*~23. fejezet - Majdnem csók~*

Sajnálom, hogy ilyen sokat csúsztam a résszel, de most ballagtam és iszonyat sok dolgom volt. Most is úgy írtam a részt, hogy majd' szétrobban a fejem a hülye idő miatt. Bocsi, hogy ilyen rossz lett. Szerintem ez a legrosszabb rész amit valaha írtam, de mindegy.
 Ahhoz, hogy elmondjam mekkora élmény volt egy hete (úristen már egy hete :'o) Bécsben a koncert, kellene egy könyv.:D Sírtam mint az állat... Látni őket... Úristen, ezt nem tudom szavakba foglalni. Csodálatosak voltak.♥ Remélem, aki ott volt az nagyon jól érezte magát.:) (Nyilván.)
Megpróbálok sietni a következővel. köszönöm a kommenteket, pipákat, stb.:) Nagyon jól esnek.:)
Mindenkinek jó nyári szünetet! *-*

Xx, Jess ♥

*Jessica Malik*

 A Dave-vel közös ágyamban ébredtem, valaki dúdolgatására, aki hallhatóan nem Dave volt. Hogy kerültem ide? Azt kizártnak tartom, hogy Louis felhozott Dave-hez. Vagy megtette? Nem tudom. Az utolsó emlékem az az, hogy Louis énekelt nekem. Utána bealudtam a mellkasán. Most pedig már reggel van, az ablakon betűz a nap, majd megsülök és bele vagyok gabalyodva a takaróba.
A másik oldalamra fordultam. Niall feküdt mellettem. Mi van?
- Jó reggelt Csipkerózsika – vigyorgott rám Niall. A hangja rekedt volt a sok köhögéstől. Sóhajtottam egyet és a fejemre húztam a párnámat, amikor kezdtem felfogni, hogy ébren vagyok és a földszintről jövő nyüzsgést is meg hallottam a nyitott ajtónak köszönhetően.
- Miben állhatok szolgálatodra Niall? – mormogtam a párna alól fáradtan – És mennyi az idő egyáltalán?
- Tizenegy óra van királylány, ideje lenne felkelned és reggelit készíteni a kedvenc ír barátodnak – húzta le a fejemről a párnát. Fújtattam és kivettem a kezéből a kispárnámat majd újra a fejem alá tettem és morcosan visszafeküdtem. Már éppen megkérdeztem volna Niall-t, hogy miért nem kérte meg Katherine-t, Lizát, vagy Gemmát ahelyett, hogy felébresztett, amikor egy édes hangot hallottam meg az ajtóból, ami már annyira kedvessé vált számomra.
- Niall akkora seggfej vagy. Nem megmondtam, hogy nem ébresztheted fel? – kérdezte bosszúsan Louis. Az hang irányába néztem és azt hiszem a szívem felhagyott a működésével. Louis Tomlinson a szobám ajtajában állt félmeztelenül, egy szál szürke melegítőben. Oda kellett kapnom a számhoz, mert egy pillanatra azt hittem, hogy kifolyik a nyálam. Szerencsére ez nem történt meg. Alaposan végigmértem Louis-t. Nincs kocka hasa (na jó, azért a vonalai megvannak, de van egy picike pocakja) és nincs kigyúrva, mint Dave, de mégis tökéletesen néz ki. Talán Louis felsőteste a leggyönyörűbb azok közül, amiket egész életemben láttam. Irtózatosan tetszettek a tetkói, bár egyiknek sem tudtam a jelentését, de valahogy még dögösebbé tették őt. Észbe kaptam, hogy már annyira bámulom, hogy fel is ültem az ágyamban. Tekintetemet felvezettem az arcára, ahol egy huncut mosoly bujkált. Éreztem, ahogy elvörösödtem. Halkan kuncogtam és belefúrtam a fejemet a párnámba zavaromban. Hallottam Louis édes nevetését. Felnéztem, amikor eszembe jutott, hogy Niall is a szobában van. Összeráncolt szemöldökkel nézett hol rám, hol Louis-ra, végül egy óriási vigyor ült ki az arcára.
