-->

2015. június 26., péntek

*~24. fejezet - Békülés~*

Sziasztooook. Nincs sok időm írni, ugyanis már rég készen kellene lennem. Köszönöm az előzőhöz a visszajelzéseket. Nagyon jól estek a kommentek ezért is siettem az új résszel.:) Remélem mindenkinek tetszeni fog. Liza szemszöge lett, gondoltam nyerjetek egy kis betekintést az ő pillanataikba is.:) Próbálok sietni a következővel, de nem ígérek semmit, ugyanis holnaptól festünk, így netem sem lesz. Puszilok mindenkit, hagyjatok magatok után nyomot!
U.i.: Sajnálom, ha van benne hiba, de nagyon kellett sietnem az ellenőrzéssel.
x Jess ♥

*Elizabeth Freese*

 Zayn szobájában ülve – ami az én szobám is ideiglenesen – néztem valami hülye sorozatot, aminek semmi értelme nem volt. Nem tudott lekötni így akaratomon kívül a gondolataim folyamatosan a göndör hajú, irtó dögös és gyönyörű srác felé kanyarodtak vissza. Egy ideje már nem tudom kiverni a fejemből.  Olyan mintha ezer éve nem beszéltünk volna pedig csak egy hét volt az egész. De még így is sok volt. Kikészített, amikor ott ült nem messze tőlem és még csak rám sem nézett. Nem tudom mi a rosszabb... Elveszteni vagy meg sem kapni? Hiszen én már elveszítettem, de még csak nem is volt az enyém. Erre pedig csakis én vagyok képes. Hát persze. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Ki más? Ugyan kérlek... az előző barátomat Dicknek hívták.
Megeresztettem egy halk nevetést, ahogy eszembe jutott Kath és Jess arca, amikor elmondtam nekik, hogy összejöttem egy sráccal, akit Dicknek hívnak. Semmihez sem volt fogható. Mondjuk a srác sem... Jól nézett ki, de a viselkedése furcsa volt. A kapcsolatunk nem volt hosszú életű. Pedig tényleg helyes volt és szexi. Bár nem annyira, mint Harry. Sőt. Azt hiszem nem is láttam még Harry-nél dögösebb pasit. Komolyan ő egy Isten. Igen, a gondolataim megint körülötte forognak...
Az utóbbi napokban nem csináltunk mást csak elmentünk egymás mellett. Hátrahagyva az egészet, ami kettőnk között történt. Nem foglalkozva a hosszú és bizalmas éjszakai beszélgetésekkel, az együtt alvásokkal, a hülyéskedésekkel, és ami a legfontosabb: a csókkal. A csók óta szar minden. Talán nem kellett volna azt a csókot megejtenünk és most minden olyan lenne, mint pár nappal ezelőtt. De nem. Azt a csókot nem törölném ki a világért sem. Életem legszebb két perce volt.
Az a legrosszabb hogy én mindig álmodozós típus voltam. Mindig szerelmes akartam lenni. Ha megtetszett egy fiú azonnal bemeséltem magamnak, hogy életem szerelme, ami persze nem volt igaz. Ez az, amivel elrontottam. Túl sokat képzeltem bele. Túl magasra repültem a boldogságtól és hirtelen már csak azt vettem észre, hogy zuhanok, és egy hatalmasat koppanok a padlón. Mindig ez történt. Állandóan szerelmes akartam lenni. De ki ne akarna egy fiút, aki odaadja a pulcsiját, ha fázol? Egy fiút, aki feldob, ha magad alatt vagy, aki a barátai előtt ölel át és csókol meg. Egy fiút, aki csak azért felhív hajnalban, mert hallani akarja a hangodat. Egy olyan fiút, aki sosem akar elveszíteni. Egy fiút, aki önmagadért szeret. Ugye? Hát persze hogy minden lány egy ilyen srácról álmodik.
