*~27. fejezet - Hirtelen jött fájdalom~*

Nos, itt is van a 27. fejezet, ahogy ígértem.:D Nem akarok sokat beszélni, mert már alig várom, hogy olvassátok.:D

Lépjetek be a csoportba, hogy mindig értesüljetek róla, mikor lesz új rész, vagy olvashassatok előzeteseket a következő fejezetekből!

Akinek van kedve, nézze meg a "Szereplők" menüpontot, ahol lecseréltem a képeket, eltávolítottam néhány szereplőt és egy új személlyel is bővült.:)
A Drag Me Down-ról annyit, hogy én kikészültem és IMÁDOM.*-* ♥♥♥

Köszönöm a pipákat, kommenteket itt és a csoportban is, nagyon, nagyon jól esnek! :) ♥

Most is érdekel a véleményetek! :D Remélem tetszik!

Xx, Jess ♥

*Jessica Malik*

Sokáig tartott elérni a csapatunknak a kiszemelt klubbot. Mire mindenki sikeresen megérkezett és sikerült átverekedni magunkat az izzadt testek között, a tömény alkoholszagban és találni egy üres bokszot ahová leülhettünk teljesen kimerültem.

- Ezért utálom a szórakozóhelyeket – fintorgott Kath aki éppen akkor hajtott el egy részeg harminc körüli férfit.

- Hát én megyek táncolni – pattant fel Liz akit úgy tűnt teljesen kijózanítottak a kocsiban a lehúzott ablakok. Liza barna fürtjei már el is tűntek a tömegben Harry pedig keresni kezdte folyamatosan azt mondogatva „Ha valaki hozzáér, kettéütöm”.  A csapat nagyjából szétszéledt és csak Dave, Louis, Gemma és én maradtunk a kis asztalnál. Amikor Harry nővére is állt volna fel, hogy elinduljon összetalálkozott a tekintetünk és könyörgően néztem rá. Ha itt kell maradnom Dave-vel és Louis-val megőrülök.

- Jössz táncolni Jess? – vigyorodott el Gemma. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt és bólintottam majd felálltam. Gemma kézen fogott, hogy ne veszítsük el egymást és behúzott a tömegbe. Egy pillanatra visszafordultam és láttam, ahogy Dave is feláll és otthagyja Louis-t.

- Jövök neked eggyel – kiabáltam túl a zenét Gemmára vigyorogva. Mosolyogva legyintett.

Nem tudom pontosan meddig táncolhattam Gemmával, de rájöttem, hogy imádom ezt a lányt. Mindent képes elfeledtetni velem, az idióta poénjaival és viccelődésével. Egymás után jöttek az italok és kicsit becsiccsentettünk, de ettől csak még jobban éreztük magunkat. Fáradtan, vigyorral az arcunkon tértünk vissza a többiekhez ahol ott ült a csapatunk nagy része. Perrie, Kath, Niall, Zayn és Louis próbáltak a zenét túlkiabálva beszélgetni. Gemma letelepedett melléjük és beszállt a társalgásba. Harry és Liz az asztal végénél nevettek, hozzátenném elég közel egymáshoz. Liza nem tűnt részegnek és az előtte lévő pohárban is csak kóla volt. Hál’ Istennek. Dave-et kerestem, de sehol sem találtam.

- Tudtok valamit Dave-ről? – kérdeztem a többieket. Megrázták a fejüket.

- Én láttam a mosdóknál – mosolygott rám Niall. Hálásan bólintottam és elindultam a megadott irányba. Ahogy beértem a mosdókhoz vezető folyosóra egy pillanatra megvakított a fény és nem láttam semmit. A szemem megszokta a fényt és elindultam a férfimosdó felé. A folyosón pár lány a falra szerelt tükröknél igazította a sminkjét vagy a ruháját. Amikor a férfimosdóhoz léptem éppen nyílt ki az ajtó és egy ismeretlen srác lépett ki rajta. Ide-oda dülöngéltem, hogy belássak mögötte a mosdóba, de nemhogy Dave-et, még csak más srácot sem láttam.

- Segíthetek? – kapott el nevetve a srác, aki kilépett a férfimosdóból, amikor majdnem oldalra estem.

- Köszi – vigyorogtam rá, amikor segített stabilan megállni a földön – A barátomat keresem – mosolyogtam.

- Nincs bent most senki – mutatott maga mögé az ajtóra.