- Magától kelt fel, hozzá se szóltam – nézett Niall ártatlanul Louis-ra.
- Ez igaz – vontam meg a vállam és belecsíptem Niall oldalába, aki immáron felült. Kicsit megugrott, amin halkan nevettem és felültem – Adj tíz percet, hogy összeszedjem magamat Horan! Utána megetetlek – forgattam a szememet mosolyogva és vonakodva felálltam. Louis még mindig az ajtófélfának dőlve ácsorgott, és ahogy ránéztem rám vigyorgott. A figyelmemet folyamatosan elvette, hogy a felsőteste fedetlenül van.
- Ha nem lettetek volna fent ilyen sokáig, akkor előbb felkeltél volna, és nem halnék most éhen - fonta össze a karjait mellkasán Niall, duzzogva.
- Te akkor is éhen halnál - vonultam be a fürdőszobába. Ha tovább kellett volna tartózkodnom Louis jelenlétében, azt hiszem elájultam volna. Megfogtam a hajkefémet és elkezdtem kifésülni a hajamat. Hallottam Louis-t amint éppen Niall-t oktatja, miszerint magának is tud reggelit készíteni, vagy megkérhette volna őt is és nem kellett volna ahhoz engem felébreszteni. Elmosolyodtam, de igazából nem bántam, hogy Niall felébresztett, hiszen beteg, én pedig szívesen segítek. Letettem a fésűt a fürdőszobaszekrényre és visszamentem a fiúkhoz a szobába.
- Nem baj Lou, már amúgy is felkeltem volna – mosolyogtam Louis-ra, aki ahogy meghallotta a becenevét, egy semmihez sem fogható, gyönyörű mosoly terült szét az arcán.
- Na, látod – bólintott az ágyon ülő Niall vigyorogva. Kikaptam egy farmerrövidnadrágot és egy lenge pólót a szekrényemből majd a két srácra néztem.
- Srácok megköszönném, ha kimennétek, ameddig felöltözök – mosolyogtam rájuk ártatlanul.
- Ó, nem én inkább maradnék – vigyorodott el Niall és lefeküdt az ágyamra. Kezeit összekulcsolta feje mögött, lábát pedig keresztbe rakta. Louis felháborodottan becsörtetett a szobába és a pólójánál fogva felállította Niall-t.
- El is indulhatsz lefelé Horan! – Louis elengedte Niall-t és kifelé kezdte lökdösni a szobából, az ír srác pedig csak röhögcsélt.
- Köszi Lou – szóltam utána. Hátrafordult és mosolyogva bólintott. Becsukta maga után az ajtót én pedig gyorsan levettem a pizsamámat és felkapdostam a rendes ruhámat. Csak akkor jutott eszembe, hogy nem is tudom, hol van Dave amikor elkezdtem beágyazni. Körülnéztem a szobában tudván, hogy mindig hagy egy kis üzenetet, ha elmegy. Meg is találtam a kis cetlit az éjjeliszekrényen.

„Elmentem Ian-hez, 11 körül jövök. x Dave”

Megvontam a vállamat, miután megbizonyosodtam róla, hogy Dave az unokatestvérénél van és gondolom nem sokára vissza is ér. Egyébként Ian nagyon kedves, rögtön megkedveltem miután találkoztunk.
Levágtattam a lépcsőn, aminek a végén éppen Harry lépett le.
- Ugrok – kiáltottam vigyorogva. Harry megtorpant én pedig ráugrottam a hátára. Kicsit előretántorodott, mire én gyorsan hátradőltem így sikerült megtartania az egyensúlyát. Mindketten nevettünk, míg Harry a combom alá tette a kezét és megtartott a hátán.
- Neked is jó reggelt királylány – paskolta meg jobb kezével a combomat.
