Főleg nem ezek után. Először le akarsz smárolni, utána meg elhordasz minden kényes, nyávogós picsának? Erre mondom azt, hogy gyerekes vagy – böktem a mutatóujjammal a mellkasára – Te mondhatod hogy nem akartál lesmárolni... de nekem nem muszáj ezt elhinnem. – kacsintottam rá, majd egész egyszerűen kikerültem és kinyitottam az ajtót – Most pedig szeretnék készülődni. Ha nem haragszol – tágra nyílt szemekkel elindult kifelé az ajtón nekem pedig valamin megakadt a szemem. Visszatartott nevetéssel vártam, hogy kilépjen a szobámból, majd amikor elindult a lépcső felé utána szóltam – Még valami – mondtam, mire Louis afféle „kezdelek unni” arckifejezéssel fordult vissza hozzám – Tényleg nem ártana a nagyobb gatya – böktem a büszkesége felé – Mondta már pár fiú hogy szexi vagyok amikor valakit leoltok... Na de hogy ennyire – vigyorogtam győzedelmesen. Louis lehajtotta a fejét. Mikor meglátta, hogy enyhén felizgult rám, (?) elvörösödve kapta rám a tekintetét, majd gyorsan megfordult.

- Hülye picsa – morogta, majd leviharzott a lépcsőn.

 Nevetve csuktam be az ajtómat és oda álltam a szekrényemhez. Ahelyett, hogy kiválasztottam volna mibe menjek a koncertre elgondolkoztam.

 Mégis mi az isten baja van Louis-nak? Először annyira kedves volt. Aztán hirtelen... Áhh... Miért lett ilyen bunkó? Egyik nap még kedves volt, másnap meg már amikor kértem, hogy kimentsen egy helyzetből hirtelen bunkó lett. De mégis miért? Nem értem... De itt, és most megfogadom hogy rájövök. Rájövök, hogy mi baja velem. De... Álljon csak meg a menet! Nekem mi bajom van ő vele? Hiszen én is bunkózok vele és nem azért, hogy csak visszavágjak hanem... Miért?! Egyszerűen nem szimpatikus. Nem ezt nem mondhatnám. Hiszen első nap még az volt.

 Nem érdekel. Innentől nem érdekel. Durva volt amit a fejemhez vágott. Plusz - még ha csak haragból is - de le „hülye picsázott”  Akkor én is durva leszek!

- Ha harc hát legyen harc! – mondtam hangosan, majd felnevettem. Magamban beszélek. Kezdek behülyülni.

 Elkezdtem kiválasztani a ruhámat. Ami abból állt, hogy kidobáltam a szekrényem tartalmát az ágyra.

 Aztán egyszer csak meghallottam a skype hangját. Oda szaladtam az asztalomon pihenő géphez és boldogan elfogadtam a hívást. Vagyis... konkrétan rábasztam egy nagyot a gépre. Nagyjából így fogadtam el a hívást. (oké ez vicces..xddd - a szerk.*)

- Hello bé... – kezdte volna Dave, de kicsit megakadt amikor meglátta a webkamerában az ágyamon heverő ruhakupacot - ...bi. Mész valahová? – nevetett. Jól ismert. Tudta, hogy ilyenkor valahová nagyon készülök. De ezt félre téve annyira jó volt már látni.

- Szia cica. Randim van – bólintottam komolyan. Elkezdtem a szokásos játékunkat.

- Ó értem – bólintott ő is – esetleg le tehetem... ha gondolod – mondta vigyorogva.

- Meg ne próbáld! – kiáltottam fel.

- Oké – húzta el a szót nevetve – Szóval hova...? – kezdte, de valaki félbeszakította.

- Dave – kiáltotta egy kislány. Ismerős hang volt.

- Megcsalsz és még pedo is vagy? David Joe Banks! – nevettem fel, majd kihúztam a széket és leültem a géphez. Dave nevetve a fejét csóválta és oldalra nézett.

- Mit szeretnél babám? – kérdezte kedvesen mosolyogva.

- Hol van az Aliel? – hallottam meg újra, az enyhén selypítő hangot. Istenem de hülye vagyok. Ez Destiny. Dave húga.

- Úgy érted a Kis Hableány? – kérdezte Dave. Láttam a kamerában, hogy kinyújtja a kezét. Megfeszült a bicepsze, 5 másodperccel később pedig Destiny is megjelent a képernyőmön. Vagyis Dave felhúzta az ágyra.

- Nem. Nem a Kisz Hableány – rázta a fejét Destiny – az Aliel – bólintott. Halkan kuncogtam. Most jön az, hogy Dave elmagyarázza, hogy ez egy és ugyanaz. Ugyanis Destiny kedvenc meséje a Kis Hableány, de egyszerűen nem érti meg, hogy nem Ariel a címe hanem „Kis Hableány”.

