*~28. fejezet - Káosz és zűrzavar~*

Szép estét manókák! :) Tudom, hogy késő van, de most sikerült befejeznem az új részt, ami nagyon hosszúra sikerült. Siettem vele, mert ösztönöztetek a gyönyörű kommentjeitekkel, amiket nagyon nagyon köszönök.♥
40 feliratkozó és 28000+ oldalmegjelenítés. Te jó ég. El sem hiszitek, mennyire imádlak titeket.♥ KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM.♥♥♥

Remélem tetszik és továbbra is várom a véleményeteket! :) Jó olvasást!

Lots of Love, Jess ♥

*Jessica Malik*

 Sosem gondoltam volna, hogy egyszer felpüffedt, kisírt szemekkel Louis Tomlinsonba gabalyodva ébredek Hawaii-on egy villában. Ez egy gyönyörű reggel lehetne, ha ébredés után nem az lenne az első gondolatom hogy a barátom, akivel két évig boldog párkapcsolatban éltem megcsalt egy klub női mosdójában. Akkora fájdalmat éreztem, hogy majd széthasított belülről. Fáradt voltam. De ez nem az a fajta fáradtság volt, amit ki lehetett pihenni. Nem tudtam mit csináljak, mert még mindig szeretem Dave-et. Szeretem, de nem kezdeném újra, mert aki egyszer átver, az átfog máskor is. El kell őt felejtenem. Miért hittem azt, hogy más, mint a többi srác? Pár hétig nem feküdtem le vele és máris eldobta a két éves kapcsolatunkat. Az utóbbi időben nagyon elhidegültünk egymástól ez tény. Nem éreztem már jól magam Dave-vel, nem éreztem iránta annyit, mint régen, és talán ha ez nem történt volna meg így is véget kellett volna vetni a kapcsolatunknak. De nem ilyen módon. Ha mást akart és nem engem, akkor nem lett volna szükség arra, hogy megalázzon és fájdalmat okozzon. De megtette és már nem tudjuk visszafordítani.

Louis erősebben szorított magához, aminek hatására azonnal eltűntek a fejemből a Dave-vel kapcsolatos gondolatok és elmosolyodtam. Óvatosan kihúztam a bal lábamat a két combja közül és egy kicsit feljebb emeltem a derekamon pihenő karját, hogy felé tudjak fordulni. Amint sikeresen megfordultam és megláttam a gyönyörű, nyugodt arcát azt hittem elolvadok. Az ablakon beszűrődő napsugarak árnyakat vetettek az arcára, amitől még gyönyörűbbnek tűnt. A takaró a derekunknál volt ezért teljes rálátást nyerhettem félmeztelen felsőtestére. Újra az arcára vezettem a tekintetemet. Egy pici mosoly bujkált a szája szélében. Nem tudtam eldönteni, hogy ébren van, vagy csak álmában mosolyog. Kezemet az arcához vezettem és kisöpörtem a homlokából a haját. Ujjaim lejjebb csúsztak és végig simították az arcát. A kezem megállt az állánál. Hüvelykujjamat végighúztam vékony, formás ajkain és meglepődtem magamon, amikor elképzeltem, hogy milyen lenne megcsókolni. Beharaptam a számat és gyorsan elkaptam a kezemet. Nyomtam egy puszit az arcára és éppen ültem volna fel, amikor visszahúzott magához.

- Hová mész? – kérdezte. Vékony hangjához képest most rekedtesen szólalt meg én pedig azt hittem megőrülök a gyönyörű hangtól. Elmosolyodtam, amikor rájöttem, hogy valószínűleg végig ébren volt és hagyta, hogy hozzáérjek.

- Tíz perc és visszajövök – újra kibontakoztam az öleléséből és végre sikerült felállnom. Az ágy felé fordultam és ránéztem. A hasára feküdt és magához ölelte a párnát, amin eddig feküdtem. Lassan kinyitotta a szemét és rám nézett. Végig vezette rajtam a tekintetét és elmosolyodott.

- Siess vissza gyönyörű – motyogta a párnámba majd újra lecsukta szemeit. Éreztem, ahogy elpirultam és melegség járta át a szívemet. A hasamban a pillangók úgy tomboltak, mint tegnap este, amikor táncoltunk.