- Jó reggelt – csókoltam bele puha göndör fürtjeibe mosolyogva – Jó reggelt – kiáltottam oda a nappaliban ülőknek is, akik furcsán méregettek minket. Mindenki köszönt és Liam közölte, hogy Niall a konyhában vár.
- Hát te? – Harry ekkor vette észre a kanapén ülő Louis-t.
- Éjszaka jöttem – állt fel Louis. Összeöklöztek, majd megölelve egymást megveregették a másik hátát. Ahogy beléptem a konyhába még hallottam a nappaliban ülőket miként kezdenek Louis-val beszélgetni. Niall egyedül ült a konyhában az asztalon dobolva.
- Na, végre. Azt hittem már visszaaludtál – szólított meg Niall türelmetlenül.
- Ne várj csodákra Horan. Csak összeütök egy gyors rántottát, és viszlát – sóhajtottam a szekrényhez lépve és kivettem a serpenyőt.
- Nekem az is tökéletesen megfelel – örvendezett Niall tapsikolva, mint egy kisgyerek. Nevetve benyúltam a hűtőbe és kivettem négy tojást – Az kevés lesz – szólt közbe Niall a fejét rázva. Szemöldök ráncolva vettem ki még egyet majd hátranéztem Niall-re aki köhögve megrázta a fejét újra, kivettem a hatodik tojást is és kérdőn a szőke srácra néztem. Vigyorogva bólintott. A szememet forgatva kezdtem hozzá a reggelijéhez. Hallottam, hogy egy kis idő után azt motyogta, hogy nem érzi jól magát és elment. Szegénykém.
- Skacok valaki vigyen már Niall-nek egy gyógyszert és teát – pillantottam a nappaliba. Liam pattant fel először. Bejött a konyhába és megkereste Niall gyógyszerét, majd elővett a szekrényből egy „Yorkshire Tea” feliratú bögrét. Louis éppen ekkor lépett be a konyhába és hátrahőkölt, amikor meglátta mi van Liam kezében.
- Haver, ne a kedvenc bögrémből – lépkedett oda Louis és kikapta az említett tárgyat Liam kezéből, aki csak megrántotta a vállát és elővett egy sima fehér bögrét. Összeráncolt szemöldökkel bámultam, ahogy Louis gondosan visszateszi, a helyére a bögrét, majd rácsukja a szekrényt. Liam eközben kiment a konyhából a teával és a gyógyszerrel, én pedig a tűzhely előtt álltam és Louis-t figyeltem amint valamit nagyon keres az evőeszközös fiókban. Összeráncolt szemöldökkel turkált a fiókban, végül egy kis idő után feladta bármit is keresett és fújtatva vett elő egy kanalat, majd cammogva belökte a fiókot a helyére. Vissza kellett tartanom a kuncogásomat miközben az irányomba igyekezett. Szemeit a mögöttem lévő szekrényen tartotta elém érve pedig az arcomat fürkészte.
- Kerestél valamit? – kérdeztem kíváncsian. Beharaptam az alsó ajkamat, hogy visszafogjam a vigyoromat. Louis erre az arcmozdulatomra a számra pillantott, de egy fél másodperccel később tekintetét újra az enyémbe fúrta.
- Dehogy. Unalomból túrtam fel a fiókot – velem ellentétben ő nem próbálta elrejteni a mosolyát. A szívem kihagyott egy ütemet, amit betudtam annak, hogy hirtelen kezdtem el nevetni. Nyilván azért volt...
- Nem vicces – szólt rám kuncogva. Éppen meg akartam kérdezni, hogy akkor miért nevet, de szóhoz sem jutottam, amikor gyengéden megfogta a derekamat és arrébb rakott. Szó szerint arrébb tett egy fél métert. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá, de ő rám se nézett csak elővett egy tálat a szekrényből – ami előtt eddig álltam. Letette a tárgyat a pultra. Felém lépett és visszatett a helyemre. Muszáj volt felnevetnem miután lerakott.
- Megtennéd, hogy nem pakolgatsz? – érdeklődtem.