- Ajj Des, az a Kis Hableány. Miért nem érted már meg? – tárta szét a karját Dave – Hányszor kell még elmondanom, hogy van a Kis Hableány. A mese. Abban a főszereplő Ariel. Tehát a Kis Hableány a mese IGAZI címe – emelte ki az „igazi” szót Dave, miközben össze-vissza mutogatott magyarázás közben – Érted már?

- Pelsze – bólintott a kislány mosolyogva és ránézett Dave laptopjára. Így már teljesen láthattam az arcát – Szia Jess – integetett boldogan amikor meglátott. Imádom, hogy kitudja helyesen mondani a nevemet és Jess/Jessi/Jessica helyett nem azt mondja, hogy „Dessz”/„Desszi”/„Desszika”.

- Szia kicsim – mosolyogtam a kamerába – Mi újság?

- Itt vagyok moszt mamánál Dave-vel, meg még itt van Luke isz. Képzeld el, az előbb társzaszoztunk a kígyósszal ész én neltem – mesélte büszkén. Ez konkrétan annyit jelent, hogy egy kígyós játékkal játszottak és ő nyert. Aki esetleg nem értené.

- Ügyes vagy. Végre valaki leverte Davet – nevettem. Dave kinyújtotta a nyelvét – Leharapom – vigyorogtam.

- Azt a pillanatot várom már – nézett a barátom drámaian az ég felé.

- Na én medek, melt megígéltem Luke-nak, hod megkelesszük a vakondot – szólalt meg aranyosan Des. Felnevettem. Vakond?! Dave mintha csak kitalálta volna a gondolataimat ránézett a húgára.

- Mégis mi az istenről beszélsz húgi?

- Ez szigolúan titkosz infolmáció. Szajnosz nem beszélhetek. Titok taltási kötelezettszégem van. Szajnálom – vonta meg a vállát, majd a hüvelyk-, és mutatóujját elhúzta a szája előtt, mint aki cipzárt húz rá.

- Mégis honnan ismersz ilyen szavakat? – kérdezte Dave miközben a fejét fogva röhögött. Igaza volt. A húga mindössze 3 éves. – Tökmindegy. Menj.

- Küldünk még puszit Jessnek? – kérdezte suttogva. Bár ettől függetlenül hallottam.

- Küldünk – mosolygott Dave. Mindketten a kamerába néztek és küldtek egy puszit. Iszonyú aranyos volt.

Majd elolvadtam. Dave adott egy puszit a húgának.

Én is küldtem nekik egy puszit, amire mindketten felnevettek és én is elmosolyodtam.

 - Na futás húgi keressétek meg a... a vakondot?! – mondta Dave. Vagyis nem... inkább kérdezte.

- Oté. De majd cinálunk képet twittelle? – mászott le az ágyról Des, amit én már nem láthattam, de hallottam a hangját. Dave odahajolt és segített neki majd válaszolt.

- Csinálunk. Miután végeztem Jess-el – hajolt vissza a kamerába mosolyogva Dave.

- Lendben. Sziasztok – kiáltott Des. Dave mosolyogva intett.

- Szia – mondtam, de már nem hiszem, hogy hallotta – Imádom a húgodat – vigyorogtam.

- Tegnap este arról magyarázott nekem, hogy ő lesz a koszorúslány az esküvőnkön, és egy rózsaszín egyszarvú hozza majd a szivárványhoz. Merthogy nekünk a szivárványnál lesz az esküvőnk – húzta fel a fél szemöldökét.

- Ó értem. Erről nem tudtam. De kösz az értesítést – nevettem folyamatosan.

- Szívesen, máskor is – kacsintott – Szóval hova is mész?

- Nem fogod elhinni – ráztam meg a fejem boldogan.

- Hát addig biztos nem még el nem mondod – billentette félre a fejét, egy szívdöglesztő mosoly kíséretében.

- Little Mix koncertre visz az én drágalátos bátyám. Utána meg, ha minden jól megy itt alszanak a lányok az ÉN házamban – lelkesedtem be teljesen.

- Hűű... Nagyon teper Zayn – morogta majd észbe kapott hogy most örülni kéne – De örülök hogy örülsz – mosolygott – Hogy fogtok elférni?

- De még én mennyire örülök. Azt még nem tudom, de majd szerintem kirakom Tomlinsont az udvarra. Legalább nem zavarja itt a légkört – forgattam a szemem.

- Az melyik, és miért kell kiütni? – kérdezte azonnal bedühödve.

- A répás – csak így ismerte őket, – ugye Zayn-t kivéve – mert amúgy nem különösebben érdekelte a banda. Zayn miatt haragudott az össze srácra. Úgy, hogy nem ismerte se őt, se a banda többi tagját. Mi lesz itt ha holnap megérkezik?! Tényleg ő már jön holnap. – Majd elmesélem holnap. Mikor jössz? – csillant fel a szemem.

- Oké de kiütöm – dühöngött, én pedig komolyan bólintottam, de igazából majd’ elröhögtem magam – Amúgy délután megyek. Nem tudom mikor. – tárta szét a karját közben meg elhúzta a száját - Majd felhívlak és utána megyek taxival. – kacsintott.