Kislisszoltam a szobából és halkan becsuktam magam után az ajtót. A folyosó falára szerelt órára néztem, ami fél egyet mutatott. A földszintről hangokat hallottam és sejtettem, hogy már mindenki ébren volt. Amikor beléptem a szobámba megcsapta az orromat Dave kölnije. A szemeim megteltek könnyekkel, amikor felfogtam, hogy elvitte a cuccait. Nem az fájt, hogy elment. Nem akartam látni. Nem akartam a közelében lenni. Még mindig a tudat fájt, hogy megcsalt.

Villámsebességgel kaptam fel a ruháimat és átmentem a fürdőszobába. Nem akartam abban a szobában tartózkodni. Az igazat megvallva minél előbb vissza akartam menni Louis-hoz. Amikor vele voltam nem foglalkoztam semmivel. De most hogy egyedül vagyok, potyognak a könnyeim és a fejemet újra elöntötték a Dave-vel kapcsolatos gondolatok.

Álltam a zuhany alatt, a víz mintha a testemben a vér helyett áramlott volna. A könnyek egymás után csurogtak le az arcomon. De nem sírtam. Csak csurogtak maguktól, mert tudták, hogy ki kell jönniük. Nem tudtam visszatartani. Olyan erős fájdalmat éreztem a mellkasomban, mint szerintem még soha. Felemésztett. Megőrültem a gondolattól, hogy képes volt ilyet tenni velem. Képes volt átverni. Megalázott. Pont ő és ezt képtelen voltam megemészteni.

Próbáltam minél előbb rendbe szedni magam, hogy gyorsabban visszaérhessek Louis-hoz. Fogat mostam majd kifésültem az összegubancolódott hajamat és megszárítottam. Terveztem, hogy még lemegyek, elszívok egy cigit, hogy egy kicsit megnyugodjak, de nem akarom elvesztegetni azokat a perceket, amit Louis-val tölthetek.

Amikor beléptem a szobájába ugyanúgy feküdt, mint ahogy ott hagytam annyi különbséggel, hogy a takaró már csak az egyik lábán volt rajta. Mosolyogva léptem az ágyához és lefeküdtem mellé. Ahogy megérezte maga mellett a mocorgást kinyitotta az egyik szemét. Elengedte a párnát és elém tolta én pedig a fejem alá helyeztem. Louis az oldalára fordult, de nem ért hozzám. Látszott rajta hogy nem tudja, mit csináljon ezért közelebb fészkeltem magam hozzá. A szemembe nézve elmosolyodott és átkarolt. A hátamat kezdte cirógatni, ami teljesen megnyugtatott.

- Jól vagy? – érdeklődött halkan miközben az arcomat fürkészte.

- Most igen – néztem mélyen a szemeibe – Itt volt ma reggel, hogy elvigye a cuccait – közöltem halkan Louis-val. Éreztem, ahogy megfeszül a teste és összeszorította a száját.

- Én mondtam neki, hogy ma jöhet. Találkoztatok? – kérdezte feszülten. Megráztam a fejemet és egy halk nemet suttogtam. Louis megkönnyebbülve bólintott. Úgy tűnt mondani akar valamit ezért nem szóltam semmit – Nagyon sajnálom, amit csináltam. Elborult az agyam és hirtelen azt sem tudtam mit csinálok, de megmondom őszintén nem bántam meg. Csak remélem, hogy nem ijedtél meg tőlem – motyogta a szemét lesütve.

- Ha megijedtem volna, akkor most nem lennék itt – az állánál fogva felemeltem a fejét így újra találkozott az én barna tekintetem az ő kékjével – Jól esett, hogy kiálltál mellettem – mosolyodtam el halványan, de éreztem, hogy az éjszaka emlékére a szemeim újra megtelnek könnyekkel. Louis adott egy homlok puszit és folytatta a hátam simogatását. Az arca pár centire volt az enyémtől és folyamatosan felmérte az arcom minden pontját. Annyira jó volt így, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Leírhatatlan.

- Jól aludtál? – kérdezte miközben a kezét, ami eddig a hátamat simogatta elmozdította és arrébbtolt egy tincset az arcomból.

- A körülményekhez képest nagyon jól – mosolyogtam rá halványan – És te?

- Azt hiszem életemben nem aludtam még ilyen jól – suttogta és nyomott egy puszit az orromra. Soha nem kaptam még puszit az orromra, de imádtam az érzést ezért felkuncogtam – Imádom ezt a hangot – terült el egy széles mosoly Louis arcán. Mielőtt bármit is mondhattam volna kivágódott Louis szobájának ajtaja és Niall robbant be rajta.

- Ideje felkelni – kiáltott. Louis-val szétrebbentünk, de már késő volt ugyanis Niall arcán egy hatalmas vigyor terült szét – Megzavartam valamit?