Ez az, amiért ennyire irigylem, és közben butának tartom Jessit. Itt van neki Louis. Ez a srác annyira szereti, hogy már nekem fáj. Jess mégis foggal-körömmel kapaszkodik Dave-be, mintha csak a főnyeremény lenne. Nem valami nagy kincs, ilyet bárhol találsz. Louis? Igen, Louis az, egy hatalmas kincs. Dave soha nem szerette ennyire Jessit. Soha nem érzett ilyen sokat iránta. Ő mindig csak szerette. Úgy szerette, mint a barátnőjét. Ez eddig mind szép és jó. De Louis rajong érte, az életét oda adná azért, hogy vele lehessen. Ismerem már Jessit és tudom, hogy többet érez Louis iránt, mint barátság, de valószínűleg még magának sem vallja be. Pedig ideje lenne észhez térnie. Dave nem a megfelelő számára. Nem hiszem el, hogy erre még nem jött rá két év után sem. Nem azzal van a baj, hogy nem illenek össze. Egyszerűen csak látszik, hogy őket nem egymásnak teremtették. Louis-val tökéletesek lennének és azok is lesznek. Mert Louis nem fogja feladni Jess pedig rá fog jönni, hogy neki egy olyan srác kell, mint Louis Tomlinson.
 Annyira a gondolataimba voltam merülve hogy észre sem vettem, amikor valaki bejött Zayn szobájába csak akkor, amikor már előttem állt. Felvezettem a szememet az illető arcára. Tekintetem összekapcsolódott Harry gyönyörű smaragdzöld szemeivel. Egy pillanat erejéig tartottuk a szemkontaktust, amit végül Harry szakított meg.
- Többször is kopogtam. Azt hittem van valami gáz, ezért bejöttem. Ne haragudj – magyarázott, miközben Zayn telifújt falát kémlelte mintha még egyszer sem járt volna itt.
- Öhm... nem gond. Én csak... gondolkodtam – álltam fel a padlóról a fejemet rázva. Zayn ágyára néztem, ami még mindig szét volt túrva.
- Csak azért jöttem, hogy szóljak, nem sokára indulok. Ha nem akarsz jönni, megoldom egyedül is – vonta meg a vállát hanyagul. Áu. Ez fájt – De ha mégis, akkor gyere a kocsihoz tíz perc múlva.
Bólintottam ő pedig elhagyta a szobát. A gyomromban megőrültek a pillangók. Ki akartak törni. Egy nagyot sóhajtottam, amivel sikerült őket lenyugtatnom. Hála az égnek.
Gyorsan átöltöztem valami normálisabb ruhába, kifésültem a hajamat és megcsináltam magamnak a kedvenc frizurámat, majd lemostam magamról a szempillaspirált és kisminkeltem magam. Tudom, hogy csak boltba megyünk, de szeretek adni magamra. Az a helyzet, hogy egy magabiztos lánynak mutatom magamat, de közel sem vagyok az. Mindenkinek meg akarok felelni. Jess és Kath folyton szidnak ezért. Azt bizonygatják, hogy szép vagyok és csinos smink nélkül is. De egyszerűen nem érzem jól magamat a bőrömben smink nélkül. Ezért csesztetnek mindig. Állandóan megkapom, hogy mű vagyok és négy kiló vakolat van rajtam. Pedig nincs rajtam vakolat. Mindössze szempillaspirált, tust és szemceruzát használok, néha pedig egy pici korrektort. Csak ünnepekre, bulikra vagy ilyen és ehhez hasonló alkalmakra használok alapozót, de akkor is csak egy kicsit, mert nincs különösebb bajom a bőrömmel szerencsére.
Idegesen léptem ki a szobából. Gemma, Sophia és Louis a nappaliban beszélgettek.
- Te is mész? – nézett rám Gemma mosolyogva. Láttam felcsillanni a szemét. Bólintottam egy hamis mosoly kíséretében – Szuper – vigyorgott rám. Kuncogtam majd elköszöntem mindenkitől. Louis küldött egy „sok szerencsét” pillantást. Sokat köszönhetek mostanság Louis-nak. Ha ő nem lenne én már a csókot követő nap leléptem volna. Egyszerűen kikészített Harry viselkedése. Mint kiderült, ha dühös, azt nem tudja kontrollálni. Tör, zúz. Pedig ki sem nézném a cuki pofijából.