- Még mit nem – csattantam fel – Kimegyek eléd.

- Bébi – mosolygott bele a kamerába. Az a mosoly. Annyira kivagyok ettől a fiútól, hogy egy pillantásába beletudnék dögleni.

- Igen? – kérdeztem halkan, még mindig a mosolyán és a tökéletességén gondolkoztam.

- Emlékszel, hogy nem tudsz vezetni? – nevetett fel. Na hát a nevetése... azt már el sem tudom mondani milyen csodálatos. Ja amúgy tényleg. Nem tudok vezetni.

- Hupsz. Ezt elfelejtettem – röhögtem – Nem baj. Öt hülye gyerekkel vagyok körbevéve, egy csak elvállalja – tártam szét a karom.

- Köszi de nem. Inkább mennék taxival – rázta a fejét. Nem akart semelyikkel találkozni. Tudja, hogy ez be fog következni de inkább halogatja, mintsem, hogy gyorsan túl lenne rajta. Így hát megadtam magam. Legyen úgy, ahogy ő akarja.

- Hát... okés. De tudom mit akarsz ezzel elérni, nehogy azt hidd, hogy nem – néztem rá komolyan, mire ő halkan közölte, hogy „tudom, hogy tudod”. Bólintottam, majd az ágyamra néztem. Készülődnöm kellene. De nem akarok elköszönni Dave-től, úgy meg nem megy ha közben beszélünk, mert akkor úgyis leragadok majd mindig a gép előtt.

- Menj csak – hallottam meg Dave aranyos hangját. Mosolyogva vissza fordultam a laptopom felé. Még szép hogy tudta mire gondoltam.

- De nem akarlak itt hagyni – biggyesztettem le az ajkaimat.

- Majd felhívlak oké? – mosolygott.

- Okés – haraptam a számba.

- Te jó ég Jess, ne csináld ezt – nézett rám fájdalmasan Dave. Újra beharaptam az ajkamat.

- Miért ne csináljam ezt? – kérdeztem vigyorogva. Természetesen tudtam miért nem szabadna csinálnom. Azért, mert ilyenkor durván felizgul és nem csak meg akar csókolni, hanem... khm...

- Ó holnap mit kapsz ezért – szenvedett a vonal másik végén.

- Alig várom – csillant fel a szemem. Dave felnevetett.

- Hidd el, hogy én is. Na menj, majd hívlak.

- Okés – mosolyogtam.

- Szeretlek – mutatott egy szívet a kamerába – Jó szórakozást - mosolygott

- Szeretlek – küldtem egy puszit – Köszönöm - elmosolyodott, majd letette.

Még vagy 2 percig ültem a laptop előtt és rajta gondolkoztam. Komolyan tiszta szívemből imádom. Ő az első szerelmem. Plusz vele voltam először úgy. Ő nekem nem csak egy fellángolás. Egyszerűen érzem, hogy ő az igazi. Ő kell nekem örökre és senki más. Csak rá van mindig szükségem. Úgy ismerem mint a tenyeremet és ez fordítva is igaz. Ismerjük egymás családját, barátait és ismerőseit. Ha minden jól megy, leérettségizünk és Los Angeles-be költözünk, oda fogunk egyetemre is járni. Együtt. Már alig várom, hogy holnap láthassam mert ez nekem durván hosszú idő volt nélküle. Hiszen amikor itthon van minden napot együtt töltünk, vagy ha nem, akkor is találkozunk valamilyen módon.

 A gondolkodásból a telefonom csörgése zökkentett ki. Oda szaladtam az ágyamhoz és felkaptam. A kijelzőn Liza neve villogott.

- Szia cicám, mi újság? – szóltam bele a telefonba.

- Semmi különös, csak mondom, hogy ma nem megyek át, mert megyünk a nagyiékhoz családi vacsira – puffogott drága barátnőm. Azért puffogott, mert utál oda menni. Nem a nagyszüleivel van probléma, hanem a szomszéd sráccal. Aki a volt barátja. Igaz, hogy csak 2 hónapot jártak de még azt is végig veszekedték és az a probléma, hogy mivel Mrs. McAdams (anyai nagyszülők) legjobb barátnője Chris (a bizonyos srác) anyukája, ezért szokás szerint meghívja az ő családját is a családi vacsorára. Hát, szívás...

- Uhh... cinkes. Sok szerencsét – alig bírtam vissza fojtani a nevetésem. Sajnáltam Lizát, de azért ez egy kicsit vicces szitu.

- Köszi. Szükségem lesz rá – szinte láttam magam előtt, ahogy megforgatja a szemét – Te mit csinálsz este?

- Hát... igazából Little Mix koncertre megyek – vigyorogtam.

- Hűű... a bátyád teper? – kérdezte. Ők Dave-vel vajon valami rokoni kapcsolatban állnak egymással? Haha. Ja igen. Liza szereti a Little Mix-et, vagyis szereti a számaikat, de a lányokat nem ismeri. Neki a(z) LM úgy van meg a fejében, hogy: „a négy szép lány, akik fülbemászó számokat játszanak”.