- Megtehetném, de nem fogom – vigyorgott. Kezei még mindig a derekamon pihentek. Louis csak egy féllépésnyire állt tőlem. Egy darabig csak néztünk egymás szemébe. Mindkettőnk arcáról eltűnt a szórakozottság, bár Louis ajkán még mindig ott játszott az a gyönyörű félmosoly.
- Olyan aranyos, amikor mosolyogsz – csúszott ki a számon. Erre a kijelentésemre nem csak Louis, de még én is meglepődtem ugyanis előbb beszéltem, mint ahogy gondolkodtam volna. Az előttem álló srác gyorsan összeszedte magát és még szélesebben elmosolyodott. Ekkor már én is viszonoztam a kedves mosolyt.
Elvesztem Louis gyönyörű, tengerkék szemeiben. Teli volt érzelemmel, mint mindig, amikor ezelőtt is rám nézett. De most jöttem rá csak igazán, hogy ezen érzések mindegyike a szerelemhez kapcsolódik. De volt ott valami más is. Fájdalom. Tudom, hogy elképesztően fájt neki hogy nem vagyok vele, mert érzem, hogy tiszta szívéből szeret. Kezdem felfogni az egész helyzetet. Louis tényleg szeret.
Úgy mint Dave. – az agyam ezt skandálta. A szívem viszont ellentmondást nem tűrően rázta a fejét és azt bizonygatta: Louis százszor jobban szeret, mint a barátom. Ameddig ők veszekedtek én magamban őrlődtem. Nem bírtam elviselni, hogy fájdalmat okozok Louis-nak azzal, hogy nem vagyok vele. Hiába vitázik a szívem az agyammal. Tudom, hogy Dave-et szeretem, hiszen ha nem így lenne, már rég Louis-val lennék.
Gondolataim közepette azt vettem észre, hogy Louis már rég nem az arcomat fürkészi, sokkal inkább a számon állapodott meg tekintete. Sokkal közelebb volt már hozzám, mint kellett volna. Bepánikoltam ahogy fejét közelebb billentette az enyémhez és megmozdulni sem tudtam. A szívem majd’ kiugrott a helyéről, levert a víz, kirázott a hideg, a torkom kiszáradt, a lábaim a földbe gyökereztek, amikor már csak pár centire voltak Louis ajkai az enyémektől. Akaratomon kívül megnyaltam a számat, ahogy Louis leheletét már az arcomon éreztem. Mentol és cigi. Bazdmeg Tomlinson, ez a legjobb párosítás a világon.
- Megjöttem – hallottam meg hirtelen Dave hangját a nappaliból. Baszki.
Louis egy szempillantás alatt elengedte a derekamat és elugrott előlem. Megköszörülte a torkát és elvette a tálat mellőlem majd az asztalhoz ment és nekem háttal neki fogott gabonapelyhet készíteni magának.
Döbbenten fordultam vissza Niall reggelijéhez.
- Bazdmeg – sziszegtem, amikor megláttam, hogy lassan odaég a rántotta. Nagyokat lélegezve vettem ki egy tányért és raktam rá az ír srác kajáját. Louis mögöttem csörgött a zacskóval és bár azt hitte nem hallom, de teljesen tisztán értettem, ahogy egy hosszú, szépen megfogalmazott, cifra káromkodással küldi el Dave-t melegebb tájakra.
Ekkor esett le, hogy majdnem csókolóztam Louis-val. Hatalmas bűntudatom támadt. Te jó ég. Majdnem megcsaltam a barátomat, akivel két éve együtt vagyok. Egy óriási nagy ribanc vagyok. Ennek soha nem szabad megtörténnie többet. Nem szabad ilyen közel lennem Louis-hoz, mert ha tetszik, ha nem kísértésbe esek, és nem tudok gondolkodni. Teljesen lefagyok a közelségétől. Ez pedig rohadt furcsa, mert ilyet még Dave-vel sem tapasztaltam és ezért is bűntudatom van, pedig erről igazán nem én tehetek.