A gyomrom liftezett, ahogy kiléptem az ajtón. Izgultam, hogy mi lesz. Féltem, hogy csak még jobban összeveszünk. Harry a kocsinak támaszkodva nyomkodta a telefonját. Amikor meghallotta, hogy felé közeledem felpillantott. Eléggé feltűnően bámult végig rajtam. Tekintete megállapodott az arcomon. Olyan volt, mintha láttam volna az ajkain egy pici félmosolyt, de amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen is tűnt el. Félreállt az anyósülés ajtajától és nagy meglepetésemre kinyitotta azt nekem. Hatalmas szemekkel bámultam rá, amire ő csak várakozóan felhúzta a szemöldökét. Beültem a bérelt autójába elmotyogva egy „köszönöm”-öt. Bólintott és becsukta az ajtómat. Miközben átszaladt a másik oldalra beletúrt dús, göndör hajába. Hatalmasat nyeltem és szaporábban kezdetem venni a levegőt. A pillangóim a hasamban szivárványt hánytak a boldogságtól. Hülye köcsög pillangók. Nagy nehezen, bár de sikerült lenyugtatnom magamat mire Harry beült a kocsiba.
Harry még csak rám sem nézett, hanem azonnal elindult. Őt néztem miközben kitolatott Louis apartmanjának felhajtójáról. A száját harapdálta és folyamatosan arra összpontosított, amit csinált. Egyik kezével a kormányt fogta, másikkal pedig bekapcsolta a rádiót, amiből egy számomra ismeretlen dallam csendült fel. Bal kezét a combjára ejtette és ütemesen kezdett dobolni rajta. Szemeivel a kissé forgalmas utat figyelte, amikor rátértünk a főútra. Szinte biztos voltam benne, hogy az itteni közlekedést átkozza. Teljesen máshogy vezetnek az emberek itt, mint Angliában. Minden fordítva van.
- Persze, nyugodtan gyere be elém. Pont kérni akartam pöcsfej – motyogta dühösen Harry, amikor megelőzött minket egy sötétkék autó. Nem szóltam semmit csak az utat figyeltem egy féloldalas mosollyal az arcomon. Harry aranyos, amikor dühös. De persze csak akkor, amikor nem tör össze mindent.
Már vagy negyed órája kocsikáztunk, amikor a rádióban megszólalt Taylor Swift I know you were trouble-je. Harry felnyögött kínjában én pedig megörültem neki és mosolyogva felhangosítottam.
- Once upon time, a few mistakes ago I was in your sights you got me alone – kezdtem énekelni Taylor-ral együtt. Harry a szemét forgatta, de nagy meglepetésemre elmosolyodott és rám pillantott - You found me, You found me, You found me-e-e-e-e  - hajoltam közelebb Harryhez és a fülébe énekeltem.
- Szörnyű vagy – nevetett fel Harry. Tovább énekeltem a dalt teljesen beleélve magamat. A mellettem ülő srác végig vigyorgott egy-egy résznél pedig felnevetett, amikor igazán elhittem, hogy popsztár vagyok. Miután vége lett a számnak büszkén bólintottam, mint aki jól végezte dolgát Harry pedig éppen ekkor parkolt le egy pláza hatalmas parkolójában.
- Ez jobb volt, mint az eredeti – állította le a motort nevetve Harry – Szép hangod van – mosolygott rám miközben kicsatolta a biztonsági övét.
- Köszi – óvatosan rámosolyogtam miközben én is kibontakoztam az övből. Egyszerre szálltunk ki az autóból. Megvártam Harryt az autó előtt ameddig bezárta azt. Zsebre vágott kézzel lépett mellém immáron napszemüvegben. Mellékesen hozzátenném, hogy majdnem kifolyt a nyálam, amikor megláttam benne, hiszen iszonyat szexi.  Eltörpültem a százkilencven centije mellett az én kis százhatvanöt centimmel.