- Úgy tűnik. Mindegy. Jó irányba halad – nevettem. Erre Liz is felnevetett – És képzeld... utána még itt is alszanak nálam a lányok – mondtam izgatottan.

- Hűűű. Mázlista vagy. Nem fogtok elférni – nevetett.

- Tudom, de megoldom. Szerintem ki rakom Tomlinsont – ismertettem vele is azt amit Dave-vel. Különben... Mindenki megjegyzi, hogy nem fogunk elférni. Ez vicces.

- Örülni fog – nevetett Liz.

- Hát a mai után tényleg örülhet, hogy nem véglegesen rakom ki, hanem csak egy éjszakára – mérgelődtem.

- Ajjaj. Mi történt? – aggodalmaskodott Liz.

- Hosszú. Át jössz holnap? Jön haza Dave.

- Akkor igen. Üdvözlöm – nevetett. Már alig vártam. Imádom amikor Liz és Dave egy légtérbe kerülnek. Irtó vicces, hogy állandóan szekálják egymást, ami többnyire miattam van mert állandóan azon megy a vita, hogy kivel foglalkozok többet. Pedig ugyanannyit foglalkozom velük – De csak ha elmeséled, hogy mit művelt Louis.

- Okés, elmondom. Viszont most mennem kell mert az előbb meg Dave-vel beszéltem skypeon és semmit nem haladtam még a készülődéssel - jutott eszembe hirtelen, amikor ránéztem az órára és az 17:54-et (!) mutatott. Csak enyhén jött rám a „nem leszek kész” pánik. Áhh... semmiség. URAMISTEN!

- Okés. Én is megyek mert indulunk – hallottam a hangján hogy fintorog. Már nem bírtam felnevettem – Nem vicces – dorgált meg azonnal.

- Oké, oké bocsi – mosolyogtam – Puszi.

- Pussz – mondta majd letette. Szegény. Biztos „jó” estéje lesz. Majd gondolok rá.

 Újra a szekrényem elé álltam, viszont most már tényleg a ruhámat választottam ki. Vagyis választottam volna... De egyszerűen nincs ruhám. Te jó ég... Megőrülök. Mi az istent vegyek fel? Oké, az előbb talán kicsit túloztam. Ruhám az van elég. Sőt, még talán egy kicsit sok is. Csak éppen nem tudom melyiket válasszam. Egyáltalán mit vegyek fel? Sportosat? Csinosat? Elegánsat? MIT?

- Azt hiszem tudok segíteni – hallottam egy hangot a hátam mögül. Megpördültem a tengelyem körül és Zayn-t véltem felfedezni, aki mosolyogva az ajtófélfának volt dőlve. Mióta állt itt? Nem is hallottam, hogy nyitódott az ajtó. Oké, az alap volt, hogy tudta miért állok tanácstalanul a szekrényem előtt. Végül is... Ha úgy vesszük jó, hogy itt van, régebben is ő segített ruhát választani például egy randira. Mert ő mégiscsak fiú és ő tudja hogy mi tetszik más fiúknak. Na hát ezt jól megmondtam. Mindegy.

Először kicsit filóztam a dolgon. Már így is eléggé olyan volt a nappaliban történő érzelem kitörésem, mintha megbocsájtottam volna neki, nem lenne még szükség arra is, hogy ő segítsen ruhát választani, utána pedig teljesen abban a hitben legyen, hogy már minden oké köztünk. Az semelyikünknek nem tenne jót. Hiszen akkor nekem szívtelen dög módjára meg kéne mondanom, hogy még nagyon nincs rendben semmi, ő pedig pofára esne. Nem lesz ez így jó.

- Megköszönném – bólintottam. Miért mondtam ezt?! Nem is ezt akartam. Ó istenem... most már mindegy. Zayn mosolyogva beljebb jött, majd arrébb tolta az ágyamon heverő ruha kupacot és helyet foglalt. Meg próbáltam menteni a menthetőt – Viszont ezt ne értsd félre. Ettől még... – nem tudtam mit mondani. De Zayn mindenkinél jobban ismer. Tudta mit akarok mondani, így hát csak bólintott egy kissé csalódott mosoly kíséretében – A nappalis dolgot illetően pedig... öhm... azt... azt én nem úgy... szóval nem úgy... ettől még... – dadogtam össze-vissza. Annyira béna vagyok, hogy nem lehet szavakba önteni.

- Értem – bólintott a bátyám, egy halvány lemondó mosollyal az arcán.

- Na. Oké – bólintottam én is – Akkor... öhm... – kezdtem újra a dadogást. Ez kezd szánalmas lenni – Szóval akkor segítesz? – kérdeztem végre határozottan, egy nagy sóhaj kíséretében.

