*~26. fejezet - Just the way you are~*

Szép estét mindenkinek! :) Próbáltam sietni az új résszel de sok minden közbejött. Akik a csoportban vannak tudják.:)
Ez a fejezet viszont nagyon hosszú lett volna, ezért úgy döntöttem ketté szedem és most csak az egyik felét rakom ki. Pénteken hozom a következőt! :)
Köszönöm annak a 26 tagnak akik máris beléptek a csoportba! :) Lépjetek be ti is, hogy mindig értesüljetek arról mikor érkezik az új rész. Akik bent vannak jól jártak ugyanis kaptak két előzetest is ebből a fejezetből. Katt!
Nos, ennyi lennék.:D Köszönöm a pipákat és komikat és üdvözlöm az új olvasóimat! ♥ 
Hagyjatok nyomot! Pénteken jövök!

Xx, Jess ♥

  *Jessica Malik*

Miután sikerült mindenkit összeszednünk és alkottunk egy kört (ami hozzátenném elég megterhelő feladatnak bizonyult) Liam ismertette a játékot.

- Felelsz vagy mersz – kezdte vigyorogva.

- Mi más? – forgatta a szemét Liz. Liam csak kuncogott és folytatta.

- Az lesz benne a csavar, hogy aki igazságot választ, vagy nem csinálja meg a bátorságnál rászabott feladatát az inni fog. Persze én nem – közölte szórakozottan Liam. Harry hozzávágott egy párnát amire Liam védekezően feltette a kezeit, de tovább nevetett.

- Én kezdek – kiáltott fel Niall aki teljesen egészségesnek tűnt, szerencsére – Liza – vigyorgott Niall a barátnőmre.

- Felelek – vágta rá. A srácok rosszallóan kezdték rázni a fejüket, de Liz csak mosolyogva megvonta a vállát és elfogadta a feles poharat, amit Louis nyújtott felé. Tátott szájjal néztem, ahogy egy pillanat alatt lelöki a folyadékot. Kicsit fintorgott, amin a fiúk jól szórakoztak.

- Azt sem tudod mi volt a pohárban – nevetett Kath.

- Kit érdekel? Ma szétcsapom magam – vonogatta a vállát tök komolyan. Szakadtunk a nevetéstől.

- Még be sem töltötted a tizennyolcat és már szét akarod csapni magad – röhögtem fel. Kath még mindig nevetgélt, Liam, Niall, Louis és a három lány viszont döbbenten néztek ránk – Mi az? – néztem körbe a többieken.

- Tizenhét éves vagy? – kérdezte Niall tágra nyílt szemekkel. Mi? Nem tudták, hogy Liz fiatalabb nálunk? Liz nevetve bólintott majd felnézett Harryre.

- Ők is azt hitték, hogy tizenkilenc leszek? – vigyorgott Liz. Harry mosolyogva megvonta a vállát.

- Nem értem. Jess és Kath most lesznek tizenkilenc évesek – elemezgette Liam.

- Te pedig még csak most leszel tizennyolc? – értetlenkedett Louis is.

- Augusztusban tölti – szállt be a beszélgetésbe Harry, miközben egy chipset dobott a szájába. Még egy darabig döbbenten néztek Lizára a srácok és a három lány, végül Liz megelégelte.

- Oké, tizenhét vagyok. Túltárgyaltuk. Játszhatnánk tovább? Felelek – sóhajtott Liz Niallre nézve.

- Oké, akkor most, hogy ezt is megtudtam – röhögött fel Niall – A kérdésem az lenne, hogy szűz vagy még? – vágott bele a közepébe. Lizának tágra nyílt a szeme, Harry pedig kíváncsian figyelte.

- Ahj, hülyeség fiúkkal ilyet játszani – nyafogott Liz miközben a fejét hátravetette a kanapéra.

- Ugyan. Hallgatunk Liz – vigyorgott Louis. Liza felemelte a fejét és az ujjait kezdte babrálni. Mindig is kínosan érezte magát, ha fiúkkal kellett ilyenekről beszélnie.

- Igen – motyogta. Itt volt az idő, hogy a fiúk újra ledöbbenjenek.

- Basszus, igen – ocsúdott fel először Harry vigyorogva. Nyilvánvalóan ezt nem akarta hangosan kimondani. A fiúk szórakozottan figyelték Harryt. Liz összeráncolt szemöldökkel nézett fel rá – Úgy értem... ez tök jó dolog. Ugye srácok? – Harry segélykérő pillantásokat lövellt a haverjai felé.

