-->

2015. július 8., szerda

*~25. fejezet - Öreg házaspár~*

Sziasztooook. Nos megérkeztem az új résszel, amit elég nehezen hoztam össze. Rohadt sok benne a bárbeszéd egyébként, amit kicsit sajnálok.:( De azért remélem, tetszik! :)
Köszönöm a sok sok pipát, a megjegyzéseket és a +23000-es oldalmegjelenítést.*-* Nagyon örültem nekiiii.*-* ♥
Nem is pofázok tovább mert egyébként majd' éhen halok.xd
I hope you like it! :3 Hagyjatok nyomot! :)
Xx, Jess ♥
*Jessica Malik*
 
Unottan iszogattam a limonádémat és a velem szemben ülő barátomat néztem, aki mit sem törődve azzal, hogy éppen randin (vagy min) vagyunk, mióta befejezte a reggelijét a telefonját bújja. Hangosan és feltűnően sóhajtottam fel, hogy végre észrevegyen, de mintha ott sem lennék. Meg kellett állítanom magamat, hogy ne kezdjek el hisztérikusan csapkodni és kiabálni vele. Pedig meg kellett volna tennem. A fejéhez kellett volna vágnom minden sérelmemet. Oda kellett volna mondanom, hogy nem vagyok olyan boldog mellette, mint ezelőtt, hogy nem foglalkozik velem. Mostanra olyannyira elhidegült tőlem, hogy sírni tudtam volna. A legrosszabb ebben, hogy csak most jöttem rá erre. Most tűnt fel csak, hogy mennyire nem érdeklem őt. Mióta lehet ez így? Azt hiszem, talán az óta ilyen rideg velem, mióta folyamatosan visszautasítom, és nem fekszem le vele. Talán én rontottam el. Elértük azt a szintet, hogy már egyáltalán nem is próbálkozik. Próbálja mutatni, hogy minden oké. Megcsókol, ölelget. Úgy tesz, mint ezelőtt. De én érzem, hogy közel sem olyan, mint ezelőtt. Nem érzem már azt a melegséget, amikor megcsókol. Egyszerűen csak nem olyan már.
Fájdalmas gondolataimra a szemeim azonnal megteltek könnyekkel. Nem hagytam őket kibuggyanni. Legalábbis nem itt és nem most. Nem Dave előtt. A kapcsolatunk már így is a föld alatt volt. Nem voltam biztos, hogy még meg lehet menteni, de mindent elkövetek ennek érdekében. Ehhez pedig szükségem volt egy emberre. A tanácsadómra, minden problémám megoldójára, a lelki támaszomra, életem legfontosabb személyére. Anyára.
- Mindjárt jövök – szóltam Davenek és a telefonomat felkapva, a mosdó felé vettem az irányt.
Berontottam az ajtón. A mosdó teljesen üres volt. Leültem az egyik sarokba, felhúztam a lábamat, államat a térdemre támasztottam és tárcsáztam anya számát. Keveset hívjuk egymást. Leginkább csak írásban beszélgetünk. De ha valami olyan van, amit SMS-ben nem lehet közölni, akkor felhívjuk a másikat.
Ahogy kicsörgött a telefon unottan az órámra pillantottam, hogy anya vajon dolgozik-e már. Ekkor jutott eszembe az időeltolódás.
- Bassza meg – sikkantottam és gyorsan kinyomtam a hívást. Angliában éjszaka van. Nagyon remélem, hogy nem ébresztettem fel anyát. Éjszakára rezgőre állítja a telefonját, de tudom, hogy még arra is képes lenne felkelni. Azt hiszem Zayn és én nem tőle örököltük az alvási szokásainkat. Sokkal inkább apától, aki képes akárhol, akármikor elaludni.
Ilyen és ehhez hasonló szükségtelen gondolatokkal sikerült elfelednem a Dave-vel való kapcsolatunkat, ami jelenleg olyan volt mintha megcsócsálta volna egy kutya. Valami olyasmi.
Összeszedtem magamat és visszamentem Davehez, aki éppen magát nem meghazudtoló módon mosolygott a pincérlányra és még innen is láttam, hogy adott neki egy rakat borravalót. Tökéletes. Ez egyre jobban alakul. Nagy léptekkel szeltem át az éttermet és felkaptam a kis színes táskámat a székről. Davenek azonnal lehervadt a szívdöglesztő mosoly az arcáról, a lány pedig elhúzott onnan.
- Szeretnél még másokkal is flörtölni vagy indulhatunk? – kérdeztem egy megvető mosoly kíséretében.
- Én nem flörtöltem vele – tette fel védekezően a kezét Dave. Gúnyosan felnevettem és a kijárat felé vettem az irányt. Dave követett.