- Ezért vagyok itt – mosolygott – Oké, figyi – állt fel és oda sétált a szekrényemhez, majd elkezdte nézegetni a ruhákat – Te csináld meg a hajad meg a sminked. Mert gondolom az elmaradhatatlan – pillantott rám mire én mosolyogva bólintottam. Ő is elmosolyodott – Igen, én pedig addig ki rakok pár ruhát, amit felvehetnél. Oké? – vázolta fel a helyzetet.

- Nem, ez így nem jó – ráztam meg a fejem. Kérdőn nézett rám – a hajamnak és a sminkemnek mennie kell a ruhámhoz.

- Igaz – bólintott majd elgondolkodott.

- Okés, akkor csinálok olyan sminket ami mindenhez megy, a hajamat meg majd utána meglátjuk. Rendben van?

- Teljesen – bólintott Zayn vigyorogva. Felkaptam a telefonomat az íróasztalomról, a sminkjeimet pedig a sminkes asztalról, majd bementem a fürdőmbe.

 Raktam magamra alapozót, következett a szemspirál és végül a szemceruza. Ez így még nagyon natúr volt, de nem akartam így hagyni. Kivettem a vörös rúzsom a sminkes bőröndömből és a számra kentem. Felvettem a telómat a mosógép tetejéről, leültem a kád szélére és magam felé fordítva ellőttem egy képet. Beléptem twitterre, majd meg is osztottam. A szöveget pedig, egy bizonyos Tomlinson nevű srácnak címeztem.

Jessica Malik @JessM   24 mp

Ha valaki ok nélkül kezd utálni, adj okot a köcsögnek.;D

#selfie

 Kicsit meglepődtem, amikor észrevettem, hogy a követőim száma körülbelül egy 100-assal megnőtt. Hű. Vajon ez annak köszönhető, hogy a fiúk bekövettek? Más nem lehet. Hiszen azt senki nem tudja, hogy Zayn húga vagyok. De viszont azt sejthetik, hogy rokonok vagyunk, mert azért mégiscsak ott van a nevemben az a bizonyos „Malik”. Mindegy ennek csak örülök.

 Letöröltem a számról a vörös rúzst, majd elkezdtem sminkelni. Most már igazán.

- Na mizu? – léptem ki a fürdőszoba ajtón – Hűűű – ámultam el, amikor megláttam, hogy az egész szobámban rend van. Zayn vissza pakolta a ruháimat a szekrénybe és immáron egyetlen szettel az ágyon, feküdt és a telefonját nyomkodta.

- Jó kép – vigyorgott a telefonját felém mutatva, amin természetesen a twitter, azon belül is az én képem volt megnyitva – De kit kell utálni? – nézett rám kérdőn.

- Kösz – mosolyogtam – Senkit, hagyjuk. Elpakoltál?

- Aha. Gyorsan kész lettem és unatkoztam – vonta meg a vállát, majd felült az ágyon – Nem raktam ki többet. Ez az igazi. – mutatott az általa kiválasztott szettre.

- Okés. Ez tök jó – bólintottam a ruhához lépve – És így legalább nem kell lemosnom a körmömről se a lakkot. Szerintem Liz megverne. – nevettem fel. Zayn elkapta a kezem és megnézte a körmömön a lakkot.

- Ezt meg hogy? – nézett fel rám furán.

- Ne kérdezd. Liz manikűrösnek tanul. Csak „enyhén” profi – mosolyogtam.

- Nagyon ügyes – bólintott Zayn elismerően és vissza feküdt az ágyamra, utána pedig mosolyogva rám pillantott –  Gyerünk szépségem, nyomás vissza a fürdőbe hajat csinálni.

- Oké-oké. De szerintem csak kivasalom.

- Okés. Én viszont lemegyek a srácokhoz – mondta majd elindult az ajtó felé, de még vissza fordult – Elfelejtettem valamit – kapott a fejéhez – Nagy baj lenn,e ha Eleanor, Louis barátnője ide jönne? Csak mert ő is jön a koncertre velünk és ide jönne először ha nem gond - mondta félénken.

- Nem. Jöjjön csak. Legalább leköti a bunkó barátját – forgattam meg a szemem.

- Okés. Köszi – mosolygott és újra elindult. De végül megint megtorpant – Lenne még valami.

- Mondd – nevettem fel. A zsebébe nyúlt és elő vett egy aranyszínű dobozt. Felnyitotta, nekem pedig elállt a szavam. Egy gyönyörű, arany, (nem igazi!) „Jessica” feliratú nyaklánc volt a dobozban.

- Ez jól illik a mai öltözékedhez – kacsintott vigyorogva.

- Hű. Köszi Zayn. Tényleg. Ez gyönyörű – alig tudtam kinyögni ezt a pár szót. Zayn a hátam mögé állt. Felemeltem a hajamat, ő pedig miközben feltette a nyakláncomat újra hozzám szólt.