- Igen, ez nagyon jó dolog – kuncogott Zayn, Harryt figyelve, aki hálásan nézett rá. Louis és Niall nem bírták abba hagyni a röhögést, Liam próbálta visszafogni magát, de nem úgy sikerült, ahogy tervezte.

- Oké srácok, elég volt. Ne basztassátok az öcsémet – vigyorgott rájuk Gemma. A fiúk erre már kezdtek lenyugodni.

- Tökmindegy. Én jövök – forgatta a szemét Liz – Felelsz vagy mersz Louis? – nézett Liz Louis irányába.

- Merek – vigyorgott Louis. Liz összecsapta a kezét jelezve, hogy hatalmas ötlete van. 

- Az lenne – kezdte vigyorogva – ha jól láttam egy cuki néni a szomszédod. Eléggé oda van érted. Át kellene menned randira hívni őt – dörzsölte össze a tenyerét Liz. Louis éppen állt volna fel, amikor Liz megállította – Várj még Lou – nevetett Liz felrakva a mutató ujját – bokszerben gondoltam – azonnal felröhögött az egész társaság, Louis pedig hitetlenül nézett Lizára.

- Ez a hála? – ciccegett Louis, Lizára nézve, aki csak ártatlanul vonogatta a vállát.

- Vetkőzz Tomlinson – vigyorgott Kath Louis-ra. Nem kellett sok hogy küldjek felé egy gyilkoló pillantást. Hova sietteti?

- Értettem cicamica – kacsintott Louis barátnőmre, aki nevetve rázta a fejét. A szememet forgattam Kath hülye viselkedésére. Louis kibújt a felsőjéből majd felállt és lehúzta magáról a nadrágját. Tátott szájjal követtem a mozdulatait. Végig vezettem rajta a tekintetemet és magamon is meglepődtem, amikor perverz gondolatok jártak a fejemben. Jézusom. Csak egy Calvin Klein bokszeralsó volt rajta én pedig a megőrülés határán álltam, amikor hátat fordított nekem és megláttam a formás fenekét. Beharaptam a számat és akaratomon kívül elvigyorodtam.

- Oké nyomás! A végén visszavonhatod a randit, ha akarod – kuncogott Liz majd felpattant és kifelé kezdte tolni Louist – Hé, tiszta izom a hátad – tapogatta meg elképedve Liz Louis említett testrészét. Harryre pillantottam, aki tágra nyílt szemekkel nézte a jelenetet. Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, akinek nem tetszett a dolog.

- Oké, most hogy ezt is megállapítottuk – pattant fel Harry és elhúzta Liz kezeit Louis csupasz hátáról – Haladjál izomagy – fintorgott Harry. Louis és Liz kuncogva összenéztek és jól szórakoztak Harry viselkedésén, aki csak fújtatva visszaültette Lizát maga mellé és most már nem karolta át a derekát, hanem a mellkasán összefont karokkal játszotta a sértettet. Egy darabig még biztatni kellett Louist, de végül szem forgatva kiment a házból, egyenesen át a szomszéd nénihez egy szál bokszerben. Mind az ablakba tömörültünk és figyeltük Louist, ahogy bekopogott az ajtón és egy kicsit várakozott. Pár másodperc elteltével kinyílt az ajtó és kilépett rajta a néni. Mosolyogva néztek egymásra Louis-val, a néni pedig feltűnően méregette a srácot. Azért irigyeltem. Pár percig beszélgettek, míg végül Louis a telefonjára nézett és a fejét rázva mondott valamit. A néni szomorúan bámult rá, de végül elmosolyodott és elköszönt. Louis mosolyogva intett egyet és vigyorogva elindult visszafelé. Visszaültünk a körbe és kíváncsian vártuk Louis-t. Amikor belépett a bejárati ajtón vigyorogva nézett ránk.

- Ms. Kennedis örült az ajánlatnak, de végül le kellett mondanom egy hirtelen jött SMS miatt, amiben az állt, hogy interjúnk lesz – húzta el a száját komolyan. Szakadtunk a nevetéstől Louis pedig csak megvonta a vállát és közölte, hogy majd máskor, amire még jobban röhögtünk.