Elindultunk a hatalmas pláza felé. Tőlünk pár méterre megláttam pár lányt amint eléggé sűrűn pillantgattak felénk. Ha Harry azt hitte, hogy a szemüvegről majd nem ismerik fel akkor eléggé nagyot tévedett. Ekkor jutott eszembe, hogy a fanok meg fognak őrülni, ha többen is meglátják Harryt.
- Hé, Harry – néztem fel rá. Lepillantott rám – a rajongóid szét fognak szedni – néztem újra a lányok irányába, akik már a telefonjukkal fényképeztek minket így azonnal visszapillantottam Harryre. A srác odaintett nekik, amire hatalmas sikítás volt a válasz. Az emberek a környéken, furcsán néztek az irányukba – Harry! – mondtam hisztérikusan, amikor a lányok elindultak felénk.
- Hello Harry, Liza – hallottam meg mögülem egy köszönést majd még egy ismeretlen hang köszöntött.
- Paul, Calvin – nézett hátra Harry miközben vigyorogva bólintott – Mindenre gondolok – mosolygott rám Harry. Megnyugodva bólintottam és hátra fordultam.
- Szia, Paul – üdvözöltem mosolyogva. Vigyorogva intett. A másik hústoronyra pillantottam és felé nyújtottam a kezem – Liza vagyok.
- Calvin – rázta meg a kezemet gyengéden, mosolyogva. Bírom, hogy jó fejek a srácok testőrei és nem komor bunkók. Miután megtörtént a megismerkedés mellénk érkeztek a lányok és üdvözölték Harryt.
- Hogy vagytok? – mosolygott rájuk Harry. Gödröcskéi előbukkantak, amitől úgy tűnt a lányok elolvadtak. Menet közben – mivel Paul és Calvin nem engedték, hogy Harry megálljon – készítettek képet a lányok Harryvel. Nem néztem a rajongókra, de a tekintetük a testembe égett. Még így is éreztem, ahogy méregetnek.
- Harry ki ő? – kérdezte az egyik lány. Érzékelhettem az undort a hangjában. Harry valószínűleg nem vette észre a lány kissé utálatos hangját, de óriási szerencsémre jobbnak látta válasz helyett elköszönni.
- Örültem lányok – Harry dobott egy puszit nekik. A lányok nem igazán fogták fel, hogy Harry elbúcsúzott tőlük ezért követni kezdtek minket befelé a plázába. Éreztem magamon Harry pillantását, amikor remegve fújtam ki a levegőt. Soha nem szerettem a figyelem középpontjában lenni, és ha a helyzet mégis úgy adódott, nagyon feszült és ideges lettem ezen kívül kínosan éreztem magamat. Ezen pedig az sem segített, hogy a minket körülvevő lányok felhívták ránk a figyelmet ezért egyre több tini lány vett minket észre. Körülbelül öt perce lehettünk az épületben, de már nagyjából húsz lány vett körül minket. Nem gondoltam, hogy két testőr ilyen szinten vissza tud fogni ennyi embert, de szerencsére egy lány sem tudott még csak hozzánk érni sem. Ettől függetlenül gyorsabban kapkodtam a levegőt, amikor egy kicsit rám irányult a lányok figyelme.
Ekkor éreztem meg Harry hatalmas tenyerét a derekamon. A bőre olyan forró volt, amikor hozzám ért, hogy a ruhámon keresztül is melegített. Egy pillanat alatt sikerült lenyugodnom, amikor oldalamat kezdte simogatni és ezt furcsálltam. Közelebb vont magához ezzel teljesen megszűntetve közöttünk a féllépésnyi távolságot, ami már eddig is soknak bizonyult. Lehajolt hozzám és a fülembe suttogott.
- Ne is foglalkozz velük – mondta halkan és újra kiegyenesedett. Felnéztem rá és rám mosolygott.