- Vegyünk valami kaját és húzzunk haza – indultam meg egy taxi felé. Nem igazán értem miért kellett ilyen messzi étterembe jönnünk. Egy átlagos étterem volt. Louis házának környékén is találhattunk volna ilyet – Miért kellett egy órát utazni eddig? – böktem az étterem felé magamban motyogva. Beszálltam a taxiba Dave pedig mellém csúszott. Lediktáltam a sofőrnek a számot, aki bólintott és elindult.
- Miért vagy ilyen feszült bébi? Rossz éjszakád volt? – húzta fel a szemöldökét Dave.
- Kibaszott jó éjszakám volt Dave. Kibaszott jó – erősítettem meg visszagondolva a Louis-val töltött gyönyörű órákra. Megrántotta a vállát.
- Akkor mi bajod? – kérdezte hanyagul. Frusztráltan a hajamba túrtam és szaggatottan kifújtam a levegőt. Megint a sírás szélén álltam.
- Csak... ne szólj hozzám rendben? Hagyj békén. Nyomkodd a telefonodat. Ahhoz értesz – néztem ki az ablakon dühösen. Fújtatott, de nem válaszolt. A sofőrtől kaptunk egy kérdő pillantást a visszapillantó tükörből.
Egy darabig csendben utaztunk, míg végül megszólalt a telefonom. Rápillantottam abban reménykedve, hogy nem anya hív vissza. A képernyőn Louis neve jelent meg. Felhúztam a szemöldökömet és felkaptam a telefont.
- Szia – szóltam bele vidáman. Dave kérdőn felém kapta a fejét. Talán zavarták a hangulatingadozásaim? Lehetséges.
- Hello szivike – ismertem fel azonnal Katherine hangját. Lehervadt a mosoly az arcomról, de újra kivirultam, amikor meghallottam a háttérben Louis aranyos nevetésesét.
- Kath miért Louis telefonjáról hívsz? – kérdeztem.
- Kölcsön adta, mert lusta voltam felmenni az enyémért – hallottam a hangján, ahogy elvigyorodik. Nevetve megforgattam a szememet.
- Hiányzol Jess – húzta el a nevemet Gemma.
- Te is Gem – nevettem fel – Ki vagyok hangosítva?
- Persze. Louis nem bír ki pár órát a hangod nélkül – nevetett fel - Aw, milyen aranyos már – olvadozott Kath a vonal másik végén. Kuncogtam és örültem, hogy Louis nem látta, ahogy a lábujjamtól a fejem tetejéig elvörösödtem.
- Katherine! – kiáltott a háttérben Louis a barátnőmre. A vonal másik végén Gemma és Kath egyszerre nevettek fel. Mosolyogtam és gyorsan eltereltem a témát, hogy Louis ne érezze kínosan magát.
- Miért is hívtatok tulajdonképpen? – érdeklődtem szórakozottan.
- Oh, igen. Szükségünk lenne pár darab citromra. Tudnátok hozni? – kért meg Kath.
- Gondoskodom róla – bólintottam magamban. Kath túl jól ismert. Ahogy meghallotta, hogy egyes számban beszélek, tudta, mi a helyzet.
- Jaj... Balhé van? – kérdezte aggodalmasan.
- Igen. Pár óra és otthon leszünk.
- Rendben van. Siessetek – utasított Kath.
- Vigyázz magadra gyönyörű – hallottam meg Louis halk hangját. Valószínűleg odaülhetett Kath mellé. A szívem elolvadt ettől az egy mondattól.
- Mindig vigyázok – válaszoltam mosolyogva – Puszillak titeket.
- Puszi – kiabálták bele a telefonba egyszerre. Nevetve megszakítottam a hívást.
- Szóval én nem beszélgethetek más lányokkal, de te olvadozhatsz Louis köcsög Tomlinsontól? – bosszankodott Dave.
- Flörtöltél vele Dave. Beszélgetni és flörtölni nem ugyanaz. És igen. Louis aranyos  - vontam meg a vállamat – és ha még egyszer ezt a szót mered rá használni, letépem a farkadat – sziszegtem.
- Bárcsak már hozzá érnél végre a farkamhoz – vigyorodott el Dave. Nem kellett sok, hogy pofán verjem. Dühösen lehunytam a szemeimet és kifújtam a levegőt, kiengedve ezzel az idegességemet. Megalázva éreztem magamat attól, hogy ilyeneket mondott.
- Pofa be Dave. Csak fogd be – motyogtam és újra elfordultam tőle.
Folyamatosan feszegeti a határait és én ezt nem bírom elviselni. Kell tőle egy kis távolság. Még csak két és fél órát töltöttünk együtt kettesben, de már egymás idegeire mentünk. Ez nem jó jel.
- Azt hiszem megérkeztünk – szólalt meg egy évnek tűnő idő után a sofőr.
- Köszönjük szépen – nyújtottam át öt dollárt a sofőrnek. Éppen hátra adta volna a visszajárót, amikor megráztam a fejemet. Járt neki a borravaló miután elviselte az idétlen párbeszédjeinket Dave-vel. Mosolyogva megköszönte.