- Oké, köszi – hálásan rámosolyogtam, ő pedig vigyorogva bólintott és elment. Bementem a női mosdóba és előkaptam a telefonomat. Elfintorodtam, amikor megláttam az egyik fülke ajtaja alatti kis résen két pár cipőt majd női sóhajokat és halk nyögéseket. Egy szórakozóhely mosdójában dugni egy akkor összeszedett csávóval. Ezeket a lányokat hívják ribancoknak. Minél előbb el akartam tűnni a helyiségből mielőtt igazából hozzákezdenek a dolgokhoz. Kikerestem a névjegyzékből Dave számát és a fülemhez emeltem a telefont. Kis idő múlva kicsöngött majd pontosan két másodperccel később Dave ismerős csengőhangja ütötte meg a fülemet, pontosan abból a fülkéből ahonnan a túlfűtött nyögések érkeztek.

- Francba – hallottam meg a barátom hangját. Abban a pillanatban elfehéredtem és megszédültem. Ez nem lehet. Földbe gyökerezett a lábam és nyeltem egy nagyot. Mozdulni sem tudtam. Az agyam teljesen leblokkolt. Csak az járt a fejemben hogy Dave megcsalt – Bocs bébi – jött a hang a fülkéből majd elhallgatott Dave csengőhangja az én telefonom pedig sípolt egyet. Bébinek hívta. Pont, mint engem két éven keresztül. A földre ejtettem az iPhone-t, ami abban a pillanatban darabokra tört. Lenéztem a telefonra és csak arra tudtam gondolni, hogy a szívem is körülbelül így nézhet ki most – Mi volt ez? – kérdezte Dave a levegőt kapkodva. A földre estem és potyogni kezdtek a könnyeim. Iszonyú nagy fájdalmat éreztem.

- Ne foglalkozz vele – nyögött fel egy női hang, az ajtó azonban kivágódott és Dave egyenesen a szemembe nézett. A haja össze volt túrva, az arca felhevült volt és zavart. Az előtte álló hosszú szőke hajú lány egy szál csipkés melltartóban és miniszoknyában kérdőn nézett rám.

- Bazdmeg – tört ki a fülkéből Dave és felém indult. Megmozdulni sem tudtam csak a tekintetemet kapkodtam a hiányos öltözetű szőke lány és barátom között, akit két évig az életemnek hittem és most megcsalt. Zokogni kezdtem és nem hallottam, amit az ismeretlen lány kiabált. Dave leguggolt elém én pedig hátrébb csúsztam a falhoz, hogy távolabb kerüljek tőle. Ekkor lépett be a mosdóba nevetgélve Sophia és Kath. Először ijedten a könnyáztatta arcomra néztek majd a darabokra tört telefonomra. Ahogy az előttem guggoló Davere majd a még mindig melltartóban ácsorgó lányra néztek azonnal leesett nekik a dolog. Kath zavartan félrelökte Dave-et és letérdelve elém felváltva ordibált Dave-vel és nyugtatgatott engem. Mindeközben Sophia valamit kikiabált a folyosóra. Liam és Louis jelentek meg az ajtóban. Hallottam, ahogy Sophia a lányra kiabál, hogy öltözzön fel. Louis-ra néztem, aki nagyokat lélegezve nézte a Kath mellett guggoló Dave-et. Annyira gyorsan történt minden, hogy amikor következőnek észbe kaptam Louis felrántotta a földről a barátomat és az öklével püfölni kezdte. Kath az arcomat tartva mondogatott nekem valamit, Sophia kiszaladt a mosdóból, Liam pedig Louis-t próbálta leszedni Dave-ről nem sok sikerrel. Dave folyamatosan nyögött fájdalmában. Hirtelen megjelent Niall és Harry akik Liam segítségével sikeresen leválasztották Louis-t Dave-ről. Ekkor viszont a bátyám ütötte meg a srácot. Annyira sok minden történt egyszerre, annyira hirtelen jött a fájdalom hogy teljesen belesajdult a fejem, azt sem tudtam hol vagyok, és mi történik. Zuhanni kezdtem a padló felé, de mielőtt a fejem csattanhatott volna a kövön valaki megtartott. Már nem láttam, hogy ki volt.