- Ezzel nem az a célom, hogy lekenyerezzelek – szinte láttam magam előtt hogy a fejét rázza miközben a kapoccsal bajlódik – és a koncerttel sem. Csak szimplán szeretném megmutatni, hogy mennyire szeretlek és szeretnék örömet okozni neked most pedig, hogy látom boldog vagy – elém állt és mélyen a szemembe nézett – úgy érzem, ez sikerült és ettől meg én vagyok boldog – mosolygott. Úgy éreztem itt az ideje, hogy rájöjjek nem haragudhatok rá örökké. Mert szeretem és nem jó ilyen távol lenni tőle. Viszont nem borulhatok azonnal a nyakába, hiszen az meg szánalmas lenne. Fokozatosan fogom csinálni.

- Köszönöm szépen Zayn. Tényleg boldog vagyok. Köszönöm ezt is – mutattam a nyakamban lógó gyönyörűségre – gyönyörű, és a koncertet is. Nagyon hálás vagyok és örülök, hogy ez nem csak lekenyerezés – bólintottam.

- Nagyon szívesen – mosolygott ő is. Már éppen újra indult kifelé az ajtón, de ezúttal én állítottam meg.

- Hé Zayn – szóltam utána, mire kíváncsian vissza fordult – Egy ölelés belefér, nem? – mosolyogtam rá és kitártam a karjaimat. Boldogan jött oda hozzám és mikor megölelt jó erősen magához szorított. Jó érzés volt megölelni. Borzasztóan hiányzott már ez. Hiányzott, hogy a bátyám magához szorítson, ezáltal erőt adva nekem. Hiszen bárhogy is próbáltam eltaszítani magamtól a napokban a bunkó viselkedésemmel, nem ment. Mert szeretem, a testvéremet nem tudom nem szeretni.

 Amikor elengedtük egymást Zayn mosolyogva rám nézett, majd kifelé indult az ajtón. Mikor kilépett és elkezdte behúzni maga mögött az ajtót még oda szólt nekem:

- Így negyedszerre azért csak kiértem – nevetett. Bólintottam, majd felröhögtem, ő pedig becsukta az ajtót.

 Végre kész vagyok. – gondoltam magamban. A hajamat végül is csak kivasaltam, ahogy Zayn-nek is mondtam.

(a ruhát és a sminket ne nézzétek, de csak ilyen képet találtam..:/ :D – a szerk.*)

A Zayn által kiválasztott ruhám pedig, egy rózsaszín ejtett vállú „Werk Bitch” feliratú pulcsiból, egy térdnél szaggatott fekete csőszárú nadrágból és egy „Bitch don’t kill my vibe” feliratú sapkából állt - amit nem hiszem, hogy felveszek, de azért bedobtam a táskámba -. Ehhez még majd jön a bőrdzsekim, a bakancsom és a pilóta fazonú napszemcsim, plusz kiegészítőnek, egy cipzáros karkötőt és a Zayn-től kapott nyakláncot használtam.

(ezen van az a bizonyos köröm is amiről Jess és Zayn beszélgetnek Jess szobájában.:) - a szerk.*) 

Letrappoltam a lépcsőn, mire az összes fiú, és egy lány (gondolom Eleanor) oda kapta a tekintetét.

- Tudtam, hogy ebben dögös leszel húgi – kacsintott Zayn mire nevetve közöltem vele, hogy egy idióta. Oda léptem Louis barátnőjéhez aki felállt. Mosolyogva kezet nyújtottam neki.

- Jessica Malik.

- Eleanor Calder – nyújtotta oda ő is a kezét nyersen. Hú, hát elsőre nem volt valami szimpi. Semmi mosoly, semmi kedvesség nem volt a szavaiban. Lehet, hogy csak nem tetszett neki, hogy velem él a barátja. Hát, ez miatt nem kell aggódnia. Mindegy, ennek ellenére szép volt és jól is nézett ki.

Miután megtörtént az ismerkedés, Eleanor visszaült, én pedig sorba ránéztem a fiúkra.

- Oké srácok – húztam ki magam – Véleményt kérek. 1-től tízes skálán mennyire rossz? – tényleg aggódtam. Mert én, szokás szerint tök átlagosnak és unalmasnak éreztem magam. Semmi különlegesség, vagy kitűnés. Tömeglánynak éreztem magam. Eleanorral ellentétben. Akin tisztán látszott, hogy magabiztos és meg van elégedve a külsejével. De végül is nem is csodálkozom, tényleg iszonyú jól nézett ki.

- Egyáltalán nem rossz. Nagyon dögös vagy és gyönyörű. Simán tíz – mosolygott Harry végig nézve rajtam.

- Vegyél vissza Styles – szólt rá a bátyám, mire Harry-nek kicsit alább hagyott a lelkesedése.

- Köszi – kacsintottam nevetve Harryre.

- Csodálatos vagy és szexiiii – húzta el az „i” betűt Niall.

- Köszi Horan – mosolyogtam Niall-re.

- Ja nem olyan rossz – legyintett Eleanor csöppet sem kedvesen, majd dühösen a barátjára nézett, aki folyamatosan rajtam legeltette a szemit – Louis abba hagynád a nyáladzást? – kiáltott az említettre, mire Louis azonnal feleszmélt és Eleanorra nézett.