Mikor kiszálltunk Dave felém nyújtotta a kezét. Gúnyosan, amolyan „komolyan?” tekintettel néztem rá. Megforgatta a szemét majd a kezét zsebre vágta és bement a TESCO automataajtaján.

 Öt csomag chipsszel és egyéb finomságokkal ültünk be egy újabb taxiba. Lediktáltam Louis címét miközben én és Dave lepakoltunk a köztünk lévő ülésre.
- Fasz kivan, hogy ennyit kell taxizni – hőbörgött Dave.
- Talán, ha béreltél volna kocsit, mint a srácok, akkor nem kellene ennyit taxiznunk drágám – forgattam a szememet.
- Bérel a picsa – nevetett fel gunyorosan.
- Akkor meg hallgass el – vágtam rá mesterkélt mosollyal.
- Nem értem, mi bajod ma – nézett rám, tágra nyílt szemekkel.
- Mégis mi bajom lenne Dave? – tártam szét a karomat.
- Úgy viselkedsz velem, mint egy pöccsel.
- Azért viselkedek úgy veled, mint egy pöccsel, mert egy pöcs vagy – vigyorogtam rá.
- Megérkeztünk – szólt hátra morcosan a sofőr. Dave kifizette ameddig én összeszedtem a cuccainkat majd egyszerre szálltunk ki. Miután elhajtott a sofőr, Dave odalépett és elvett tőlem pár dolgot, hogy ne egyedül cipeljem. Néha figyelmes is tud lenni. Leginkább akkor, amikor szeretne valamit.
- Már miért lennék pöcs? – nézett rám furán, folytatva az újabb vitánkat. Szem forgatva nyitottam be Louis házába. Körül néztem, hogy megbizonyosodjak róla, senki nem hallja a vitánkat majd elmondtam Davenek a véleményemet.
- Figyelj rám David – néztem rá. Elhúzta a száját. Tudta, hogy hogyha így nevezem, az sosem kezdődik jól – Nem akarsz tőlem mostanában semmit a szexen kívül. Ha kettesben vagyunk, nyomkodod a telefonodat. Ezen kívül folyton az unokatestvérednél vagy mióta itt vagyunk. Az pedig a legdurvább, hogy elmegyünk kettesben reggelizni és leállsz a pincérnővel flörtölni. Ne tagadd le – emeltem fel fenyegetően a mutatóujjamat, amikor szólásra nyitotta a száját. Azonnal becsukta és csak bambán meredt rám.
Reménytelenül megráztam a fejemet és elindultam a konyha felé, hogy lepakoljak. Hallottam Dave lépteit mögöttem, ahogy követett. Beléptem a konyhába és három aggódó szempárral találtam szembe magamat. Kath, Gemma és Louis valószínűleg mindent hallottak. Kínosan éreztem magamat, amikor rájöttem, hogy akkor valószínűleg azt a részt is hallották, amikor azt mondtam, Dave csak szexelni akar velem. Elkaptam a tekintetemet és elkezdtem pakolni. Senki nem szólt senkihez. Tudták, hogy ez nem az a pillanat, amikor beszélgetnünk kellene. A két lány és Louis valamivel foglalatoskodtak. Meg köszörültem a torkomat és a pultra tettem a három darab citromot Gemma mellé.
- Köszi – halványan elmosolyodott, de amikor felnézett rám és meglátta a könnybe lábadt szemeimet letörlődött az arcáról és együtt érzést mutatott szemeivel. Próbáltam rámosolyogni, de nem hiszem, hogy jól sikerült. Szerintem megijedt.
Próbáltam nem figyelni rá. Annyira szerettem volna nem észrevenni, de akaratomon kívül találkozott a tekintetem Louis-éval. Gyönyörű kék szemei és arcvonásai abban a szentpillanatban elolvasztottak, ahogy ránéztem. Láttam az aggodalmat és talán dühöt is a tekintetében, de nem szólt semmit csak kedvesen rám mosolygott. Neki már képes voltam őszinte mosolyt küldeni.
Dave felé kaptam a tekintetemet, aki feltrappolt az emeletre. Idegesen kifújtam a levegőt és úgy döntöttem beszélgetést kezdeményezek a többiekkel. Felültem az egyik bárszékre, szándékosan szembe Louis-val, hogy minden mozdulatát figyelhessem. Egyszerűen tökéletes ez a srác.
- Mit sütöttetek? – kérdeztem miközben kicsit feljebb ágaskodtam, hogy teljes rálátásom legyen Louis egész alakjára. Csöpög tőle a nyálam.
- Igazából fogalmam sincs. Én csak kevergetek – vonta meg a vállát Louis komolyan, miközben teljes figyelmét a habnak szentelte, amit éppen kevergetett. Kath, Gemma és én is felnevettünk.
- Meglepi – kuncogott Kath.