*Louis Tomlinson*

 Amikor megláttam a női mosdó ajtajából életem szerelmét amint a falnál ülve zokog, és a tekintetét kapkodja Dave és egy majdnem félmeztelen szőke lány között azonnal leesett, hogy mi a helyzet. Hogy csalhatott meg ez a faszfej egy ilyen csodálatos lányt? Láttam Jess szemébe a fájdalmat majd Davidre néztem aki Kath mellett guggolt a voltbarátnője előtt. Elöntött a méreg és nem is gondolkodtam, amikor ütni kezdtem ezt a bájgúnárt. Minden iránta érzett haragomat beleadtam. Megbántotta őt. Kihasználta miközben én boldoggá tehetném. Fájdalmat okozott neki. Minden gondolatomra egy újabb ütést mértem az arcára. Mielőtt megkaphatta volna az utolsó „gyűlöllek, amiért bántottad a szerelmemet” ütést lerántottak róla. Dave nem nyugodhatott meg sokáig ugyanis a következő ütést Zayntől kapta a fiúk viszont időben leszedték róla mielőtt még jobban megveri. Zayntől megkapta az utolsó ütést így én már figyelmen kívül hagytam és Jessre néztem, akit a lányok tartottak.

- Srácok elájult – nézett fel ránk ijedten Liz. Niall és Liam felsegítették Dave-et és közölték, hogy tűnjön el a szemünk elől.

- Holnap átjöhetsz összeszedni a cuccaidat – köptem felé a szavakat undorodva még a lényétől is. Lemosta a vért az orráról majd zsebre vágott kézzel kiment a helyiségből. Zayn a karjába vette a húgát és elindult kifelé a mosdóból. Furcsán néztek ránk a mosdó folyosóján tartózkodó személyek, de egyáltalán nem érdekelt.

- Zayn nem mehettek ki elől! Holnap már erről szólna minden, hogy mi történt a húgoddal – jegyezte meg Liam. Miközben ők lefojtatták a beszélgetést miszerint páran a hátsó ajtón megyünk ki odaléptem Zayn-hez és kisimítottam Jess arcából a könnyeitől elázott tincseit. Az arcán elmosódott a smink, de még így is gyönyörű volt. Éreztem magamon Zayn pillantását, de úgy tűnt nem zavarja, amit csinálok.

- Gyere Liz majd otthon találkozunk velük – kezdte el óvatosan húzni Harry az ajtó felé a barna lányt.

- Vigyázzatok rá! Komolyan! – utasított minket Liz majd eltűntek a folyosóról. A hátsó ajtó felé indultunk ahol szerencsére egy ember sem tartózkodott. Niall hívott két taxit és vártuk, amíg megérkezik.

- Nekünk kellett volna kocsival menni... Jessinek már otthon kéne feküdnie az ágyában – morogtam még mindig dühösen.

- Louis nem kell, hogy mindenki megtudja mit tett az a seggfej Jessivel – mordult rám Perrie. Sóhajtva bólintottam és körülnéztem az öt személyre lecsökkent társaságunkra. Kath, Perrie, Niall és Zayn mind idegesek voltak, velem az élen. Pár perccel később megérkezett az egyik taxi. Zayn óvatosan beszállt Jessivel a kezében majd kérdőn rám nézett.

- Nem jössz? – húzta fel a fél szemöldökét. Érdeklődve néztem Perrie-re. Azt hittem ő megy velük és furcsálltam is, hogy Zayn nekem szólt mintha teljesen egyértelmű lenne, hogy én tartok vele. Perrie óvatosan rám mosolygott és intett a fejével hogy nyugodtan menjek. Hálásan néztem rá és bepattantam az autóba. Lediktáltam a címemet majd Zaynnel együtt Jessit végig fektettük az ülésen így az ölembe került a lába. Levettem róla a magas sarkúját és lejjebb húztam a combján a szoknyáját, ami kissé felcsúszott. Zaynre néztem, aki látta ahogy lehúzom a ruhát, de semmit sem szólt. Némán igazgatta a húga haját és az arcát törölgette. Miután befejezte felnézett és összetalálkozott a tekintetünk.

- Bízom benned Louis – szólalt meg hirtelen. Nem kellett mást mondania, hiszen rögtön tudtam mire gondol. Ezért hagyta, hogy hozzáérjek, a közelében legyek és megigazítsam a ruháját – Teljesen a padlóra fog kerülni – rázta meg a fejét sóhajtva miközben Jess arcát kezdte simogatni. Teljesen magával ragadott az arca, ahogy békésen aludt. Nem tudtam levenni róla a szememet. Én is tudtam hogy össze fog törni – Fel kell onnan húznod – nézett rám újra Zayn. Határozottan bólintottam.

- Az életemet oda adnám azért, hogy boldog legyen. Nagyon jól tudod – suttogtam.