Amikor pár perccel később betértünk egy boltba már nem is hallottam a lányok kérdéseit rólam. Nem tudtam semmire sem figyelni, csak Harry kezére, ami folyamatosan az oldalamat simogatta ezzel engem nyugtatva. Így azt sem tudtam mi a neve a boltnak ahová bejöttünk. Ami először feltűnt az az volt, hogy Paul valamit magyaráz a bolt tulajdonosának, Calvin pedig próbálja a most már sokkal több rajongót távol tartani a bejárattól. A kis helyiségben csak Harry, Paul, a bolt tulajdonosa, egy alkalmazott és én tartózkodtunk.
- Mi történik? – kérdeztem halkan Harry-től.
- Paul megbeszéli a tulajjal, hogy zárja be a boltot addig, amíg itt vagyunk – válaszolta Harry miközben szétnézett a boltban, ami úgy tűnik italbolt, ugyanis nem lehet mást kapni csak alkoholt. Bólintottam, miszerint megértettem.
- Jack, zárd be az ajtót kérlek – utasította a mosolygós idős férfi az alkalmazottját. A srácra pillantottam, akivel találkozott a tekintetünk. Rám mosolygott én pedig viszonoztam a kedves arckifejezést. Paul megköszönte a férfinek a segítséget, aki csak mosolyogva bólogatott. Kezet ráztak majd a tulaj elment a bolt hátsó részébe.
- Haladjunk Harry, egyre többen vannak – bámult kifelé Paul ahol a rajongók az üvegre tapadva integettek Harry-nek. A srác mosolyogva visszaintegetett.
- Oké – nézett körbe Harry a boltban majd nagy sajnálatomra elengedett és elkezdett a piák között válogatni. Végig mentem a bolton miközben az üvegeket nézegettem. Igazából egyáltalán nem értek az alkoholhoz.
- Segíthetek valamiben? – termett mellettem hirtelen az alkalmazott srác. Mosolyogva ránéztem.
- Igazából nem nagyon értek az egészhez. Harry-re bízom – nevettem fel az említett srácra pillantva, aki a kezében egy Jack Daniels-t tartott miközben felhúzott szemöldökkel az előttem álló srácot méregette.
- Értem – vonta magára újra a figyelmemet a srác – Nem láttalak még erre – mosolygott rám. Ó. Óóó. Ohó. Szóval ismerkedni akar. Újra Harry-re néztem, aki gyilkos szemekkel bámult a srác hátára. Basszus.
- Öhm, Angliában élek. Itt nyaralunk pár barátommal – avattam be.
- Sejtettem. Aranyos az akcentusod – vigyorgott rám. Azt hiszem, most zavarban kellene lennem. Más lány zavarba jött volna nem? Miért nem jöttem zavarba. Oh, várj, tudom. Nem érdekel ez a srác. Helyes meg minden. De azért nem annyira, mint Harry. Abba hagyhatnám már, hogy minden srácot Harry-hez hasonlítgatok.
- Köszönöm – mosolyogtam rá.
- Egyébként Jack vagyok – nyújtotta felém a kezét.
- Jó neked. Én meg Harry. Örültem – lépett mellém Harry és kezet rázott a sráccal egy hamis vigyor kíséretében. Megbántam, hogy felnéztem rá. Szemei szikrákat szórtak, amikor Jack-re nézett.
- H-hello – Jack kicsit megfélemlítve érezhette magát, amikor meglátta a tőle egy fejjel magasabb Harry Styles-t, aki szinte megölte a szemeivel.
- Segíts nekem Lizzie. Még máshová is mennünk kell – kért Harry még mindig Jack-et vizslatva. Meglepődtem a Lizzie megszólításon ugyanis senki nem nevezett még így, de aranyos. Fogalmam sincs, hogy hová kell még mennünk, de bólintottam és megfordultam.
- Harry? – néztem vissza, amikor észrevettem, hogy Harry nem követ. Ő és Jack még mindig farkasszemet néztek. Jézus, Harry mi a bajod?