 Körülbelül másfél óráig játszottunk ez pedig teljesen megalapozta a bulinkat. Sophián, Liamen, Harryn és Louis-n kívül már mindenki be volt csiccsentve egy kicsit. Amikor mindenki unni kezdte a játékot Niall felhangosította a zenét és táncolni kezdtünk. Lizát figyeltem, aki egyre jobban kiütötte magát és megállás nélkül flörtölt Harryvel.

- Bírsz vele? – vigyorogtam Harryre. Liz éppen a fürtjeit fogdosta.

- Azt hiszem, élvezem – harapta be az alsó ajkát Harry amikor Liz óvatosan a nyakába harapott – Uh, Lizzie, ezt nem most kéne – Harry eltolta magától a lányt, amikor az ajkaival közelített felé. Láttam, rajta hogy nehezére esik, de visszafogta magát és nem hagyta, hogy úgy csókolózzanak, hogy Liz ittas.

- Ne viselkedj ribancként szivi – húztam arrébb Lizát Harrytől.

- Ne már – nyafogott Liz – Harry – nézett rá kiskutya szemekkel. Harry elmosolyodott és a derekánál fogva magához húzta – Innék valamit – nézett fel Harryre miközben a gödröcskéjét nyomogatta.

- Inni fogsz cica. Vizet – nevetett fel Harry és bevitte a konyhába. Lizát még egy darabig hallottam nyafogni, hogy ő nem vizet akar inni, de aztán hangját eltompította a zene. Szemeimmel Dave-et kezdtem keresni, de lehervadt a vigyor az arcomról, amikor megláttam, hogy a fotelben ül és bele van bújva a telefonjába. Természetesen. Szem forgatva mentem a kisasztalhoz, ami telivolt üvegekkel és immáron üres tálakkal. A Jack Daniel’s égette a torkomat, de nem foglalkoztam vele, lehúztam egy újabbat és fintorogva megráztam a fejemet. A kanapéra néztem ahol Louis és Liam beszélgettek. Louis hangosan felnevetett én pedig elvigyorodtam az édes hangra. A testem megremegett, a lábam pedig magától vitt a kanapéhoz. Leültem Louis mellé és magam alá húztam a lábaimat.

- Srácok – vigyorogtam rájuk. Észrevétlenül közelebb húzódtam Louis-hoz, amikor megéreztem kellemes illatát.

- Királylány – biccentett Liam nevetve.

- Mi újság szépség? – mosolygott Louis rám nézve.

- Unatkozok – biggyesztettem le a számat Louis gyönyörű arcát fürkészve. Mellesleg elég közelről.

- Miért nem táncolsz? – kérdezte Liam. Amikor rápillantottam vigyorogva kapkodta Louis és köztem a tekintetét.

- Mert nem szeretek egyedül. Kath Gemmával táncol, Perrie Zaynnel, Soph Niallel, Lizát valahol józanítja Harry, a kedves barátom pedig szokás szerint a haverjaival van elfoglalva – böktem dühösen a fotel felé és lehajtottam a fejem. Elmondhatatlanul rosszul esett Dave viselkedése.

- Soph miért nem velem táncol? – nevetett fel kínosan Liam, ezzel próbálva oldani a feszültséget. Nem igazán vált be. Felállt, és amikor elment mellettem biztatóan megsimította a vállamat. Louis meleg érintését éreztem meg az államon. Amikor felemelte a fejemet gyönyörű tengerkék szemeivel találtam szembe magamat. Szeretetteljesen nézett rám és halványan elmosolyodott.

- Nem éri meg szomorkodni - rázta meg a fejét, miközben hüvelykujjával végigsimított arcomon. Rámosolyogtam, amikor láttam, hogy valamit még mondani akar. Végül sóhajtott és elhúzta kezét. Azonnal ürességet éreztem. Nem tagadom, imádom, amikor hozzám ér. Olyan kellemes – Táncolj velem hercegnő – mosolyodott el szélesen majd felállt és megfogva a kezemet felhúzott a kanapéról és egy picit távolabb mentünk a többiektől. Abban a pillanatban, ahogy megálltunk és Louis felém fordulva rám mosolygott a zene átváltott az egyik kedvenc számomra, ami Bruno Mars Just The Way You Are akusztikus verziója. Louis-val a zenelejátszó felé pillantottunk, ahonnan éppen Niall állt fel vigyorogva, majd felénk fordult és még szélesebben mosolygott. Felnevettem amiért Niall direkt lassabb számra váltott Louis pedig csak a szemét forgatva elmosolyodott. A szemembe nézett majd mindkét kezét a derekamra fonta és közel húzott magához. Mosolyogva karoltam át a nyakát és elvesztem gyönyörű szemeiben. Louis elkezdte énekelni a számot folyamatosan az arcomat fürkészve, egy óvatos mosollyal az ajkain. Azt hiszem, ha nem tartott volna meg a karjaival abban a másodpercben összeestem volna a csodálatos látványtól és a senkihez sem fogható aranyos hangjától. Még közelebb vont a testéhez. Egyik kezét levette a derekamról és a fülem mögé tűrt egy tincset, ami a szemembe lógott majd végig simított az arcomon.