- Igazából csak nem tudjuk a nevét – nevetett fel Gemma. Kath és Louis vigyorogva bólogattak.
- Idióták – röhögtem ki őket – Többiek? – kérdeztem. Még mindig Louis-t bámultam és halkan kuncogtam, amikor koncentrálás közben kidugta egy picit oldalra a nyelvét. Nem lehet valaki ennyire aranyos.
- Zayn a reptérre ment, Soph és Liam vásárolni, Liz és az öcsikém pedig valószínűleg odafent romantikáznak – vigyorgott fel rám Gemma. Tágra nyílt a szemem.
- Micsoda? – kiáltottam fel izgatottan, miközben egy akkora vigyor terült szét az arcomon, hogy majd’ szétrepedt a szám. Louis nevetve felnézett rám, és amikor találkozott a tekintetünk megcsillant a szeme – Mi? Összejöttek? Mi van? Mi történt? Avassatok már be – hisztiztem még mindig óriási vigyorral az arcomon.
- Nyughass. Mi sem tudjuk, mi van – nevetett fel Kath.
- Semmit nem mondtak – biggyesztette le a száját Gemma. Utolsó reményemként újra Louis-ra néztem.
- Kézen fogva jöttek be. Harryt majd’ szétvetette a boldogság. Csak oda dobta nekem a kocsi kulcsot és közölte, hogy „pia a kocsiban” – mélyítette el a hangját, Harryt utánozva. Felnevettem és vártam, hogy folytassa – aztán bementek Zayn szobájába és mire újra jöttem be éppen vitték az emeletre Liz cuccait – vigyorodott el újra. Örömömben felsikítottam és nem érdekelt, hogy egy izgatott tizenöt évesnek tűnhetek, boldog voltam amiért Liz és Harry végre kibékültek. Sőt. Több mint kibékültek.
- Ne sikíts már – forgatta a szemét nevetve Kath.
- Ez tök jó. Remélem, összejönnek – hadartam teljesen felspannolva hír hallatán.
- Én is – bólintott egyszerre a két lány és Louis is.
Pont, amikor nagyjából lenyugodtam, megérkezett Harry vigyorogva, kócos hajjal, egy szál bokszerben. Gemma és Louis újra elvigyorodott mi viszont legjobb barátnőmmel ijedten néztünk össze. Az nem lehet, hogy Liz ilyen gyorsan oda adta magát Harrynek. Kath megrázta a fejét, azt tátogva, hogy „Liz nem olyan, tudod”, idegesen bólintottam. Ha hülyeséget csinált kinyírom.
Harry kivett a hűtőből egy doboz tejet majd megfordult és meglátta a vigyorgó Gemmát és Louist.
- Mi van? – meredt rá Harry nővérére, majd legjobb barátjára.
- Áh, ugyan, semmi – nézett végig Gemma az öccsén kuncogva. Harry még mindig a kezében tartva a tejet lebámult magára, és amikor úgy döntött semmi furcsa nincs rajta összeráncolt szemöldökkel nézett fel újra.
- Melegem volt – tárta szét a karját Harry amolyan „néha megesik az emberrel” arckifejezés kíséretében.
- Remélem is Styles – néztem rá szigorúan.
- A rajongóid nem akarják, hogy bajod essen – fenyegette Kath is Harryt. A srác egy darabig furcsán nézett rá majd hanyagul megvonta a vállát.
- Nem tudom mi bajotok. Levettem a cuccaimat, mert az emeleten meg lehet sülni – közölte miközben két csészébe elkezdett kávét csinálni. Nem válaszoltunk semmit csak gyanakodva fürkésztük. Mindenesetre én elhittem neki. Vagyis reméltem, hogy igaz, amit mond.
- Érdekes – motyogta elgondolkodva Louis miközben a nem létező szakállát simogatta. Halkan nevettem a tettére. Harry felpillantott rá és megforgatta a szemét, de úgy döntött inkább nem mond semmit. Louis hitt neki. Látszott rajta. Csak húzta az agyát. Márpedig ha Louis hisz neki, akkor nem hazudik. Úgy ismeri Harryt, mint a tenyerét.
- Hé Jess – hallottam meg mögülem Liz vékonyka hangját. Azonnal megpördültem a bárszékkel együtt. Alaposan végigmértem, de semmi jelét nem találtam szexnek vagy kielégültségnek. Egy aranyos virágmintás ruha volt rajta. A haja tökéletesen állt, nem volt kócos vagy ilyesmi viszont neki is egy hatalmas boldog mosoly volt az arcán. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt majd elmosolyodtam.
- Szia – megöleltük egymást, majd miután szétváltunk Liz beállt Gemma és Louis közé és megnézte mit csinálnak. Újra találkozott a tekintetem Kathével. Megrázta a fejét én pedig bólogattam. Ezzel megbeszéltük, hogy Liz nem csinált hülyeséget.
