-->

2015. április 3., péntek

*~20. fejezet - Tudnod kell, mit érzel!~*



 Sziasztook! :) Nos, megérkeztem az új résszel. Kicsit rövid lett, kicsit szar, kicsit unalmas, meg ilyesmi de ideje volt már kitennem. Remélem nektek legalább annyira fog tetszeni, mint amennyire nekem nem.:D
Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de engem is kikészített ez a Zayn-es dolog. Szerencsére miután napokig kisírtam magamat, most már megemésztettem a dolgot. Nem is szeretnék róla tovább beszélni. A lényeg hogy így is tökéletesek és imádjuk őket ugyanúgy mint eddig.:) ♥
Köszönöm az előző részhez érkezett pipákat és kommenteket, emellett pedig üdvözlöm az új feliratkozómat. ♥
Előre is Boldog Húsvétot mindenkinek és sok locsolót! :D (Bár én utálom ha pacsuli szagom van. :D)
Hagyjatok magatok után valamilyen nyomot ha tetszett, de lehet akkor is ha nem.:D Jó olvasást!
Xx, Jessi ♥
*Jessica Malik*

- Mi újság? – lépkedett le a lépcsőn Dave felöltözve miközben a fejét fogta – Kibaszottul fáj a fejem – nyögött fel.

- Ezt úgy hívják, másnaposság Joey. – vágott hozzá egy párnát Kath.

- Ne hívj így Katherine, mert nem lesz jó vége! – mikor Dave odaért a kanapéhoz ahol Katherine-vel ültem ledobta a lány lábát az ölemből és beült mellém. Hozzám hajolt egy csókért, de én elfordítottam a fejemet így csak egy arc puszit sikerült adnia.

Furcsán nézett rám majd szólásra nyitotta a száját, de nem tudott belekezdeni a mondandójába, mert nagy szerencsémre Niall, Harry és Liam hangos zsivajjal becsörtettek az ajtón.

- Csá királylány. – hajolt le hozzám Harry és nyomott egy puszit a fejemre, amit én megmosolyogtam. Összepacsizott Dave-vel majd leült Kath mellé. Harry a barátnőmre kacsintott, aki kedvesen rámosolygott.

- Merre voltatok? – kérdeztem Liam-et amikor Niall után ő is adott egy puszit.

- Kajáltunk. – vigyorgott Niall – Hoztunk nektek is. – mutatta fel a kezében tartott zacskókat és elvonult a konyhába.

- Niall megtennéd, hogy nem eszed meg, amit nekünk hoztál? – kiáltott a srác után az éppen hozzánk csatlakozó bátyám.

- Meggondolom. – válaszolt az ír fiú.

- Annyira kikészítőek ezek ketten. – mutogatott Liam fáradtan Harry-re és Niall-re aki immáron mellettem ült. A két srác védekezően feltette a kezét, de az arcukon ott bujkált a vigyor.

- Sophia? – néztem Liam-re.

- Még alszik. Korai géppel jött tegnap és egyébként is hajnalban feküdtünk le aludni. Megyek, meg is nézem. – intett én pedig mosolyogva bólintottam.

- Louis és Liz? – nézett körbe Kath amikor észrevette, hogy mindenki ott ül a nappaliban Sophiam-on és a két említetten kívül.

- Nem láttam őket még ma. – szólt közbe Niall teleszájal. Fogalmam sincs mit evett megint.

- Én már beszéltem ma Louis-val de Lizát nem láttam semerre. – tártam szét a karomat. Louis említésekor Dave tekintete szinte kifúrta az oldalamat, de nem néztem rá.

- Furcsa, hogy pont ketten hiányoznak – vigyorgott perverzen Kath, mire mind felnevettünk majd helyeseltünk kivéve Harry-t, aki idegesen megforgatta a szemeit.

- Biztos valahol dugnak. Lelépek nincs kedvem a nyögéseiket hallgatni. – pattant fel Harry. Kicsörtetett az ajtón és bevágta azt maga után.