- Jövök – fordult felém Harry hirtelen. Elsétált mellettem. Bocsánat kérően néztem Jack-re aki csak mosolygott majd a pénztárhoz ment. Harry mellé léptem és figyeltem amint a különféle üvegek között válogat. Egyik lábamról a másikra álltam. Zavart a minket körülvevő feszültség.
Harry hirtelen rám nézett. Zöld szemeiben zavarodottság és értetlenség volt jelen. Pár másodperc erejéig tartottuk a szemkontaktust, amíg végül Harry felsóhajtott, megrázta a fejét és újra az előtte lévő tárgyaknak szentelte a figyelmét. Egyre jobban idegesített, hogy tudomást sem vesz rólam, csak simán arrébb megy néha én pedig úgy követem, mint egy kutya. Megforgattam a szememet és Paul irányába indultam. A bolt ajtaja előtt állt és átnézett fölöttem. Nyilván Harryt tartotta szemmel.
- Szia, Paul – mosolyogtam rá, amikor oda értem mellé. Rám nézett és visszamosolygott, de tekintetét újra Harry felé irányította. Megálltam mellette háttal a fanoknak, amikor elkezdtek fényképezgetni. Én is Harryre néztem, hogy mit bámul rajta annyira. A srác engem kémlelt, de amikor találkozott a tekintetünk elkapta a fejét és levett két üveget a polcról majd a whiskykhez lépett.
- Szegény srác – motyogta Paul vigyorogva, Jackre nézve. Én is oda néztem. A srác még mindig kicsit megrémülve Harryt bámulta – Rád se mer nézni – nevetett halkan, hogy csak én halljam, amit mondd.
- Fogalmam sincs mi a baja Harrynek – ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Csak féltékeny – legyintett vigyorogva. Felhúztam a szemöldökömet és ránéztem.
- Féltékeny? – kérdeztem röhögve.
- Igen. Láttad volna, milyen dühösen nézett a srácra, amikor elkezdett flörtölni veled. Most meg, ahogy jöttél ide folyamatosan figyelt téged. Azt hitte hozzá mész – bökött fejével Jack irányába. Furcsán néztem Paulra végül hangosan felnevettem, amire Harry és Jack is rám kapta a tekintetét.
- Bírlak Paul. Elképesztő hülyeségeket beszélsz – nevettem folyamatosan.
- Akkor ne hidd el – vigyorgott rám Paul majd odament Harry-hez hogy segíthessen neki. A pénztárhoz vitték a piákat. Oda mentem és elővettem a pénztárcámat.
- Mit csinálsz? – nézett rám furán Harry – Én fizetem ki – nézett a kezemben lévő rózsaszín tárcára.
- Felesben fizetjük – vontam meg a vállamat. Harry megforgatta a szemét és mire észbe kaphattam volna már oda is adta a pénzt Jack-nek – Akkor majd később.
- Kezdesz idegesítő lenni – sóhajtott Harry miközben a kijárat felé vettük az irányt.
- Egyáltalán nem idegesítelek, Harry – vigyorogtam rá.
- Nem, tényleg nem – nevetett fel - De akkor sem fizetsz semmit. Erről nem nyitok vitát – nézett le rám. Éppen közbe szóltam volna, de elhallgattatott egy fejrázással. Fújtattam egyet ő pedig felnevetett. Jack kinyitotta nekünk az ajtót.
- Kösz, ember. Aztán ne állj le mindenkivel flörtölni – kacsintott rá Harry, mire Jack arca vörösbe borult. Próbáltam elfojtani a nevetésemet, de sajnos nem sikerült. Harry is elnevette magát. A rajongók azonnal körbevettek minket, de már kevesebben voltak, mint amikor bejöttünk. Paul és Calvin könnyen elválasztottak minket tőlük. Kicsit sem voltam ideges a felénk irányuló kérdések miatt, amik mondanom sem kell, hogy mik voltak ugyanis Harry újra magához húzott, mintha csak természetes lenne, hogy ezt csinálja. Nem volt természetes, de iszonyat jó érzés volt.