- Ez tök jól néz ki – vigyorodott el elismerően. Felnéztem Harry-re, aki mosolyogva figyelte Liza minden mozdulatát és szinte csüngött a szavain, amikor beszélgetni kezdett Gemmával, Louis-val és Kath-el a süteményről. Mintha eszébe jutott volna valami, kissé elvörösödött majd újra a bögrékkel kezdett foglalatoskodni. Visszafojtottam a kuncogásomat.
- Lassan készen vagyunk – sóhajtott fel Louis, aki láthatóan már nagyon unta. Kath és Gemma rosszallóan néztek rá, mire tettetett szomorúsággal korrigált – Úgy értem... khm... Basszus már mindjárt készen vagyunk – biggyesztette le száját. Zabálnivaló. Halkan kuncogtam ő pedig mosolyogva felnézett rám.
A „cukrászok” (erős idézőjelben) tovább beszélgettek a sütijükről én pedig folyamatosan Lizára és Harryre koncentráltam. Harry levakarhatatlan mosollyal az arcán pakolt el a pultról miután készen lett a kávékkal. Felnézett, a tekintete egyenesen Lizán állapodott meg. Alaposan végigmérte tetőtől talpig és szélesen elvigyorodott.
- Lizzie – szólt Harry amire Liz hátrafordult és odalépett hozz. Azt hiszem mind meglepődtünk a megszólításon. Iszonyú aranyos.
- Köszi – vette volna fel az egyik csészét Liz, de Harry elkapta a kezét majd a nyakához helyezte. Átkarolta Liz derekát, legjobb barátnőm pedig másik karját is a mosolygó göndör nyaka köré fonta. Harry közel húzta magához és lehajolt, hogy valamit a fülébe suttogjon.
- Hé – nevetett fel Liz elvörösödve majd vigyorogva kibújt Harry öleléséből és felkapta a csészéjét. Még mindig elpirulva és nevetve lépett ki a konyhából, Harry pedig kacagva követte.
- Mi történt? – fordult hátra Kath összeráncolt szemöldökkel a nagy nevetéseket hallva.
- Harry mondott valamit Lizának, amitől elvörösödött és nevetett. Harry pedig Liz reakcióján nevetett – vontam meg a vállam vigyorogva. Mindhárman furcsán néztek fel rám – Mi az? Érdekel, hogy most mi is van köztük – ismételtem meg az előbbi vállvonogatást.
- Engem az érdekelne, hogy veletek mi van – mutatott rám majd az emelet felé Kath. Megforgattam a szememet. Éreztem magamon Louis fürkésző pillantását, de úgy döntöttem inkább nem nézek oda.
- Látod Katherine... ez egy nagyon jó kérdés – sóhajtottam fel – Jó lenne kideríteni – szálltam le a bárszékről majd elindultam a nappali felé – Később lejövök – intettem hátra.
- Hajrá – szólt utánam Gemma.
- Szurkolunk – biztatott Kath is. Louis nem mondott semmit, de nem is vártam el tőle. Lényegében ő annak örülne a legjobban, ha szakítanánk, és ezért nem hibáztatom.
Próbáltam minél lassabban felbattyogni a lépcsőn. Húztam az időt. Nem akartam egy újabb vitát. Nem erre van most szükségem. Nem akarok állandóan vitatkozni vele. Azt a kapcsolatot szeretném, ami azelőtt volt, hogy elment a nagymamájához. Mióta visszajött teljesen megváltozott és határozottan nem a jó irányba. Egy ideig próbáltam figyelmen kívül hagyni, de én sem tűrök a végtelenségig.
Benyitottam a szobába, Dave az ágyon fekve telefonozott, de amikor észrevett lezárta és maga mellé dobta a készüléket. Leültem az ágyra törökülésben és ránéztem. Azt hittem nem fog semmit mondani, de ahogy helyet foglaltam, azon nyomban elkezdett beszélni.
- Egy. Nem csak szexelni akarok veled, de én is srácból vagyok oké? Két éve járunk és hónapok óta nem feküdtünk le. Attól félek, hogy nem tudlak felizgatni, ez pedig, eltiporja az önbecsülésemet – kezdte az első pontot. Kicsit kínos volt erről beszélni, de úgy döntöttem rábólintok így folytatta – Kettő. Nem nyomkodom folyton a telefonomat, ha ketten vagyunk. Arról a tíz percről beszélsz? Bébi a haverjaim otthon vannak, valahogy tartanom kell velük a kapcsolatot – tárta szét a karját. Ez nem igazán tetszett, de kelletlenül bólintottam – Három. Megérthetnéd, hogy próbálok többet lenni az unokatesómmal. Körülbelül háromévente találkozunk pár napra – jó ez teljesen érthető. Ebben maximálisan igaza van – Négy. Nem flörtöltem senkivel. Attól még hogy rámosolyogtam egy lányra nem flörtöltem vele – fejezte be. Ezzel viszont egyáltalán nem értek egyet, ugyanis itt nem csak egy sima mosolyról volt szó. Ráadásul a lány elég nagy borravalót kapott. Lényegtelen. Nem kezdek bele egy újabb vitába.