Niall-nek gyorsan vágtam paradicsomot a rántottája mellé és éppen megfordultam a tálcával, amikor belépett a konyhába a barátom.
- Csá bé... – vidám köszönését megszakította, amikor meglátta Louis-t és azonnal elkomorodott. Gúnnyal teli tekintettel nézett rá - ...bi. Szevasz Tomlinson – erőltetett vigyorral nézett Louis-ra, a srác azonban magasról letojta Dave utálatos viselkedését. Elmotyogott egy rövid köszönés-félét, felkapta a csokoládés gabonapehellyel megtöltött kék tálat majd visszacsörtetett a nappaliba. Dave elfintorodott és megvonta a vállát.
- Viselkedj! – figyelmeztettem összehúzott szemekkel. Megforgatta szemeit és oda hajolt hozzám egy hosszú puszit nyomva az ajkaimra. Miután elválltunk rámosolyogtam.
- Reggeliztél már? – érdeklődött miközben kifelé indultam a konyhából, kezemben Niall tálcájával.
- Nem, még nem – válaszoltam. Átléptem legjobb barátomat, Harry-t, aki a nappali padlóján feküdt a szőnyeg mellett, teljesen indokolatlanul. Felvigyorgott rám, amikor átléptem rajta, amire muszáj volt felnevetnem. Dave követett és köszönésképpen lepacsizott Harry-vel miközben ő is átlépte.
- Király, akkor elmegyünk valahová kajálni - Dave rám vigyorgott. Mosolyogva bólintottam. Dave nem volt az a romantikus típus. Ez a tulajdonság az, ami nekem mindig is hiányzott belőle, így amikor pár alkalommal eszébe jutott, hogy kettesben menjünk el valahová kihasználtam az alkalmat arra gondolva: ki tudja, mikor lesz ilyen legközelebb.
- Valaki reggelit említett? – jött le a lépcsőn Kath.
- Megyünk reggelizni – ujjongott Liz majd a többiek is elkezdtek örvendezni.
- Mi ketten – mutatott rám és magára Dave miközben furcsán nézett a társaságra. A többiek hőbörögni kezdtek és különböző „szép” beceneveket adtak Dave-nek majd elküldték melegebb tájakra. Nevetve bementem Liam szobájába ahol Niall az ágyon feküdt és valami mesét nézett. Az ölébe raktam a tálcát.
- Köszönöm – mosolyogott rám.
- Mizu? Oké vagy? – lépett mögém Dave. Kezét a derekam köré fonta fejét pedig a vállamon pihentette miközben Niall-t figyelte, aki máris tömni kezdte magát kajával.
- Ja. Most már. De amúgy lázas voltam – bólogatott a kajával szemezve, teli szájjal. Oldalra néztem Dave-re aki rám mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra – Ne itt romantikázzatok. Eszek – pillantott fel ránk Niall. Dave rávigyorgott és az ő arca felé fordította az enyémet majd megcsókolt ezzel idegesítve Niall-t. Belenevettem a csókunkba – Fúj – kezdett el sipítozni Niall amire elválltunk Dave-vel és röhögni kezdtünk – Srácok küldjétek ki ezeket! Úszok a nyálban! – kiabált ki a többieknek Niall. Még mindig nevetve elléptem Dave-től és megborzoltam Niall kicsit lenőtt szőke haját.
- Gyógyulgass Horan – rávigyorogtam és kifelé vettem az irányt a szobából, Dave-et magam után húzva.
- Jobbulj – intett hátra Dave és felzárkózott mellém, összekulcsolva a kezeinket. Niall válaszként csak bólogatott és tovább evett.