- Nem csináltam semmit – tárta szét a kezét Louis.

- Nem? Mióta lejött azon a lépcsőn, tágra nyílt szemekkel és szájjal bámulod, és csillog a szemed – nézett a barátja szemébe. Én ezt miért nem vettem észre? Óvatosan leereszkedtem a bátyám mellé, aki ugyanolyan meglepődöttséggel nézett Louis-ra, mint mindenki más, engem is beleértve – Ezt nem hiszem el – bosszankodott Eleanor – most meg még el is pirul – csapott a combjára dühösen a lány.

- Tényleg elvörösödött – nevetett fel Liam.

- Én nem vettem észre – hazudtam. Louis tényleg elvörösödött, de ezt nem akartam még én is mondani. Így is elég kínos volt, hogy miattam veszekszik vele a barátnője. Pedig nem lehetett nem észre venni, leginkább egy paradicsomra hasonlított.

- Semmi ilyesmi nem történt El – tárta szét a karját Louis dühösen.

- Shhh. Benne vagytok a hírekben – kiáltottam fel, majd hangosabbra vettem a tv-t.

- Hol vannak az 1D srácok? – szólalt meg a műsorvezető, bemondva a képernyő alján kiírt szöveget.

- Itt vagyunk – integetett a tv-nek (?) Niall, mire mindenki felnevetett. Ez hülye.

- A híres banda öt tagja egyszerűen eltűnt. Miután bejelentették, hogy szabadságra mennek egy hónapra azóta se hírük, se hamvuk. Öt napja egy videóban közölték, hogy egy hónapra vissza vonulnak és addig is tudnak dolgozni az új albumon, azonban a srácokról azóta egy paparazzi, vagy csak egy sima Twitter, Facebook esetleg Instagram kép, illetve poszt sem került elő. Arról még tudunk, hogy a fiúk 2 napot a családjuknál tartózkodtak de, hogy utána hova mentek arról semmi infónk nincs. Együtt vannak valahol? Vagy esetleg külön-külön barátoknál, vagy rokonoknál? Bárhol is vagytok srácok jelentkezzetek valamilyen módon, mert a Directionerek halálra izgulják magukat, olyannyira aggódnak – fejezte be a regélést, majd eltűnt a háta mögül a fiúk képe – Köszönjük, hogy minket néztek, Christina Berry-t láthatták, halhatták, holnap is... – a többit már nem hallottuk, mert ez nem volt érdekes és lehalkítottam a tv-t.

- Hűű. Eltűntnek vagytok nyilvánítva – nevettem.

- Sziasztok srácok – lépett be az ajtón Liam.

- Csőőő – mondták kórusban a srácok.

- Szia Payne – vigyorogtam.

- Hello – intett Eleanor.

- Mi újság? – ült le a másik oldalamra, majd rám nézett – Miért vagytok így kicsipakodva, és ki ez a két lábon járó szépség itt mellettem? – mutatott rám a fiúkra nézve. Felnevettem.

- Aranyos vagy – vigyorogtam – Megyünk Little Mix koncertre, utána meg jönnek ide a lányok. Jössz velünk? – mosolyogtam.

- Bocsi de nem. Elfáradtam – húzta el a száját.

- Hosszú volt az éjszaka? – hajolt előre Harry, perverzen vigyorogva, hogy jól láthassa a barátját.

- És tartalmas – röhögött Louis is. Az egész társaság felnevetett köztünk Liam is.

- Jól van, akkor azért is megyek – röhögött fel – Szerintem menjünk, ha a koncert 8-kor kezdődik.

- Igaz – pillantott az órára Zayn, majd felpattant – Gyerünk. Már fél 8. – mindenki nagy nehezen feltápászkodott, kivéve Harry-t.

- Jó szórakozást – mosolygott ránk.

- Te nem jössz? – néztem rá furán.

- Tudom, hogy hiányozni fogok – vigyorgott – de sajnos nem. Mindjárt megyek Gemmához – mondta. Kérdőn néztem rá. Azért ennyire nem voltam tisztában a kapcsolatival – A nővéremhez – mosolygott.

- Ó értem. Akkor szia – intettem, majd a többiek utána mentem, akik időközben a kocsiból kiabáltak, hogy „szedd a lábad”. De... lehet, hogy Zayn-nek szólogattak ugyanis ő is lemaradt. Mondjuk ő velem ellentétben az előszobában állt és a tükör előtt a haját igazgatta.

- Nagyon szexi vagy Zayn csak menjünk már – toltam ki a bátyámat az ajtón.

- Kösz húgi – vigyorgott Zayn és elindult Louis kocsija felé.

- Styles – néztem rá az ajtóból.

- Mondd babe – mosolygott rám.

- Ha gondolod ide is hozhatod a nővéred, de ha mégis elmennél itthonról, akkor ott van az asztalon Dave kulcsa. Úgyhogy azzal be tudod zárni az ajtót – hadartam el.