- Rendben – bólintottam egyet utoljára, miszerint megértettem.
- Most én jövök – ült fel. Kérdőn néztem rá – Szerinted én boldog vagyok attól, hogy ilyen jó viszonyba vagy Tomlinsonnal, aki történetesen él-hal érted? – tette fel a nem várt kérdést. A válaszom egyértelmű volt.
- Mit kellett volna tennem miután szerelmet vallott? Az arcába röhögni? – kérdeztem felháborodottan.
- Nem ezt mondtam – rázta meg a fejét.
- Dave nem lehetek vele bunkó. Legalább a barátja vagyok, ha más nem is lehetek neki – adtam meg az ésszerű választ, amivel határozottan nem tudott vitatkozni.
- Olyanok vagyunk, mint egy öreg házaspár – vigyorodott el Dave. Hangosan felnevettem ő pedig megragadta a lábamat és magához húzott. Száját az enyémre tapasztotta és egy hosszú puszit nyomott az ajkaimra. Mikor elváltunk elmosolyodtam és egy újabb csókért hajoltam oda hozzá. Tetszett, hogy most csak csókolózni akart. Miután elváltunk Dave rám vigyorgott. Zajokat hallottam lentről majd egy ismerős női hangot.
- Itt van Perrie – csillant fel a szemem. Dave nevetett és felállt majd engem is felhúzott az ágyról.
- Akkor menjünk le – mosolygott rám és kiment az ajtón maga után húzva engem. Elengedtem és levágtattam a lépcsőn. Mindenki lent állt a nappaliban Liam és Sophia kivételével, akik még mindig nem jöttek vissza. Perrie Zayn mellett ácsorgott. Elvigyorodtam és egy másodperccel később már agyon ölelgettem.
- Szia – nevetve elhúzta a szót és szorosan megölelt – Alig vártam már hogy megint találkozzunk.
- Én is – vigyorodtam el majd elengedtem.
- Milyen Hawaii? – kérdezte kacsintva.
- Iszonyat jó – bólogattam.
- Azt elhiszem. Ma bulizunk? – kérdezte izgatottan. Mindenki rávágta, hogy igen, amire csak nevetett.
- Mennyi az idő? – érdeklődött Zayn.
- Mindjárt fél öt – csiripelte a kanapéról Liz.
- Király. Ahogy megérkeztek Liamék bulizhatunk – dörzsölte össze a tenyereit Niall vigyorogva.
- Nem tűnsz betegnek – méregettem.
- A süti illata és a buli szó váltotta ki belőle a hirtelen jött egészséget – nevetett Louis.

 Fél órán keresztül beszélgettem Perrievel mindenről, de ami a leginkább érdekelte, az Louis volt, természetesen. Nem győztem neki hajtogatni, hogy minden, amit Louis iránt érzek az barátság. Valami, amiben én sem vagyok biztos. Végül csak elhitte és sikerült lenyugodnia.
Amikor megérkezett Sophia és Liam a srácok úgy döntöttek, hogy akkor kezdődjön a buli. A zenét elkezdték bömböltetni és Louis előhalászott valahonnan disco fényeket is. Mi lányok csak nevettünk rajtuk, hogy ennyire örülnek egy otthon rendezett, kicsi tizenkét fős bulinak. De amikor azt mondták, hogy később átmehetnénk valami klubba rögtön megértettük, hogy mire ez a nagy izgatottság. Beleegyeztünk és megbeszéltük, hogy ha már nagyon benne vagyunk, átmegyünk.  Viszont Liamen kívül senki nem akarta vállalni a sofőrködést ugyanis ez azzal járt volna, hogy nem szabad inni. Ezért úgy döntöttünk, Zayn bérelt, hat személyes kocsiját fogjuk használni így hatan ott fognak utazni a többiek pedig taxiznak. Ez így mindenkinek megfelelt.
Miután a srácok bekapcsolták a zenét és intézték a kaját, piát a nappaliban, addig mi lányok felmentünk rendbe hozni magunkat, hogy ne akkor keljen, amikor indulunk. Gyorsan kivasaltam a hajamat, kisminkeltem magamat egy kicsit erősebben, mint általában szoktam és felvettem a kedvenc fekete testhezálló ruhámat. Semmi különlegesség. Csak egy egyszerű ruha. Nekem mégis ez a kedvencem.
- Jessica – rontott be a szobámba Liz. Ki volt sminkelve és a haja is készen volt már. Viszont volt egy pici hiba. Fehérneműben volt.
- Mi a faszt csinálsz? – nevettem fel miközben a fülbevalómmal babráltam. Döbbenten mért végig nem foglalkozva a kérdésemmel.