- Ennek meg mi a fene baja van? – nézett körbe nyugtalanul Niall. Ő az, aki azonnal aggódik, ha valamelyik barátja már csak egy kicsit is ideges. Arany szíve van.

- Átöltözök és beszélek vele. – sóhajtottam és felálltam.

- Pszichologizálj édes! – nevetett Kath. Mosolyogva megforgattam a szemeimet.

Liza és Kath soha nem hagynak békén azzal, miszerint menjek pszichológusnak, mert állítólag jó érzékem van hozzá és könnyen segítek az embereken. Én inkább úgy vagyok vele, hogy nehezen tudok tanácsot adni, de nagyon szeretnék segíteni. Szeretem meghallgatni az emberek problémáit és próbálok tanácsokat adni, bár ha engem kérdeztek nem sikerül valami jól. Hát a barátnőimnek nem ez a véleményük.

A szobámba érve gyorsan kifésültem a hajamat majd a rövid gatyámat és a pólómat átváltottam egy laza utcai szettre. Mindent felforgatva kerestem a napszemüvegemet, de sehol sem találtam. Hirtelen Dave jelent meg az ajtóban és kérdőn nézett rám.

- Nem láttad a napszemüvegemet? – pillantottam rá. Nem válaszolt csak leemelte a szekrényről az említett tárgyat és felém nyújtotta.

- Az a mázli, hogy nem verte ki a szememet. – fújtattam – Kösz. – néztem rá érzelemmentesen és már léptem volna ki mellette az ajtón, de utamat állta.

- Mi bajod van Jess? – nézett a szemembe.

- Mi bajom van? – nevettem fel. Felhúzta a szemöldökét. Sejtése sincs – Dave, te hozzávágtál egy vázát a bátyám bandatársához. – néztem rá hitetlenkedve. Így kimondva még durvábban hangzott.

- Nyomult rád. – rántotta meg a vállát hanyagul. Idegesített.

- Nem nyomult, és ha azt tette volna, sem kellene megölnöd. – tártam szét a kezem miközben hadartam.

- Rendben van. Ne haragudj. Ígérem, tőle is bocsánatot fogok kérni. – sóhajtott fel.

- Rendben. – bólintottam.

- Sokat veszekszünk mostanában. – ráncolta a szemöldökét – Hagyjuk ezt abba oké?

- Jó. – bólintottam mosolyogva.

Megfogta a derekamat és magához húzva hevesen megcsókolt. Hátrafelé tolt, a lábamnál megéreztem az ágy szélét és azonnal megszakítottam a csókcsatánkat, ami kezdett kissé fájdalmassá válni, ráadásul nem is élveztem, ugyanis siettem. Vagyis gondolom azért. Eltoltam magamtól Dave-et, ő pedig kérdőn nézett rám.

- Meg kell keresnem Harryt. – húzom el a számat bár most az egyszer egyáltalán nem bánom, hogy nem folytathatjuk ezt Dave-vel. Kicsit olyan érzésem volt, mintha csak azért akart volna kibékülni velem, hogy most lefeküdjünk. De nem adom be ilyen könnyen a derekam.

- Este folytatjuk. – kacsintott.

- Mindenképp. – nevettem fel erőltetetten és levágtattam a nappaliba, ahol még mindig ott ült az egész társaság, kiegészülve az eddig keresett emberekkel, Louis-val és Lizával. Szúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon merre lehettek ők ketten és most miért ülnek egymás mellett, bizalmasan sugdolózva.

- Merre voltatok skacok? – erőltettem magamra egy mosolyt.

- Csak... fent. – túrt a hajába Liz. Furcsa volt. Inkább csak bólintottam. Összetalálkozott a tekintetem Louis-val, aki édesen rám mosolygott. Ugyanígy tettem, majd Dave-re néztem, aki lejött a lépcsőről és azonnal mögöttem termett átkarolva a derekamat. Belepuszilt a hajamba és felnevettem. Ez már sokkal inkább az a Dave, akit szeretek és nem csak a szex érdekli. Megfordultam az ölelésében, a kezemet pedig átkaroltam a nyakánál.