- Húzzál ki Niall – fújtatott Louis felé dobva a kispárnáját.

- Sajnálom galambocskáim – vigyorgott Niall. Halkan nevettem Louis pedig csak idegesen a szemét forgatta – Negyed kettő van. Jó sokáig aludtatok – húzogatta a szemöldökét Niall.

- Tűnj el Horan – forgattam a szemeimet nevetve.

- Majd gyertek le – vigyorgott és kiment a szobából becsukva maga után az ajtót.

- Megőrülök tőlük – Louis a hasára fordult és a párnájába motyogott. Nevetve álltam fel.

- Lent találkozunk Lou – indultam el a folyosó felé. Az ajtóból még ránéztem pedig nagyon nem kellett volna. Lebiggyesztett szájjal meredt rám. Olyan édes volt a látvány, hogy azonnal elmosolyodtam.

- Nem vársz meg? – kérdezte szomorúan.

- Még fel kell öltöznöd – ráztam a fejemet. Elvigyorodott és azonnal tudtam mire gondol. Nevetve megforgattam a szemeimet – Lent találkozunk – ismételtem meg és elhagytam a szobát. Hallottam a halk nevetését, amin csak mosolyogni tudtam. Elképesztő ez a srác. Mindig jobb kedvre derít.

- Reggelt – üdvözöltem a többieket, akik aggódó arccal bámultak rám – Ne nézzetek így rám, amikor jó kedvem van – forgattam a szemeimet miközben elterültem a kétszemélyes kanapén.

- Igen jó kedve van. Az előbb mikor felmentem, hogy felébresszem Louis-t éppen enyelegtek – dugta ki a konyhából Niall a fejét.

- Kussolsz Niall – hallottam meg a lépcső irányából Louis bársonyos szórakozott hangját. A többiek furcsán néztek ránk, de nem igazán foglalkoztam vele miután Louis megjelent a látókörömbe egy fehér térdgatyában és egy szürke trikóban. Gyors volt. Elindult a konyha felé, de félútón megállt és hátrafordulva rám nézett.

- Éhes vagy? – kérdezte mosolyogva. Hevesen bólogattam Louis pedig nevetve eltűnt a konyhában. A többiek feltűnően méregettek.

- Mi van? – kérdeztem indulatosan – Nem kell depresszióba esnem. Ráér miután hazaértünk és felfogtam a dolgokat. Örülnétek, hogy jól vagyok – csaptam a combomra fújtatva.

- Nem mondtuk, hogy nem örülünk – tette fel védekezően a kezeit Harry, aki mellett Liz bólintott.

- Nagyon örülünk, hogy jól vagy – tette hozzá Perrie.

- Louis-nak köszönhető – vontam meg a vállamat miközben elvettem a távirányítót a dohányzó asztalról – Ki mit csinál ma? – érdeklődtem folyamatosan váltogatva a csatornákat.

- Niall! – sikított fel Louis a konyhában. Ezt követte Niall hangos röhögése. Felhúzott szemöldökkel bámultam a konyha irányába.

- Minden oké Lou? – kiáltottam ki a konyhába.

- Persze kicsim, jól vagyok – kiabált vissza, nevetve. Elmosolyodtam, amikor felfogtam, hogy megint kicsimnek szólított. Imádom, ha így hív. A társaság egyre érdekesebben nézett rám. Le kellett volna fényképezni az arcukat, amikor meghallották Louis szájából a kicsim szót.

- Amúgy ti együtt aludtatok? – kérdezte Zayn.

- Igen, és? – forgattam meg a szemeimet.

- Csak kérdeztem – vigyorodott el Zayn. Elfojtottam a nevetésemet és körbe néztem a többieken.

- Szóval ki mit csinál ma? – kérdeztem meg újra. Mindenki vállat vont, amire a szememet forgattam – Oké én ma tuti nem megyek sehova. Nincs kedvem semmihez – sóhajtottam fel frusztráltan.

- Biztos vagy benne? Holnap este indulnunk kell haza – jegyezte meg Zayn. Ha nem ez lett volna a helyzet, akkor nagyon sajnáltam volna, hogy máris haza kell mennünk, de most szerettem volna inkább otthon lenni. Nem a házamba. Otthon Bradfordba a családommal. Elég volt Hawaii-ból. Túl sok minden történt ahhoz, hogy tovább itt legyek.

- Teljesen rendben van – bólintottam – Nézünk valami filmet? – érdeklődtem a témát terelve.