- Hű de dögös valaki – vigyorodott el majd elismerően bólintott.
- Köszi – nevettem újra – Szóval mit is keresel itt fehérneműben?
- Nem. Tudom. Mit. Vegyek. Fel – bontotta fel a mondatot szavakra. Mi az, hogy nem tudja? Ha arról van szó, hogy jól kell kinézni, egy szempillantás alatt készen van. De most kétségbeesett volt és izgult. Leesett, hogy most miért állt meg nála a tudomány.
- Ó, azt hiszem, Harrynek mindenhogy tetszeni fogsz – vigyorogtam rá majd kiléptem az ajtón és a Harryvel közös szobájuk felé kezdtem terelgetni.
- Miről beszélsz? – nézett rám ártatlanul.
- Ugyan Lizzie – legyintettem vigyorogva. Azonnal elpirult és kínosan kuncogni kezdett.
- Gonosz vagy – motyogta az orra alatt. A fejemet rázva nevettem rajta. Mikor beléptünk a szobába azonnal a szekrénye felé vettem az irányt. Egy darabig keresgéltem a milliónyi ruhája között, míg végül megtaláltam a tökéleteset. Egy flitteres rövid topp és fekete szoknya mellett döntöttem. Az ágyra dobtam a ruhákat és a szekrény aljából kihalásztam egy hosszú szárú bőr csizmát is, amit fogalmam sincs miért hozott el Hawaiira, de most jól jön.
- Ezt felveheted hozzá, ha indulunk – tettem hozzá, miközben az ágy mellé raktam a csizmát. Liz fintorogva a ruhákra és a csizmákra nézett.
- Uh, nem kurvának készülök – jegyezte meg.
- Ezek a te cuccaid szivike – emeltem fel védekezően a kezeimet nevetve. Mérgelődve karon csapott és magára kapkodta a ruhákat.
- Nem is kurvás. Gyönyörű vagy – mosolyodtam el. Megnézte magát a tükörbe és bólintott egyet miszerint tetszik neki az összeállítás.
- Köszönöm. Imádlak – nyomott egy puszit az arcomra.
- Majd gyere – intettem felé vigyorogva és már éppen kiléptem volna az ajtón, amikor megpillantottam az ágy mellett Harry pólóját. Azonnal eszembe jutott a kérdés, ami annyira bökte a csőrömet – Liz?
- Hm? – az utolsó simításokat végezte a sminkjén majd rám nézett a teljes figyelmét nekem szentelve.
- Lefeküdtetek Harryvel? – böktem ki a kérdést. Elsápadva nézett rám.
- Most nem tudom, hogy megdöbbenjek vagy megsértődjek, azért amiért ennyire nem ismersz – rázta a fejét hitetlenül.
- Nem erről van szó Liz. Katherinnel ezen agyaltunk, végül úgy láttuk, hogy nem így van, mert te nem vagy ilyen. De tőled kell hallanom – néztem rá bocsánatkérően. Az arcáról elszállt a sértettség, de a döbbenet még mindig jelen volt.
- Nem – rázta meg a fejét – Nem feküdtem le vele – ahogy kimondta nyugodtan fújtam ki az eddig benntartott levegőmet. Biztos voltam benne hogy így van, de az hogy az ő szájából hallottam mégis nyugtató hatást gyakorolt rám.
- Rendben. Ne haragudj – mentem oda hozzá majd megöleltem. Azonnal visszaölelt.
- Semmi baj, de... mi csak beszélgettünk – motyogta a vállamba. Meglepődve toltam el magamtól.
- Semmi csók vagy ilyesmi? – kérdeztem döbbenten.
- Arról már rég tudnál – nevetett fel. Meglepődtem, mert azt hittem van köztük valami.
- De akkor most ti barátok vagytok? – érdeklődtem összezavarodva.
- Nem tudom, mik vagyunk – fújta ki a levegőt frusztráltan – Mi csak... kibékültünk. Mindketten félreértettük a dolgokat és most nagyon jóban vagyunk. De nem beszéltünk még ilyesmiről – vonta meg a vállát kissé szomorkásan.
- Ne hagyd, hogy játszadozzon veled –néztem nagy barna szemeibe. Harry alapjáraton nagyon kedves srác és tiszteli a nőket, de Lizát féltem.
- Nem teszi – rázta meg a fejét. Gyorsan rákérdeztem másra, mert láttam, hogy Lizát nem érinti jól a téma.
- Mit mondott neked a konyhába ma délután? – vigyorodtam el.
- Azt hogy hordjak többször tapadós nadrágot – nevetett fel. Kitört belőlem a röhögés. Harry hozza a formáját – Na, menjünk le. Kath? Nem találtam a szobájában – nézett rám kérdőn.
- Nem rég bejött hozzám hogy lent megvár minket – válaszoltam. Liz bólintott majd kimentünk a folyosóra. Gemma éppen ekkor lépett ki a fürdőszobából.