- Siess vissza! – kérte kedvesen.

- Rohanok. – közelebb hajoltam hozzá és ajkaimat az övének nyomtam. Most már meg akartam csókolni. Talán bipoláris vagyok.

Dave erősebben magához szorított miközben csókolt. Nyelvével végig simította az alsó ajkamat, én pedig reflexszerűen megadtam neki a bejutást. Minél tovább próbálta felfedezni a számat, annál jobban belemelegedtem. Kezeit bedugta a farzsebembe, miközben megmarkolta a fenekemet. Alig hallhatóan nyöszörögtem. Jobb kezemet lassan lecsúsztattam a nyakáról végig simítva a hátán, tudtam, hogy ettől ki fog készülni.

- Bébi. – nyögött fel Dave eléggé hangosan ahhoz, hogy a többiek elkezdjenek kuncogni. Ekkor jutott eszünkbe, hogy nem csak mi vagyunk a helyiségben.

Kissé elpirultam, de nyomtam még egy puszit Dave szájára, amire elmosolyodott és kihúzta kezeit a farzsebemből. Elléptem tőle, ő pedig leült az egyik fotelbe.

- Azt hittem, láthatunk élő pornót. – nevetett Niall.

- Nagyon vicces vagy Horan. – vigyorogtam rá.

- De komolyan. Olyanok voltatok, mint akik összeragadtak. – gúnyolódott nevetve.

- Kussolj Niall! – szólt közbe Louis dühösen. Megvéd? Vagy mi baja?

- Whoa, oké tesó nyugi van, csak szórakozok. – tette fel védekezően a kezeit kissé meglepődötten. Louis csak egy grimasszal válaszolt.

- Nyugi! – olvastam le Liza szájáról a Louis felé intézett szavait. Ezekkel meg mi van? Miért nem mennek fel kettecskén, ha ennyire imádják egymást hirtelen?

- Én leléptem. – motyogtam miközben elkerekedett szemekkel néztem, ahogy Louis és Liza összemosolyognak – Mi a bánat van itt mindenkivel? – csaptam homlokon magam, miközben kinyitottam a bejárati ajtót. Egy pillanatra még hátranéztem és láttam a többiek kérdő tekintetét, de nem foglalkoztam vele, csak szem forgatva elindultam Harry keresésére.

Szerencsére, ahogy leértem a partra, megpillantottam Harry-t a homokban ülve. Lekaptam a lábbelimet és mezítláb mentem tovább a puha homokban. Hirtelen észrevettem egy férfit, aki eléggé intenzíven kattintgatta felém a fényképezőgépét. Oh, csodás. Szóval már engem is kergetni fognak a paparazzik? Én csak Zayn húga vagyok. „Csak”... Nem akartam, hogy Harry-vel legyek lefotózva, mert már így is pletykálnak az emberek, ezért előkaptam a telefonomat és írtam Harry-nek egy üzenetet.

Itt vagyok a parton, de a nyomomban van egy paparazzi, szóval a közeli Starbucks-ban találkozunk! 5 perced van Styles! – megnyomtam a küldés gombot és pár másodperccel később láttam, ahogy Harry előveszi a telefonját, majd körbenéz. Végül, amikor összetalálkozott a tekintetünk bólintott. Elindultam a megbeszélt helyre. Amikor odaértem, a férfi még mindig jött utánam, ráadásul a Starbucks előtt pár lány sugdolózott miközben felém pillantgattak.

- Rohadt jó. – motyogtam, amikor megpillantottam még Harry-t is. Nincs mese... Együtt kell bemennünk. Fejemmel a Starbucks felé böktem. Harry odapillantott, majd a paparazzira és megforgatta a szemét

- Maradj ott! – tátogta én pedig megálltam – Nem fáj még az ujja? – kérdezte Harry szemtelenül a paparazzitól, amikor odaért hozzám és a férfi megállás nélkül kattintgatott – Ne is foglalkozz vele. – tanácsolta Harry, mire bólintottam és elindultunk a Starbucks felé. Az ott beszélgető lányok vigyorogtak ránk. Harry visszamosolygott, ők pedig azonnal vették a bátorságot és elindultak felénk.