- When I see your face, There's not a thing that I would change, Cause you're amazing, Just the way you are – Louis a zenével együtt énekelte a szöveget, folyamatosan az arcomat fürkészve. (Fordítás: Ha az arcodra nézek, semmit nem változtatnék meg rajta, mert csodálatos vagy, úgy ahogy vagy. - szerk. megj.) Louis szinte vonzott magához, így akaratlanul is bezártam a köztünk lévő távolságot és a nyakába fúrtam az arcomat. Miután Louis végig énekelte az első refrént belepuszilt a hajamba majd a lejátszóval együtt folytatta - Her lips, her lips, I could kiss them all day if she'd let me – kínosan sóhajtottam erre a sorra, de akaratlanul is beharaptam a számat arra a gondolatra, hogy Louis ajkai összeforrnak az enyémmel. (Fordítás: Az ajkait, az ajkait, csókolnám egész nap, ha engedné – szerk. megj.) Beszívtam Louis illatát és próbáltam magamban elraktározni ezt a gyönyörű pillanatot. Ilyen nem mindenkinek adatik meg, úgyhogy szerencsésnek éreztem magamat. Egy csodálatos srác tart a karjaiban és a gyönyörű hangján énekel nekem. Az illata teljesen elbódít és hirtelen azt sem tudom, hol vagyok. Nem foglalkoztam semmivel. Nem vettem tudomást semmiről. Abban a pár percben nem érdekelt, hogy barátom van, akivel romokban hever a kapcsolatunk és még most sem veszi észre, hogy egy másik sráccal táncolok. Az sem foglalkoztatott, hogy nekem most nem ennek a srácnak kellene a karjai között lennem, nem vele kellene itt lassúznom. Csak a pillanatnak éltem. Csak és kizárólag Louis Tomlinsonra koncentráltam, akitől már második éjszaka kapom a gyönyörű pillanatokat. A szívem dübörgött az érintésétől, a hangjától, a közelségétől, az illatától és a belőle áradó szeretettől. Egyszerre voltam boldog és szomorú. Boldog, amiért itt lehettem vele és mérhetetlenül szomorú, amikor eszembe jutott, hogy már csak pár sor van a dalból és ennek a csodálatos pillanatnak mindjárt vége szakad. Ahogy Louis óvatosan cirógatta az oldalamat kirázott a hideg és azok a bizonyos pillangók - amikről mindenki mesél, hogy mennyire csodálatos érzés, amikor megőrülnek a gyomrodban - életre keltek bennem, életemben először és ki akartak törni örömükben. Ekkor viszont véget ért a dal és a szép lassú dallamokat azonnal felváltotta valami pörgős szám, amit hirtelen fel sem fogtam, hogy micsoda. Csak azt vettem észre, hogy a többiek, akik eddig együtt lassúztak szétváltak és ordítani kezdték a dalszöveget. Louis megállt, de nem engedett el, hanem szorosan ölelt.

- Niall okos gyerek – szavait és nevetését kissé elnyomta a hangos zene és a barátaink üvöltése, de így is hallottam. Nem értettem mire gondol, de mielőtt visszakérdezhettem volna folytatta – Ez a dal teljesen illik rád. Mintha rólad írták volna – hallottam a hangján, ahogy mosolyog. Kissé eltolt magától és rám nézett így észrevette, hogy az arcom vörös színben úszik. Édesen mosolygott rám majd arcomat két keze közé fogta és homlokon puszilt.

- Tényleg csodálatos vagy – jelentette ki komolyan én pedig csak még jobban elpirultam. Nem tudtam mit mondani. Louis folyamatosan bókolt én pedig nem tudtom kezelni, hiszen ezt csak a bátyám csinálta régebben. De más, amikor a bátyád, és amikor egy ilyen srác dicsérget. Teljesen különbözik a kettő. Nem mondtam semmit csak szégyenlősen Louis-ra mosolyogtam.