- Hello csajszikáim – villantotta meg a gödröcskéit. Nagyon, nagyon hasonlítanak Harryvel – Dögösek vagytok – mért végig minket mosolyogva. Lizán állt meg a tekintete – Ha a kisöcsém meglát, lemegy hídba – bólintott komolyan. Lizával felnevettünk Gemma pedig csak vigyorogva elindult a lépcső felé.
- Ő amúgy Harry női változata – bökött oldalba Liz miközben a lépcsőn mentünk lefelé. Hangosan mondta, hogy az előttünk haladó Gemma is jól hallhassa. Harry nővére velem együtt nevetett.
A nappaliban a srácok az összes sötétítőt elhúzták, hogy egy pici fény se jöhessen be odakintről, a lámpa mégis fel volt oltva.
- Néha nem vágom a logikájukat – sóhajtott fel Gemma, amire Lizával egyetértően bólintottunk.
Niall, Louis és Liam a hifi előtt ültek és a CD-k között kutattak. Sophia, Perrie és Kath a félretolt kanapén ültek.  Dave, Zayn és Harry pedig a konyhában öntötték a chipset tálakba és behozták a nappaliba.
- Miért húztátok el a függönyöket, ha utána feloltottátok a villanyt? – érdeklődött Liz. Harry azonnal felegyenesedett, amikor meghallotta a hangját. Azt hiszem, mondhatom, hogy leesett az álla Liza látványára.
- Mi csak... – kezdte Harry, de nem fejezte be, hanem csak sűrűn pislogott. Szerintem azt hitte rosszul lát. Nem. A látása kitűnő.
- Először játszunk – nevetett fel Zayn amikor látta, hogy Harry nincs abban az állapotban, hogy beszéljen – Okés üljön ide mindenki – ütögette meg Zayn a szőnyeget. Louis halkabbra vette a zenét és hátrafordulva egyenesen rajtam állapodott meg a tekintete. Miután alaposan végigmért mosolyogva a szemembe nézett.
- Elképesztő vagy – tátogta hangtalanul és ő is beült a körbe Zayn és Liam közé. Szélesen elmosolyodtam és éreztem, hogy elpirulok. Próbáltam visszanyerni a normális színemet miközben helyet foglaltam Gemma és Dave között, aki unottan rágcsálta a chipset rám sem pillantva. Bizonyára ő már megszokta a kinézetemet. Louis viszont folyamatosan mosolyogva bámult.
Szóval hogy is van ez? A srác szerint, aki nem olyan régóta szerelmes belém elképesztő vagyok. A barátom szerint, akivel hivatalosan másfél éve járok és állítólag két éve szerelmes belém, rám sem bagózik, hanem inkább leöblíti a chipset egy felessel. Szépen vagyunk.





10 megjegyzés:

  1. OMG, OMG, OMG... EN NEM BIROOOM.. IMADOM EZT A BLOGOT ASSZONY❤❤❤❤
    DE HOZD AZ UJ RESZT MERT HA NEM NEKED ANNYI DRAGAM:* :"DDDD ❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. En meg teged imadlak ember.:DDD ❤❤
      Oke na. Sietek :"D ❤
      Xx, Jess

      Törlés
  2. Ómájgád!!!! *-*-* Hát ez valami fantasztikus lett!! Nagyon hamar hozd a következő részt, mert ez inkább fantörpikus, vagy fergeteges! Liz és Harry ahhhw *-* tök cukik, főleg Hazza, ahogy leírtad!! Dave meg menjen melegebb éghajlatra! Már elegem van belőle! :( Jess pedig kezd rájönni a dolgokra, ez tetszik! Nagyon ügyesen írsz, így tovább!! :)))
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most komolyan sirok. Annyira aranyosak vagytok.:")
      Orulok, hogy tetszik, imadom a kommentjeidet olvasni.*-*
      Koszonom szepen.:') Megprobalok sietni :3
      Xx, Jess

      Törlés
  3. *o*
    Nincsenek rá szavak!
    Jess dobja már ki Davet Ő nem érdemli meg viszont Louis igen.
    Liza és Harry meg remélem hamarosan definiálja a kapcsolatukat és összejönnek.
    Kath és Niall?
    Mit játszanak? Legyen az a játék, hogy Louis spontán megcsókolja Jesset.:) Dave meg elmegy a fenébe :P Ez a játék tetszenne! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a jatek nekem is.:DD
      A te kommentjeidet is imadom, de komolyan.*-*
      Xx, Jess

      Törlés
  4. Már tegnap este elolvastam...
    IMÁDTAM 😍😍 mint mindig ☺

    VálaszTörlés
  5. Örülök, hogy tetszik! :)
    Köszönöm a kommentedet! :)
    Xx, Jess

    VálaszTörlés
  6. Imádoooooom a blooooogod mikoooor jön a köviiiii? :)

    VálaszTörlés