- Bármit kérdeznek, majd én válaszolok! – nézett rám Harry én pedig újabbat bólintottam.

- Sziasztok! – köszöntek a lányok kórusban. Harry és én mosolyogva üdvözöltük a 18-19 év körüli lányokat, akik Harry-től azonnal kértek egy autogramot, majd egy képet, amit én készítettem el. Elmondták mennyire imádják a bandát és szeretnének majd eljutni egy koncertre. Igazából nagyon aranyosak voltak.

- Te Zayn húga vagy igaz? – mosolygott rám a négy lány közül az egyik.

- Igen. – bólintottam.

- Együtt vagytok? – kapkodta a tekintetét Harry és köztem egy másik lány. Harry azonnal a fejét rázta.

- Nem csak nagyon jó barátok vagyunk. Jess-nek van barátja és mindannyian tudjuk, hogy engem Zayn széthasítana, ha a húga közelébe mennék. – vigyorgott Harry. A lányok és én elnevettük magunkat.

- Most bemegyünk lányok, ha nem gond. – mosolygott kedvesen Harry. Mindegyik lány jól megölelgette Harry-t, aki egy „Remélem, még találkozunk.” köszönéssel elindult a Starbucks felé, én pedig utána. Kitárta előttem az ajtót, megköszöntem és bementem.

- Kajáljunk valamit. - mondta zsebre vágott kézzel, nem is törődve azzal, hogy az egész kávéház őt bámulja. Leült egy asztalhoz, én pedig vele szembe. Az egyik csinos szőke hajú pincérnő azonnal odapattant és megkérdezte mit kérünk. Rám sem nézett, folyamatosan Harry-t méregette és feltűnően flörtölt vele, viszont Harry vagy nem vette észre, vagy nem érdekelte. Pedig széplány volt. Kedves is. Velem például nem, de Hazzával nagyon. Miután Harry leadta a rendelését - ami valami teából és egy sonkás-mozzarellás bagelből állt - felnézett rám.

- Mit kérsz Királylány? – mosolygott Harry, a pincérnő pedig azonnal megdermedt és észrevétlenül rám fintorgott. Azt hitte nincs térlátásom. Hát rosszul hitte.

Én csak egy English Breakfast teát kértem.

- Honvágyad van? – nevetett fel Harry és én is kuncogni kezdtem. Amikor a lány meghallotta Harry aranyos nevetését szerintem elolvadt, ezért csak egy „Máris hozom.” suttogással otthagyott minket.

- Ez a csaj majdnem levetkőztetett a szemeivel. – vigyorogtam Harryre.

- Tényleg? – kérdezte unottan és az asztalra könyökölve nézett rám, amolyan „mesélj még” stílusban – Nem igazán izgat. Szerintem még a kislábujja is mű. – húzta el a száját Harry, amire felnevettem. A homlokára raktam a tenyeremet és megtapogattam. Furcsán nézett rám.

- Nem vagy lázas. – állapítottam meg meglepődve – Te az igazi Harry vagy? – néztem rá gyanakvóan.

- Miről beszélsz kedvesem? – nevetett.

- Az igazi Harry már ott ülne a pultnál és csapná a szelet a szőkének. Nem érdekelné, hogy mű. – tájékoztattam.

- Ja, asszem’ az a Harry tegnapelőtt este kicsit visszavett, tegnap pedig teljesen elment szabadságra. Remélem, minél előbb visszajön, mert ez egy szar állapot. – nézett félre, és amikor már azt hinném, hogy végigméri a felénk közeledő szőkét elkapja róla a tekintetét és lehajtja a fejét, majd az ujjait kezdi babrálni.