- Tudom – mosolyodott el halványan Zayn. Kisebb csend után újra megszólalt – Hé, még sosem láttalak verekedni – vigyorodott el Zayn.

- Vártam a megfelelő pillanatot – nevettem fel halkan – Viszont szépen befejezted, amit elkezdtem – tettem hozzá. Zaynnel mindketten elvigyorodtunk és összeöklöztünk. Ezek azok a pillanatok, amik nagyon megmaradnak nekem. Zaynnel volt egy ki nem mondott háború közöttünk mióta először megbántottam a húgát. Azt hiszem ezzel a rövid beszélgetéssel pontot tettünk a dolog végére.

 Liam kocsija már a házam előtt állt. Zayn óvatosan felültette az ölébe Jessit én pedig segítettem neki kivenni. Amíg én kifizettem a sofőrt Zayn bevitte a házba a húgát. Amikor beléptem az ajtón Jess már a kanapén feküdt a többiek pedig körülötte ültek a fotelben vagy a földön és megállás nélkül Dave-et szidták.

- Nem hiszem el hogy ezt tette – rázta a fejét hitetlenül Liz.

- Én sem – bámult maga elé Kath.

- Át kellene öltöztetni és lemosni róla a sminket lányok – javasoltam halkan a fotel mögé lépve.

- Jó ötlet – bólintott Perrie.

- Felhozza valaki? – nézett ránk Liz. Zaynnel összenéztünk ő pedig bólintott, ezzel engedélyt adva arra, hogy én vigyem fel. Megkerültem a kanapét és óvatosan a kezembe vettem a lány pehelykönnyű testét. Lassan lépkedtem fel a lépcsőn majd végig a folyosón. Leraktam Jessit a franciaágyra és lehajoltam, hogy nyomjak egy puszit a homlokára. Hátrafordultam és a mosolygó lányokra néztem.

- Vigyázzatok rá – kértem őket.

- Mindig vigyázunk – jelentette ki Kath, Liz pedig hevesen bólogatott.

- Kell segítség lányok? – jelent meg az ajtóban Perrie mögötte Sophiával és Gemmával.

- Azt hiszem az öltöztetéssel lesznek problémáink – túrt a hajába Liz. A három lány bejött az ajtón, így már öt női szempár meredt rám.

- Ha gondoljátok esetleg... – ajánlottam volna fel a segítségemet minden hátsó szándék nélkül, de nem mondtam végig ugyanis a lányok felhúzott szemöldökkel néztek rám – Már itt sem vagyok – tettem fel a kezeimet védekezően. Miután behúztam a szoba ajtaját hallottam a lányok halk nevetését, amin elmosolyodtam. Levágtáztam a lépcsőn ahol a srácok éppen akkor végeztek a nappali visszarendezésével. Lehuppantam a kanapéra Niall mellé.

- Rendben van? – nézett rám Zayn az egyik fotelból. Bólintottam.

- A lányok intézkednek. Nem fogadták el a segítségemet, hanem inkább öten szenvednek az öltöztetésével – vontam meg a vállamat. Zayn felhúzta a szemöldökét – Csak segíteni akartam – védekeztem. Zayn mosolyogva megforgatta a szemeit.

- Ekkora tahó görényt – rázta a fejét hitetlenül Harry. A többiek helyeselve bólogattak.

Csak az járt a fejemben hogy mi van, ha még ezek után is ő kell neki? Mi van akkor, ha soha nem tudom magamba bolondítani? Mi van, ha később sem kellek majd? Idegesen fújtam ki a levegőt.

- Hé, haver jól vagy? – lökött meg a vállával óvatosan Niall.

- Nem – ráztam meg a fejem és felnéztem a legjobb barátaimra, akik érdeklődve néztek rám – Nincs rosszabb annál a fájdalomnál, ha olyat szeretsz, aki nem lehet a tiéd – motyogtam halkan. A fiúk elhúzták a szájukat, de még mindig bámultak tudva hogy nem fejeztem be – Az egyik felem azt súgja, hogy felejtsem el. Másfelől pedig tudom, hogy ő az egyetlen ember ezen a világon, aki boldoggá tud tenni – frusztráltan megdörzsöltem az arcom – Nem tudjátok milyen ez... Akarni valakit és közben mégsem lehetsz vele.  De... Meg fogom csinálni basszameg. Nem adom fel – csaptam hirtelen a combomra a fiúk nagy meglepetésére.