- Minden oldaladat imádom – nevetett aranyosan és a kezét újra a derekamra csúsztatta..

- Minden oldalamat? – néztem kérdőn kék szemeibe.

- A szégyenlőset, a csendeset, az élénket, a nagyszájút, de még a flegmát is – mosolygott rám. Óvatosan viszonoztam a gesztust.

- Pedig nagyon szörnyű tudok lenni néha - nevettem fel kínosan. Louis elvigyorodott és bólintott.

- Tudom.

- Hé - háborodtam fel nevetve.

- Te mondtad gyönyörű - vonta meg a vállát nevetve majd újra magához húzott és megölelt. Lehunytam a szememet és szorosabban fontam nyaka köré a karjaimat. Louis lejjebb hajolt és arcát a hajamba temette. Éreztem, ahogy beszívja a levegőt. A derekamat kezdte simogatni, amitől azt hittem megőrülök. Beharaptam a számat és gyorsabban kezdtem kapkodni a levegőt, amikor egyik tenyerét derekamról, a hátamra csúsztatta. Halkan kuncogott a reakciómon. Tényleg? Játszani akarsz Tomlinson? Akkor játszunk. Tenyeremet a tarkójára csúsztattam majd egyik kezemet feljebb helyeztem és beletúrtam alulról a hajába. Kezei abban a pillanatba lefagytak a hátamon és a derekamon majd élesen szívta be a levegőt.

- Ezt… - megakadt a szava, ahogyan óvatosan meghúztam a tincseit. A levegőt kapkodva folytatta – ezt n-ne csináld. B-basszus – nyelt egy nagyot, amitől vigyor ült ki az arcomra. Kelletlenül eltolt magától így kezeimet leejtettem magam mellé ő viszont még mindig a derekamat fogta, kartávolságra tőlem. Zavarodottan nézett rám aztán az ő arcán is elterült a vigyor – Ez nem volt szép – rázta a fejét nevetve majd elengedett. Érintése helyén égett a bőröm a szívem pedig még mindig zakatolt.

- Teljesen meg… - a mondatot nem tudtam befejezni ugyanis a lámpák felkapcsolódtak a nappaliban és Niall hangja töltötte meg a helyiséget. Hunyorogtam a hirtelen jött fényre, de hálás voltam az ír srácnak, amikor eszembe jutott, mi is csúszott ki majdnem a számon. Louis kissé hunyorított, de kitartóan, várakozva tartotta a szemkontaktust. Fejben ezerszer hálát adtam az égnek, amiért nem tudtam kimondani, amit akartam. Teljesen megőrjít, amikor hozzámérsz. Niallre néztem.

- Induljunk el srácok – csapta össze a tenyerét Niall mosolyogva. A többiek helyeselték a döntést és Dave-re pillantottam, aki felvont szemöldökkel méregette az előttem álló Louist. Ha ez nem tetszik neki mit gondolt volna, akkor, amikor látta az ez előtti helyzetünket? Kit érdekel?

Mindenki elkezdte összeszedni magát. Visszapillantottam Louis-ra, aki szólásra nyitotta a száját, de mielőtt bármit is mondhatott volna a barátom hangját hallottam meg közvetlen mögöttem.

- Gyere bébi, vedd fel a cipődet – utasított. Louisnak eltorzult az arca én pedig Dave-re néztem.

- Ne aggódj Dave, képes vagyok eldönteni, hogy mikor akarok kezdeni készülődni – köptem felé a szavakat majd egy bocsánatkérő mosollyal Louis-ra pillantottam és faképnél hagytam Dave-et.

- Kezdődik – hallottam meg bosszús sóhaját, amitől csak még jobban felment bennem a pumpa, de leküzdöttem a bennem tomboló dühömet és inkább Liza felé vettem az irányt, aki bárgyú mosollyal az arcán ült a kanapén. Nem foglalkoztam az engem rendíthetetlenül követő Dave-vel.

- Hogy vagy szivi? – ültem le mellé. Dave vállat vont majd felszaladt az emeletre.

- Józanodom – vigyorgott rám. Szemei már nem tűntek annyira ködösnek, mint ezelőtt.

- Biztos jót fog tenni neked a klub Liz? – nevettem fel.

- Igen, jó lesz. Hazza felment a csizmámért – mutatott az emeletre. Nem igazán értettem, ez hogy tartozott a témához, de mosolyogva bólintottam.