*~1. Visszaemlékezés - Kieg. fejezet~*

Sziasztoook.:) Megérkeztem.:D Egy kiegészítő fejezettel.:) Lesz pár ilyen fejezet. Ha rákattintotok a "Fejezetek"-re a menüben és lejjebb tekertek, akkor észrevehetitek, hogy oda is kitettem. Nem pont 3 darab lesz.. nem tudom mennyi lesz. Ezek a fejezetek rövid kis visszaemlékezések.:) Tényleg rövidek..xdd Ezt igazából azért találtam ki, mert most nem tudok részeket hozni, ugyanis szar a billentyűm és a szilikont kell használnom, ami alig ír..-.-" Na mindegy. Különben ezeknek a visszaemlékezéseknek lesz köze a további fejezetekhez.:)

 Remélem észre vettétek, hogy történt egy kis változás az oldalsávba.:D Köszönöm hozzá a segítséget
ŁittŁe Điana-nak.:) ♥ Most már van chat is ahol nyugodtan kérdezhettek, vagy kérhettek cserét.:)
Ezeken kívül, csináltam egy új lejátszási listát a bloghoz. Elég sok zene lett rajta.:)
Köszönöm az előző fejezethez a 2 komit (bár kicsit keveselltem..:( ), a 17 feliratkozót (:O ♥) és a... te jó isten..:OOO 5500+-os oldalmegjelenítést.:OOO ♥♥♥ Jaa.. és a 6 pipát.*-* ♥

 Na nem is dumálok tovább.:D Jó olvasást, komizzatok, iratkozzatok fel, és pipáljatok (mert már azt is lehet ugye.:D).

Puszi, Jess ♥ :)

*1999. december 24.*

Izgatottan pattantam ki az ágyból. Most nem érdekelt, hogy milyen hívogató, meleg és puha. Az sem érdekelt, hogy szinte már könyörgött azért, bújjak be még egy kicsit. Nem tettem eleget a „kérésének”. Már miért is tennék? Hiszen ma Karácsony van! Számomra ez az év legfontosabb napja. Ilyenkor együtt a család egész nap és ott van az ajándékozás is.

Átszaladtam az én drága bátyám szobájába és cseppet sem tapintatos módon ráugrottam. Ő is annyira várta ezt az ünnepet akárcsak én. Mivel pihe könnyű súlyom nem nagyon hatotta meg, ezért mással próbálkoztam. Odaszaladtam az ablakához és elhúztam a függönyt. De ez sem jött be, hiszen tél van, ráadásul Londonban vagyunk, ahol alapjáraton sem süt túl sokat a nap.

Így hát utolsó reményként odaléptem hozzá és kedvesebben próbálkoztam.

- Ugyan Zayn - cirógattam meg az arcát miután helyet foglaltam az ágya szélén - kelj csak fel. Karácsony van - suttogtam még mindig simogatva. Zayn-nek erre a mondatomra azonnal kipattantak a szemei.

- Vigyük le az ajándékainkat a fa alá - csillant fel bátyám szeme. Boldogan bólintottam és vissza szaladtam a szobámba össze szedni az anyának, apának, Doniyának és Zayn-nek készített ajándékaimért. Mire a szobám ajtajához léptem, Zayn már izgatottan toporgott a folyosó végén.

Odaszaladtam hozzá, majd egy bólintással jeleztem, miszerint indulhatunk a nappaliba. Zayn kézen fogott majd beléptünk a kis szobába, ahol gyönyörű látvány fogadott minket.

 A nappali egyik sarkában a fehér szekrény - vagy komód, ahogy tetszik - mellett állt a gyönyörűen feldíszített, többféle színbe öltözött karácsonyfa, alatta telis-tele mindenféle cifra mintával ellátott csomagolópapírral, amiben értelemszerűen egy-egy ajándék rejtőzött.

- Hű – reagálta le először Zayn a látottakat. Egyszerre szaladtunk közelebb a fához és beraktuk alá az ajándékainkat.

- Gyönyörű – bólintottam csillogószemekkel.

- Ez aztán szép – hallottunk meg egy számunkra oly’ kedves hangot a hátunk mögül. Hátra pillantottunk Zayn-el és a nappali boltíve alatt anyát és apát vettük észre, amint nagyban mosolyognak a reakcióinkon.

- És nagy – tette hozzá Doniya, aki anyáék után jelet meg a nappaliba, álmos szemekkel.

- Ugye kibonthatjuk az ajándékainkat? – nézet fel Zayn apára. Apa először hevesen tiltakozott, mert szerinte még túl korán volt, de végül, mikor már hárman könyörögtünk neki, megadta magát.

- Rendben van – sóhajtott fel megadóan. Boldogan szaladtunk oda a karácsonyfához. Kikaptam a fa alól a Zayn-nek szánt ajándékomat és oda vittem neki.

- Tessék bátyus. Boldog karácsonyt! Remélem örülsz majd – mosolyogtam, és a kezébe nyomtam az ajándékot.

- Köszi Jess – vigyorgott és egy puszit nyomott az arcomra, majd kibontotta az ajándékot. Először felemelt egy kis papírt és felnevetett. 

- Szeretet-kupon? – nézett kérdőn, miközben folyamatosan nevetett.

- Persze – kuncogtam – Ha bármikor szeretetre vágysz tőlem, felhasználhatod. Ráadásul harmincszor – nevettem a kis papírra mutatva.

- Ó, hát köszi – vigyorgott és elővett egy dobozt, majd kinyitotta – Azta'. Nagyon szép – ámult el Zayn – Te csináltad?

- Igen – vontam meg a vállam szégyenlősen. Megfogtam a kézzel készített fekete-fehér karkötőt és felraktam a kezére.

- Nagyon szép. Igazán köszönöm – mosolygott Zayn és magához húzott majd szorosan megölelt – Szeretlek húgi.

- Én is szeretlek Zayn – mosolyogtam.