- Nem lepődöm meg- sóhajtott Harry, amikor kiléptünk az épületből. A fotósok fényképezőgépe folyamatosan kattogott. Harry lehajtotta a fejét. Én is így tettem bár engem szerencsére eltakart Calvin, Paul és jobb oldalról Harry is. Ilyenkor megköszönöm Istennek, hogy pici vagyok.
A kocsihoz érve, ahogy Harry elengedett végig simította kezét a hátamon és biztatóan rám mosolygott. Paul elkísért az anyós üléshez.
- Köszi, mindent Paul – mondtam neki hangosan a nagy ricsaj közepette. Csak mosolyogva bólintott és kinyitotta nekem a kocsiajtót figyelve arra, hogy helyettem nehogy valamelyik rajongó pattanjon be Harry mellé. Beültem a kocsiba és Harryre néztem, aki éppen akkor csukta be az ajtót majd bólintott Calvinnek.
- Megvagy? – nézett rám. Bólintottam ő pedig mosolyogva elindította a motort és várt egy kicsit ameddig az autó körül álló tömeg kettéválik, hogy ki tudjunk menni a parkolóból.
- Durva, hogy mennyire imádnak ezek a lányok – fintorogtam, amikor valaki az ablakomon kopogott.
- Oh, ugyan. Ne légy féltékeny Lizzie – villantotta meg gödröcskéit Harry. Megforgattam a szememet és próbáltam nem törődni a becenévvel.
- Én? Féltékeny? Na, ne röhögtess, Harry – a srác csak vigyorgott miközben elhagytuk a parkolót ezzel együtt pedig a rajongókat és fotósokat is – Jó neked. Én meg Harry. Örültem. Meggyilkollak – próbáltam utánozni Harry mély hangját. Kitört belőle a nevetés én pedig büszkén elvigyorodtam.
- Nem mondtam, hogy meggyilkolom - nevetett folyamatosan.
- De gondoltad.
- Igaz – gondolkodott el Harry majd bólintott.
- Hová megyünk még? – húztam fel a szemöldökömet.
- Sehová – vigyorgott Harry – Csak már siettem kifelé a boltból – kuncogott Harry. Mosolyogva megforgattam a szememet.
- Ki a féltékeny? – néztem Harryre ő pedig mosolyogva magára mutatott. Elégedetten bólintottam.
Egy ideig kellemes csendben utaztunk, aminek végül Harry vetett véget.
- Lizzie? – nézett rám egy pillanatra majd vissza az útra. Ránéztem, és amikor megbizonyosodott róla, hogy figyelek belevágott a mondandójába – Nagyon sajnálom, hogy az utóbbi időben ilyen volt a kapcsolatunk. Tényleg. El sem tudod képzelni mennyire szar volt az egész és tudom, hogy részben miattam volt, mert nem mondtam semmit másnap miután… nos… megcsókoltalak – fújta ki a levegőt Harry. Kínosan elkaptam róla a tekintetemet. Szerencsére gyorsan elterelte a csók témát – Én csak… azt hittem másnap, hogy Louis-val van köztetek valami – bökte ki. Hatalmas szemekkel néztem rá. Hogy micsoda? – Ne nézz így rám – mosolygott miután rám pillantott – Tényleg azt hittem. Elbasztam, hogy miután megtudtam, hogy nem így van akkor sem mondtam semmit. De teljesen veszett ügy volt miután leköltöztél Zayn-hez. Így már alkalmunk sem volt beszélni – nagyot sóhajtott miután befejezte.
- Nekem sem volt jobb Harry elhiheted. Én is sajnálom, hogy nem mondtam semmit. Oké megmondom őszintén azt hittem, hogy azért nem szólsz hozzám, mert megbántad az egészet. Bevallom, teljesen kihasználva éreztem magamat pedig nem volt okom rá – hajtottam le a fejemet. Éreztem, ahogy Harry újra rám pillant. A kezeimmel játszadoztam.
- Akkor azt hiszem mindketten félreértettük a dolgokat – motyogta halkan.
- Igen, nagyon úgy tűnik – bólintottam.