- Ez a beszéd Lou – veregetett vállon Niall – Mentem fürödni – pattant fel és elindult a fürdőszoba felé.

- A legrosszabbon kell átmenned, hogy a legjobbat kapd – nézett rám Harry a fotelből. Teljesen igaza volt. Nem volt miről beszélni. Ez így volt.

- Megnézzük a lányokat? – állt fel Liam. Zayn, Harry és én is csatlakoztunk hozzá majd elindultunk a lépcső felé. A folyosó végére érve Zayn halkan bekopogott az ajtón. Sophia dugta ki a fejét és ránk mosolygott.

- Mindjárt kész vagyunk, várjatok – suttogott majd becsukta előttünk az ajtót. Pár percet álldogáltunk a folyosón még végül Perrie tárta ki előttünk az ajtót. A lányok elégedetten álltak Jess ágya mellett vagy ültek rajta. A gyönyörű lány nyugodt arccal aludt most már egy topban és sortban.

- Meg se rezzent. Óvatosak voltunk – mosolyodott el Liz. Liam Sophiához, Zayn pedig Perriehez ment. Harry Liz felé vette az irányt és nyomott egy puszit a halántékára majd súgott neki valamit. Tehetetlenül ácsorogtam az ágyvégénél és Jessit bámultam.

- Na, mi megyünk aludni – suttogott Harry és lehajolt Jessihez, hogy egy puszit adjon neki. Liza követte a mozdulatot. Harry még megölelte a nővérét majd mindketten elköszöntek és elhagyták a szobát.

- Srácok van egy kisebb gondom – suttogott Gemma. Kérdőn néztünk rá – nincs hol aludnom – nevetett halkan. Igaza volt. Most, hogy megérkeztem nem maradt más, csak a kanapé. Éppen válaszoltam volna, hogy leköltözök a nappaliba, amikor Jess mocorogni kezdett majd kinyitotta a szemét. Kérdőn nézett ránk és szerintem azon gondolkodott, hogy miért nézzük, ahogy alszik.

- Jól vagy? – pattant oda rögtön Kath.

- Hozzak valamit? – érdeklődött Zayn.

- Vizet esetleg? – szállt be Perrie is.

- Nem, nem kérek semmit – rázta a fejét Jess összezavarodva – Csak nagyon rosszat álmodtam. Hol van Dave? – nézett körbe kíváncsian. Elhúztam a számat és összenéztem a többiekkel. Jessinek könnybe lábadt a szeme miután végignézett rajtunk – Nem álom volt igaz? – szorította össze a száját. Zokogni kezdett Zayn pedig leült az ágyára és megölelte majd nyugtatgatni kezdte. A többiek halkan elköszöntek Jessitől és megölelték vagy megpuszilták nyugtatásképp. Én is indultam volna, de mielőtt kiléphettem volna az ajtón meghallottam Jess sírástól rekedt hangját.

- Louis? – azonnal megpördültem a tengelyem körül és ránéztem. Mondani akart valamit, de nem tudta elkezdeni. Zayn végig simított a haján és rám nézett.

- Maradnál? – kérdezte Zayn. Jessire néztem, aki reményteljesen nézett a szemeimbe. Melegség öntött el és bólintottam majd az ágyhoz léptem. Zayn szorosan megölelte a húgát, adott neki egy puszit és felállt.

- Szeretlek – motyogta Jess. Láttam Zayn arcán, hogy olyan boldogság töltötte el, hogy majd kicsattant. Újra megölelte Jessit.

- Nagyon szeretlek húgi – suttogta neki. Nem bírtam megállni a mosolygást és imádtam őket így látni, de már szerettem volna Jessivel lenni kettesben. Zayn még intett neki majd az ajtóból rám nézett. A tekintete azt sugallta, hogy vigyázzak rá. Bólintottam, ő pedig kiment és becsukta maga után az ajtót. Jessire néztem, aki zokogva nézett maga elé. Leültem mellé és gondolkodás nélkül megöleltem. Beszívtam az illatát és a hátát kezdtem simogatni.

- Á-átmehetnénk hozzád? Nem akarok itt lenni – motyogta a mellkasomba. Egy szó nélkül felkaptam a karjaimba és átvittem magamhoz. Az arcomat fürkészte miközben belöktem a szobám ajtaját. Az ágyhoz vittem és leraktam majd kulcsra zártam az ajtómat. Amikor visszamentem leültem az ágyra hátradőltem és az ölembe vettem. Nem tiltakozott, hanem a mellkasomhoz bújt és tovább sírt. Nem mondtam semmit, hiszen nem volt szüksége a sajnálatomra. Tudom nagyon jól. A derekát, a hátát vagy éppen az arcát simogattam és egy idő után megnyugodott. Néha rájött a sírás ilyenkor megpusziltam és hagytam, hogy kisírja magát. Iszonyatosan fájt őt sírni látni, de ha most kiadja elfárad és elalszik.