Kimentünk a többiekhez a nappaliba. Dave leült az egyik fotelbe és a kezemnél fogva az ölébe húzott. Lábamat lelógattam a fotel jobb karfájánál, kezeimmel pedig Dave nyakába kapaszkodtam. Ahogy felnéztem a tekintetem összetalálkozott Louis fájdalmas arckifejezésével, ahogy minket méreget. Kezeimet azonnal leeresztettem Dave nyakából, az ölembe. Már keltem volna fel, de Dave visszatolt és ajkait az enyémekre nyomta. Látta. Ezért csinálta. Látta, ahogy összenéztem Louis-val. Látta, hogy fáj neki, ezért csinálta. Azonnal megszakítottam a csókot azzal, hogy erősen a szájába haraptam.
- Basszameg – kiáltott fel Dave az ajkához kapva – Ez kurvára fájt – nézett rám az alsó ajkán tartva kezét.
- Ne húzd ki a gyufát – legyintettem tarkón.
- Ver az asszony – nézett körbe Dave a nappaliban mire mindenki felnevetett és én is óvatosan elmosolyodtam – És harap – mutatott az ajkára.
- Lehet, hogy veszett – nézett rám Harry tettetett ijedtséggel az arcán.
- Lehet, hogy bekussolsz – keltem fel Dave öléből és beleugrottam Harryébe.
- Basszus. A babagyáram – zárta össze a szemét szorosan Harry.
- Nem is az volt – nevettem fel és arcon pusziltam Harry-t. Vigyorogva kinyitotta a szemét és bevallotta, hogy rossz színész, amire mindenki nevetett.
- Hé, Lou – hajoltam a Harry mellett ülő srác felé és „nagymama stílusban” megcsipkedtem az arcát.
- Hé, gyönyörű ez fáj – nevetett Louis lefejtve a kezemet az arcáról. A szívem majd kiugrott a becenév hallatára és legszívesebben Louis nyakába ugrottam volna, de aztán eszembe jutott, hogy a barátom is a helyiségben van, és valószínűleg az sem tetszik neki, ahogy Louis-val „haverkodok” nemhogy ölelgessem. Lou-ra vigyorogtam és elhúztam a kezemet. Elhelyezkedtem Harry ölébe és arcomat a nyakába fúrtam. Átölelt és belepuszilt a hajamba.
- Túl hiperaktív ma – jegyezte meg Zayn engem nézve, ahogy Harry ölében fészkelődök és nevetek az arckifejezésein, amiket akkor vág, amikor szétnyomom pici Harry-t.
- Szerintem beszívott – vonta meg a vállát Liam.
- Én is itt vagyok és nem szívtam be – nevettem fel széttárt karokkal.
- Cica, ez nagyon fáj – hallottam meg Harry erőtlen hangját mögülem. Ez tényleg fájhatott neki, mert éppen a legfontosabb testrészén térdeltem.
- Ne haragudj – keltem fel az öléből vigyorogva és átültem a Dave-vel szembeni fotelbe. A bátyám ölébe. Keresztben ültem rajta, lábaimat átvetettem a fotel karfáján így az lelógott az oldalán.
- Na hello – néztem Zayn-re és megpöcköltem ujjammal az arcát.
- Na hello – ismételt engem nevetve – Mindenki ölébe bele fogsz ülni? – vigyorgott rám. Nevetve megráztam a fejemet.
- Kinek mi a terve mára? – nézett körbe Kath a társaságon.
- Elmegyünk Dave-vel reggelizni aztán nem tudom – néztem tanácstalanul Dave-re aki vállat vont.
- Lemegyünk a partra vagy ilyesmi – ajánlotta fel mire én bólintottam.
- Oké, de este senki ne tervezzen semmit – figyelmeztetett minket Zayn. Kérdőn néztünk rá – Ma jön Perrie és azon gondolkodtam, hogy talán csinálhatnánk valami bulit. Már nem leszünk sokáig és amúgy is Pezznek öt nap múlva lesz a szülinapja – tette hozzá.
- Nem leszünk sokáig? – kérdeztem lebiggyesztve a számat. Zayn a száját elhúzva rázta a fejét.
- Augusztusban lesz a This Is Us premiere és még van pár dolgunk vele kapcsolatban. Ezért jövő hét pénteken már haza kellene indulnunk – bólogatott Liam miközben Sophia kezével játszadozott. Elmosolyodtam, ahogy néztem őket.