- Okés, de akkor lehet hogy maradunk – mosolygott – Na sipirc! Jó szórakozást!

- Köszi – mosolyogtam, majd kiléptem és becsuktam az ajtót.

 Mikor bepattantam a kocsiba kissé megijedtem és még el is gondolkoztam rajta, hogy inkább kiszállok és gyalog megyek, ugyanis azt vettem észre, hogy Eleanor folytatta Louis kiosztását és éppen egymással ordítottak a kocsiban. Egyébként Louis kocsijával mentünk, (ami 6 személyes) így természetesen Louis volt a sofőr, az anyós ülésen Eleanor ült, a második sorban Zayn, (jobb oldalon) Niall, (bal oldalon) és én, (középen) leghátul pedig Liam ült egyedül.

- Úgy körülbelül mikor hagyják abba az ordibálást? – kérdeztem Zayn-t és Niall-t halkan, amikor már Louis és Eleanor teljesen másról veszekedtek. Most éppen arról folyt a vita, hogy Louis rosszul fogja a kormányt, (?) (természetesen ez Eleanor-t zavarja)  Eleanor meg folyamatosan nyávog (ez pedig Louis-t). Szerencsére már elindultunk, de ők ketten még mindig mondták.

- Nem sokára. Csak ahhoz Louis-nak ki kell engesztelnie El-t – bólintott Zayn.

- Ó értem – mondtam furán, majd Niall-re néztem, akin egy (majdnem)kocka keretes szemüveg volt – Ez meg hogy került rád? – nevettem fel.

- Megtaláltam az ülés alatt. Hónapok óta keresem és itt volt Louis kocsijában az ülés alatt – vigyorgott boldogan. Hangosan felröhögtem.

- De te tudtommal nem is vagy szemüveges – mosolyogtam.

- Nem hát, de ez nem igazi szemcsi – vigyorgott.

- Hát okééé – húztam el az „é” betűt nevetve.

- Gyerünk Niall csináljunk egy pikcset – hajolt közénk Liam vigyorogva. A „pikcs” elnevezésen úgy röhögtem, hogy majd meg fulladtam. Niall feltartotta maga elé az iPhone-ját.

- Mosoly Jess – vigyorgott, majd miután bepózoltam, ellőtte a képet – Nagyon jó lett – vigyorgott mikor megnézte és ahogy láttam felrakta Twitterre. Gyorsan előkaptam a telefonomat és én is felléptem Twitterre. Niall tényleg kirakta a képet.

Niall Horan @NiallOfficial  30 mp

Menet közben az O2 felé @JessM @Real_Liam_Payne

 Máris volt a képen egy csomó lájk és retweet és persze mindenki azt találgatta, hogy ki vagyok, de sokaknak már leesett, hogy Zayn-hez van közöm. Én is komiztam és mielőtt még időközben kiléphettem volna, láttam, hogy Liam is írt, amin felnevettem.

Liam Payne Real_Liam_Payne 1 p

@NiallOfficial @JessM Igen embeeer

Jessica Malik @JessM  1 mp

@NiallOfficial @Real_Liam_Payne Party time. Payne idióta vagy

Közben észre vettem, hogy megint sokkal több követőm lett. Aha, szóval kezd leesni mindenkinek, hogy rokoni kapcsolatban állok Zayn-el. A képemen, amit délután kiraktam egy csomó lájk és retweet (!) volt és nagyon sokan írták hogy kövessem be őket. Öhm... ez furi. Vissza mentem a kezdőlapra, ahol a Liammel és Niallel közös képünkön már annyira elszabadult a pokol, hogy csak gyorsan végig szaladtam a komikon, amikor az egyiken megakadt a szemem.

zaynmalik1D @zaynmalik 2 p

@NiallOfficial @JessM @Real_Liam_Payne Tök jó amúgy, hogy itt ülök mellettetek és nem szóltok hogy selfiezünk. Köszi szépen. Észre vettétek hogy csend van a kocsiban?

Tényleg. A kocsiban teljesen csend volt. Louis és Eleanor megunták az ordítozást. Mindhárman írtunk egy „bocsi”-t Zayn-nek, akit valóban kihagytunk a fényképezkedésből. Hupsz. Majd azt is írtuk neki, hogy „tényleg”. Amit a csendre értettünk.

 Csak éppen volt egy kis bökkenő. Amit Liam, Niall, Zayn és én is észrevettünk.

U.i.: Lehet hogy van benne vesszőhiba bocsi.. de már nagyon este van.. Jó sok lett benne a kép.:D  Ja és még annyi hogy a szettet amit Jess felvett azt én csináltam Polyvore-on úgyhogy ha valaki el akarná vinni akkor az írja meg komiba az e-mail címét, leszerkesztem neki a nevet és elküldöm E-mailbe.. csak írja oda hogy én csináltam.:D Na remélem tetszett.:) Puszi.:) ♥