- Szeretlek – suttogtam a hajába. Kezét az arcához emelte és tovább sírt. Szerettem volna elvenni minden fájdalmát. Azt akartam, hogy boldog legyen és gondtalan. Hogy velem legyen boldog. Könnyáztatta arccal nézett fel rám. Belenéztem a szemeibe és láttam benne a fájdalmat, amitől megsajdult a szívem.

- Nem érdemli meg a könnyeidet – suttogtam – Majd rájön a köcsög, hogy kit veszített – tettem hozzá. Nagy meglepetésemre halkan felnevetett. Mosolyogva letöröltem a könnyeit miközben szemeivel folyamatosan az arcomat fürkészte.

- Annyira fáj – sírta el magát újra – Valami megtört bennem – zokogta a mellkasomba. Szerettem volna betörni annak a köcsögnek az orrát, amiért ekkora fájdalmat okozott életem szerelmének.

- El fog múlni kicsim – szorítottam magamhoz. Újra felnézett rám – Elmulasztom – tettem hozzá gyönyörű szemeibe nézve.

- Megígéred? – szipogott.

- Bármit megteszek, hogy boldog legyél – simítottam meg az arcát. Fájdalmasan elmosolyodott és megpuszilta az államat. Kirázott a hideg és elöntött a boldogság – Most viszont aludnod kell – sóhajtottam fel és leemeltem az ölemből majd elengedtem. Máris hiányzott. Nem tudtam, hogy velem szeretne-e maradni, de minden vágyam az volt, hogy vele aludhassak – Öhm... sz-szeretnél maradni? – dadogtam a hajamba túrva. Jessi bólintott én pedig majd kicsattantam a boldogságtól, amikor felfogtam, hogy vele aludhatok. Csak közel szerettem volna magamhoz tudni. Azt akartam, hogy velem legyen, és soha ne hagyjon el.

Valaki kettőt kopogott az ajtómon. Kiszóltam, hogy bejöhet. Gemma lépett be és óvatosan ránk mosolygott.

- Louis, hol találok ágyneműt? – érdeklődik suttogva – A srácok már alszanak.

- Aludhatsz az én szobámba – szólalt meg halkan Jess.

- Tuti? – kérdezte Gemma mosolyogva. Jess bólintott, mire Gemma elmosolyodott és elköszöntünk egymástól.

Lekaptam magamról a nadrágomat és a pólómat. Éreztem magamon Jessi tekintetét és ez megnyugtatott. A ruháimat a székre dobtam és Jessre néztem, aki éppen leszedte a díszpárnákat és a pokrócot az ágyamról. Úgy döntöttem nem vacakolok a fürdéssel. Az ágyhoz léptem. Jess éppen akkor ült le és gyönyörű barna szemeivel rám nézett. Halványan rámosolyogtam és lefeküdtem az ágyra. Ő is ezt tette majd szembefordult velem. Magunkra húztam a takarót és őt is jól betakartam. Minden figyelmeztetés nélkül átkaroltam a derekát és magamhoz húztam. Egyik lábát becsúsztatta az én lábaim közé kezét pedig felhúzta a mellkasomhoz. A nyakamba temette az arcát én pedig a hajába pusziltam.

- Köszönöm, hogy vagy nekem – suttogta. Erősebben szorítottam magamhoz.

- Mindig itt leszek – simítottam végig a hátán – Aludj rendben?

- Jó éjszakát Lou – motyogta miközben egy puszit nyomott a nyakamra. A szívem majd kiugrott már így is a helyéről, de ettől a cselekedetétől úgy vert mintha bármelyik pillanatban áttörhetné a bordáimat és kiszabadulhatna a testemből.

- Szép álmokat szerelmem – pusziltam meg a homlokát.

Most, hogy itt volt velem olyan érzésem volt, mintha csak az enyém lenne. Csak a pillanatnak éltem és azt akartam, hogy örökre maradjunk így. Örökké a karjaimban akartam tartatni és hallgatni a nyugodt, egyenletes lélegzetvételeit. Mert ő az életem.