- Ezen kívül ott van még a harmadik album, amit be kell fejeznünk és fel kell venni az új dalokat – tette hozzá Harry gondolkodva.
- Plusz a Best Song Ever-t is ki kell adnunk huszonkettedikén – szállt be Louis is.
- És ha minden jól megy, a keresztfiam is meg fog születni két hét múlva – hallottuk meg Niall rekedt, izgatott hangját kikiabálni a szobából.
- Waliyhának is mindjárt itt van a szülinapja – néztem fel Zayn-re.
- Huszonharmadikán – tette hozzá. Hál’ Istennek hogy tudja. Mosolyogva bólintottam.
- Akkor lesz a banda három éves. Három éve szenvedek veletek köcsögök – nyögött fel Harry. Természetesen egyik fiú sem vette a szívére Harry mondatát, hanem csak nevettek rajta, mert tudták hogy viccel.
- Ne beszélj rondán Harry – szólt Gemma az öccsére.
- Oké anyuci – tisztelgett Harry Gemmának.
- Na, pattanj bébi. Kajás vagyok – állt fel Dave a fotelból.
- Oké, oké – követtem a példáját és feltápászkodtam – Szóval este buli – szögeztem le amire mindenki bólogatott – Okés. Zayn mikor jön Perrie?
- Három óra körül – megfogtam Dave kezét és kicsit kicsavartam, hogy lássam mennyi az idő. A barátom egy halk „au”-t hallatott.
- Dél van. Legkésőbb hatra mindenki legyen a házban! Én megyek Perrie-ért, Kath és Gemma sütnek valami finomat Louis segítségével, Sophia és Liam vesznek üdítőt, Liz, Harry ti intézitek a piát, Jess és Dave pedig beszerez valami nasit – osztotta ki a feladatokat Zayn. Mindenki rábólintott a dologra, egyedül Lizának nem tetszett a dolog.
- Miért pont vele? – mutatott Liz a göndörre.
- Igen Liza, én is örülök, hogy veled tölthetem a délutánomat... – motyogta Harry a távirányítóval szórakozva. Láttam rajta, hogy mennyire rosszul esik neki és azonnal megsajnáltam.
- Liz – néztem barátnőmre, aki szintén rám pillantott kissé eszelős tekintettel. Óvatosan megráztam a fejem jelezve, hogy hagyja abba. Fújtatott majd felpattant Louis mellől és bement a bátyám szobájába, magára csapva az ajtót. Kath a szemét forgatva ment barátnőnk után. Harry-re néztem, aki még mindig a távirányítóval játszadozott.
- Hazza ha akarod… - kezdte Louis, de Harry megszakította.
- Nem. Megbirkózom vele – állt fel Harry sóhajtva – Kösz tesó – intett Harry Louis-nak és zsebre vágott kézzel bement Liam szobájába feltehetőleg Niall-hez.
- Majd jövünk. Indulás – kiáltotta el magát Dave és nyomott egy puszit a fejemre majd a bejárati ajtó felé szaladt. Nevetve intettem neki ,hogy mindjárt megyek – Siess!
Bólintottam és Zayn szobája felé vettem az irányt. Amikor benyitottam a két legjobb barátnőm Liz matracán ülve és a bátyám ágyának támaszkodva - amin úgy tűnt felrobbant egy bomba - beszélgettek. Felnéztek az érkezésemre. Becsuktam az ajtót majd leültem Liz mellé és ránéztem.
- Nem lehettek mindig így… egyszer kénytelenek lesztek megbeszélni – sóhajtottam Lizára nézve. Kath a másik oldalán hevesen bólogatott ezzel igazat adva nekem.
- A bátyád szándékosan kicseszett velem – nézett rám Liza mérgesen.