- Nagyon sajnálom – nézett rám ameddig a piros lámpánál álltunk.
- Én is sajnálom Harold – mosolyogtam felnézve a gyönyörű zöld szemeibe. Viszonozta a mosolyomat. Kellemes csend telepedett ránk. Az ujjaimmal játszadoztam egy darabig miközben a rádióból szóló zenét dúdolgattam, míg végül Harry odanyúlt és megfogta a jobb kezemet. Összefont ujjainkat a combomra rakta. Ahogy felpillantottam rá nem mondott semmit csak mosolygott. Annyira természetesnek és kellemesnek éreztem, hogy Harry fogja a kezemet. Tetszett. Nagyon tetszett.
- Sosem volt köztünk semmi Louis-val – szólaltam fel hirtelen. Harry nevetve bólintott.
- Tudom. Nem lehet, szavakba önteni mennyire szereti Jessit – mosolygott és egy pillanatra összefont kezeinkre nézett. Hüvelyk ujjával cirógatni kezdte a kezemet.
- Annyira aranyosak lennének együtt – mosolyodtam el folyamatosan a kezeinket bámulva.
- Az nem is kérdés – bólintott Harry – Én pedig cseppet sem bántam meg azt a csókot. Sőt… - vigyorodott el Harry. Felnevettem és bólintottam. Ezzel pedig be is fejeztük a beszélgetést.
Harry folyamatosan a kezemet simogatta hüvelyk ujjával. Imádtam az érzést. Azt pedig annál inkább, hogy kettesben voltunk. Cseppet sem örültem, amikor befordultunk Louis házának utcájába. Ez egyet jelentett azzal, hogy nem sokára be kell mennünk a házba így pedig valószínűleg el kell engednünk egymás kezét.
Harry leparkolt a kocsival és leállította az autót majd elengedte a kezemet. Vissza kellett fognom magam, hogy ne kapjak a keze után. Felsóhajtottam és kicsatoltam az övemet. Mindketten kiszálltunk a kocsiból. Harry mosolyogva várt még mellé érek, és amikor éppen azt hittem, hogy újra megfogja a kezemet helyette magához vont és megölelt. Lábujjhegyre álltam és kezeimmel átöleltem a nyakát. Imádom az illatát. Annyira Harry-s. Szükségem volt már erre. Annyira vágytam rá hogy a karjai között legyek. Szavakba sem tudom foglalni mennyire jó érzés volt.
- Hiányoztál törpilla – motyogta aranyosan. Erősen tartotta a derekamat. Felnevettem, amikor megemelt és a lábára állított, hogy jobban felérjem. Kicsit eltávolodtam tőle és ránéztem. Mosolyogva fürkészte az arcomat, míg végül nyomott egy puszit az orromra. Kuncogtam az aranyos tettére.
- Menjünk be – próbáltam kibújni az öleléséből, de nem engedett el. Legszívesebben én is ott maradtam volna vele még órákig, de attól tartottam, hogy annyira elkap a hév hogy megcsókolom.
- Egy feltététellel – tette fel a mutatóujját. Kérdőn néztem rá – Visszaköltözöl a közös szobánkba – ajánlotta fel.
- Nagyon szívesen – bólintottam nevetve.
- Király – vigyorgott majd elengedett és összekulcsolta a kezeinket. A bejárat felé kezdett húzni én pedig mosolyogva követtem. Boldog vagyok.

2 megjegyzés:

  1. Már nagyon vártam ezt a részt! Örülök, hogy kibékültek! :)
    Várom a folytatást!
    Jenni

    VálaszTörlés
  2. Liza és Harry kapcsolata olyan könnyűnek látszik csak Ők túl bonyolítják.:)) Igazából Jess és Louis kapcsolata is könnyú lenne, ha kirúgnánk a képböl Davet. Kirúgjuk?:D
    Melyik degenerált állat szavazott a rosszra? Kitépem a belét és megetettem vele! :P
    Folytatást most! *-*

    VálaszTörlés