- Ezt most nem értem Harold. Elmagyaráznád? – próbáltam elkapni a tekintetét, de mivel nem nézett rám nem sikerült. Amikor odaért hozzánk a pincérnő még mindig Harry-t megbámulta miközben lerakta elé a rendelését. Persze, hogy az övét hozta ki előbb, pedig én csak egy teát rendeltem. Harry megvárta, hogy újra elmenjen a szőke és végre rám nézett.

- Ígérd meg, hogy nem fogsz megverni! – húzta el a száját. Furcsán nézett rám.

- Miről van szó? – kérdeztem kétkedő tekintettel. A szőke lány újra visszatért és lerakta elém a teámat. Megköszöntem ő viszont nem ment el, hanem csak állt és Harry-t bámulta.

- Segíthetek? – kérdezte Harry, kissé kínos mosollyal az ajkain.

- Öhm... Nem akarok tolakodó lenni vagy ilyesmi, de ti együtt vagytok? – kérdezte én pedig kikerekedett szemekkel néztem rá. Harry halványan felnevetett és mosolyogva megrázta a fejét.

- Nem. – tettem hozzá én is megerősítésként, még mindig furcsán nézve.

- Randiztok? – érdeklődött. Hát lehet, hogy nem akart tolakodó lenni, de sikerült.

- Nekem barátom van. – mosolyogtam rá erőltetetten. Eléggé unszimpatikus volt most már, hogy képes minket kifaggatni.

- Oh, értem. – ragyogott fel az arca és Harry-re nézett – Nincs kedved valamikor elmenni valahová? – rebegtette a szempilláit Harry-re. Randira hívott egy fiút? Mi van?

- Ümm... – gondolkodott el Harry – Szívesen elmennék, de most sajnos nem alkalmas, ne haragudj! – mosolygott bocsánatkérően. A lány nem foglalkozott velünk tovább, nem érdekelte igazán, hogy kikosarazták, tovább állt és máris odament egy másik sráchoz, aki eléggé jól nézett ki. Harry-vel összenéztünk és elnevettük magunkat.

- Nem semmi a csaj. – röhögtem fel Harry pedig bólintott.

- Randira hívott. Ő. Engem. – egy kicsit ő is fennakadt ezen a dolgon. Hitetlenül bólogattam.

- Hol tartottunk? – néztem rá.

- Ott hogy ne verj meg.

- Ó, igen. – bólintottam – Miért tenném?

- Tegnap öhm... – megdörzsölte az arcát – Megcsókoltam Lizát. – bökte ki, nekem pedig lesett az állam.

- Ezt mondd még egyszer. – suttogtam rámeredve.

- Megcsókoltam. – sóhajtott egy nagyot.

- Mi van? – bámultam rá még mindig ledöbbenve. Megrázta a fejét, hogy kitisztítsa és magyarázni kezdett.

- Első éjszaka velem aludt. Amikor részeg volt. Én nem tudom... csak... – próbálta a megfelelő szavakat keresni – annyira furcsa volt. Először megpróbált megcsókolni, de én nem engedtem. Nem akartam, hogy hülyeségeket csináljon, csak mert részeg. Pedig kurva nehéz volt megállni, hogy ne csókoljam meg. Próbáltam kijózanítani, de nem igazán sikerült. Aztán lefeküdtem, ő pedig a mellkasomon feküdt. A hajammal játszott és azt kérdezgette, miért nem csókolom meg végre. Elmondtam neki, hogy nagyon szeretném, de csak akkor, amikor jó állapotban van. Megígértem neki, hogy meg fogom csókolni. Azt hittem elfelejtette és csak a pia beszélt belőle, de másnap este, amikor újból együtt aludtunk megkérdeztem emlékszik-e, hogy mit ígértem neki tegnap. Azt mondta, hogy igen és ezért nem ivott semmit, hátha behajthatja rajtam az ígéretemet. Aztán csak megcsókoltam és... Jézusom ez a lány csodálatos. – mesélte csillogó szemekkel. Immáron vigyorogtam. Ahogy rám nézett elpirult és a tenyerébe temette az arcát. Harry Styles elpirult. Hova fajul ez a világ?