- Ezért bombáztad szét az ágyát?  – kérdeztem nevetve, az óriási kupira nézve. Túl jól ismerem Lizát. Ha ideges olyan, mint egy kisgyerek. Toporzékol és mindent szétdobál, de azt hiszem ez a jobb eset. Senkinek nem kívánom azt az élményt, amikor hallja őt visítozni. Az a halálom.
- Azt hiszem – követte a tekintetemet Liz egy óvatos mosoly kíséretében. Kath is odanézett és felröhögött, amihez én és Liza is csatlakoztunk. Ez egy olyan pillanat volt, amikor percekig csak a semmin nevettünk. Kiengedtük a felgyülemlett feszültséget, ami eddig körülvett minket és csak élveztük, hogy együtt nevetünk. Mind imádjuk ezeket a pillanatokat.
Körülbelül öt perccel később Dave nyitott be.
- Örülök, hogy minden öröm és boldogság csajok – nézett ránk. Mind rávigyorogtunk – de éhen halok -  nézett rám.
- Kérek még öt percet – nevettem. Mosolyogva forgatta a szemét és bólintott. Mikor újra magunkra maradtunk most már elkomolyodtunk és kicsit komolyabban folytattuk a beszélgetést.
- Zayn szándékosan alakította így a dolgokat – közöltem barátnőmmel.
- Harry az egyik legjobb barátja és téged is nagyon bír. Valószínűleg neki sem jó látni, ahogy görcsösen próbáljátok elkerülni egymást – tette hozzá Kath amire hevesen bólogattam.
- Nekünk meg főleg nem. Gondolj már el engem. Két tűz között vagyok – tártam szét a kezemet.
- Tényleg Jess? És velem mi van? – húzta fel a fél szemöldökét.
- Az más – motyogtam lesütve a tekintetemet.
- Csak te hiszed azt, hogy más – szállt be Kath is. Liza bólintott és közölte, hogy Kathnél a pont.
- Rólatok volt szó – böktem meg Lizát az ujjammal.
- Nincs olyan hogy „rólunk”. Van Harry és vagyok én. Két külön ember – tárta szét a karját.
- Neked pofázhatok. Oké most mennem kell, de ha valami van, hívj fel – öleltem meg – Este tali – zártam karjaimba Kathet is majd felálltam – Beszéljétek meg – szóltam fenyegetően Lizára, aki csak megvonta a vállát és közölte, hogy nem rajta múlik. Ja persze. Átmentem Liam szobájába ahol még mindig ott volt Harry. Niall-el szemben ült és arról beszélgettek, hogy inkább örökké szinglik lesznek. Nem mentem be csak bekukkantottam az ajtón.
- Hé, Styles – szólítottam meg Harryt aki felém fordult – Csak okosan! Arra vár, hogy te kezdeményezz. Nyilvánvaló – sóhajtva bólintott – Horan te meg aludj! Pihend ki magad az esti bulira! – utasítottam Niallt aki azonnal bebújt az ágyába.
Kimentem Dave-hez aki már a taxiban ült.
- Hurrá megérkezett őfelsége – örvendezett, amikor beültem mellé.
- Pöcsfej vagy – vigyorogtam rá.
- Tudom bébi – vont vállat és száját az enyémre tapasztotta.

 A taxi elindult én pedig Dave kezét fogtam és néztem a mellettünk elsuhanó várost. Előugrott a fejemben a kép, ahogy Louis közelebb billenti arcát az enyémhez. A kezem izzadni kezdett Dave tenyerében és próbáltam nem arra gondolni, hogy majdnem megcsaltam a barátomat. Iszonyatosan szégyelltem magam és felemésztett a bűntudat. Szerencsére sikerült elterelni a gondolataimat azzal, hogy mit fogunk csinálni az elkövetkezendő egy hétben itt Hawaii-on. Az is megfordult a fejemben, hogy talán mi maradhatnánk Kath apukájánál. Most már csak jó dolgok cikáztak az agyamban, de arra nem is gondoltam, hogy nem sokára feje tetejére áll a megszokott, átlagos kis életem.