- Atyaég. – nevettem fel – Ez nagyon aranyos. – mosolyogtam.

Nem gondoltam volna, hogy ezek ketten ilyen viszonyt folytatnak. Minden leesett. Harry ezért pattogott úgy tegnap amikor Liznek reggelit készített, aztán ma reggel azért viharzott el Louis házából, mert valószínűleg féltékeny lett amikor arról beszéltünk, hogy Liza és Louis ketten vannak valahol.

- Ez nem aranyos Jessi! – nézett rám felháborodva – Hát nem érted? Ez szörnyű! – kétségbeesetten fogta a fejét. Én csak folyamatosan nevettem az esetlenségén. Az igazi problémája az volt, hogy valószínűleg fülig szerelmes a barátnőmbe, csak nem tudja kezelni, mert még nem érzett ilyet és magának sem mer bevallani.

- Nem az Hazz, hidd el. Ez nagyon jó dolog. Egyszerűen csak még nagyon újak számodra ezek az érzések. – kezdtem a pszichologizálást a mai napon már másodszorra. Harry beleharapott a bagel-jébe, én pedig kortyoltam egyet a teámból.

- Milyen érzések? Ezek milyen érzések? Nem tudhatod, mit érzek. Én sem tudom. Össze vagyok zavarodva. – rázta a fejét és bekapta az utolsó falatot – Kajába fojtom bánatom. – tárta szét a kezeit rágás közben, én pedig bólogatva röhögtem rajta.

- Szerintem amúgy félsz egy kapcsolattól. – vigyorogtam.

- Nem félek egy kapcsolattól. – rázta a fejét komolyan – A kapcsolat fél tőlem. – vonta meg a vállát nem törődöm módon, én pedig szakadtam a nevetéstől.

- De komolyan Hazz – törölgettem a szememet majd komolyra váltottam – Mit érzel?

- Nem tudom. Valami nagyon nem stimmel velem. – húzta el a száját – Van benne valami, amit még elmagyarázni sem tudok, de rohadtul megfogott. – magyarázta, én pedig most már biztos voltam benne, hogy Harry durván beleesett a barátnőmbe.

- Harry... – néztem fel rá.

- Hm?

- Tudnod kell, mit érzel iránta! – suttogtam az arcát fürkészve.

Körülbelül öt hosszú percig csak bámultunk egymásra. Én Harry-t néztem és próbáltam kitalálni mit gondol, ő pedig engem bámult és próbálta kitalálni mit érez. Hirtelen tágra nyíltak a szemei és a száját is eltátotta. Hátradőlt a székében és nyelt egy nagyot. Kérdőn néztem rá.

- Bassza meg. Szeretem őt.

3 megjegyzés:

  1. Juuuuuuj Harry&Liz:)))) Funny&Cute couple:D
    Jess meg féltékeny, hogy Louis és Liz suttogta. Hihi. Szerintem Louis és Liz ezt azért csinálják, hogy Jess és Harry halálosan féltékeny legyen. Louis és Liz szövetkezett.:D
    Ha ez szar rész akkor én az angol királynő vagyok. Az vagyok? Nem.:P :D
    Ez a rész féltékenyes rész volt.:)) Siess a kövivel!:))

    VálaszTörlés
  2. Ez a resz baromi jo leett... Vegreee.. Harry es Liiz..😍😍 en Dave-t mar reg ott hagytam volna.. 😂😂
    Nagyon tetszett ez a resz azt hittem mar soha nem lesz uj..😱😱
    (Bipolaris😂😂)
    Minnel hamarabb kovit!❤❤❤

    VálaszTörlés
  3. ez király! ha ez szar akkor nekem tollas a hátam. nem tudom, lehet, hogy te nem ugyan azt olvastad, amit mi.
    xxSophia

    VálaszTörlés