- Juj, nézzünk Adam Sandler filmet – csillant fel Liz szeme. Harryre néztem, aki mosolyogva figyelte a barna lányt és nevetett a lelkesedésén. Liz mosolyogva meglökte Harry pedig adott neki egy puszit. Annyira édesek.

- Úristen nézzük az 50 első randit – kiáltott fel Sophia. Mi lányok hevesen bólogattunk a fiúk pedig csak fintorogtak.

- Az megvan DVD-n – jelent meg a nappaliba Louis két tálcával. A srácok kérdőn néztek Louis-ra Liz pedig azonnal keresni kezdte a DVD-k között a filmet. Felültem, hogy Louis mellém tudjon ülni. Helyet foglalt és az ölembe rakta a tálcát a rántottával és a teával. Mosolyogva megköszöntem, amire csak vigyorogva bólintott.

- Miért van meg DVD-n az 50 első randi? – kérdezte Liam nevetve.

- Mert szeretem Adam Sandlert és Drew Barrymore-t. Ráadásul jó film – vonogatta a vállát Louis evés közben. A srácok kiröhögték ő pedig csak rájuk fintorgott. Liza sikeresen megtalálta a DVD-t ezért berakta a lejátszóba és visszatelepedett a kanapéra egyenesen Harry karjai közé majd rádőlt a mellkasára. Elmosolyodtam és megböktem Louis-t. Felpillantott rám én pedig a fejemmel Harry és Liz irányába böktem. Louis rájuk nézett és egy vigyorral az arcán elégedetten bólintott majd feltartotta a tenyerét. Nevetve belecsaptam és folytattam az evést.

- Ti mit csináltok? – kérdezte Niall szemöldök ráncolva.

- Eszünk? – mutatott Louis a tálcánkra amolyan „minek látszik?” kifejezéssel az arcán.

- Miért pacsiztatok? – javította ki magát Niall. Nem hiszem el, hogy minden kicsi mozdulatunkra felfigyelnek.

- Miért ne pacsiznánk? – forgattam meg a szemeimet. Niall vállat vont és kiszaladt a konyhába valami rágcsálnivalóért.

Elkezdtük nézni a filmet és kivételesen úgy tűnt a fiúkat is lekötötte, de állították, hogy csak Adam Sandler miatt. Miután Louis-val végeztünk a késői reggelinkkel felálltam, hogy kivigyem a tálcáinkat.

- Niall a film tizenöt perce tart és te még mindig zabálsz – sóhajtottam fel a szöszire nézve, aki egy szendvicset majszolt.

- Nem tehetek róla. Éhes vagyok – vont vállat tele szájjal. Nevetve elmosogattam a tányérokat és visszamentem a többiekhez. A nappaliban a tévé fényén kívül teljes sötétség volt ugyanis a többiek behúzták a sötétítőket. Eszem ágában sem volt leülni az üres fotelbe inkább visszamentem Louis mellé a kétszemélyes kanapéra. Louis mindkét lába a kanapén volt kinyújtva.

- Azt a kis rést ott nekem hagytad? – kérdeztem suttogva felhúzott szemöldökkel elfojtva a mosolyomat miközben a két lábfeje közé mutattam.

- Pontosan – suttogott vissza és ledobta az egyik lábát a kanapéról, de a másikat még mindig ott tartotta. Megfogta a derekamat és lehúzott magához így pont előtte ültem a combjai között.

- Hát oké – vontam vállat és hátradőltem a mellkasára. Karjait azonnal összefonta a hasamon és közelebb húzott magához. Belepuszilt a hajamba és továbbnézte a filmet, amire én kivételesen nem igazán tudtam figyelni a hasamban tomboló pillangóktól.

A karjára néztem, ami a hasamon pihent és a különféle mintákat kezdtem el átrajzolni az ujjaimmal. Louis kicsit megborzongott, amitől elmosolyodtam. Imádom, ahogy a teste reagál rám. Ujjaimat áthúztam a galamb tetoválásának vonalain majd áttértem az iránytűre. Nem tudtam a minták jelentését és magamban feljegyeztem, hogy mindenképpen meg kell tőle egyszer kérdeznem. Miután sorban végignéztem az összes mintát tovább cirógattam a karját az ujjaimmal. Louis egy kicsit lejjebb csúszott mögöttem és a vállamon pihentette az állát. Amikor befejeztem Louis karjának simogatását a kezére raktam az enyémet ő pedig azonnal összekulcsolta őket. Nem sokáig lehettünk ekkora nyugalomban ugyanis valaki ráfeküdt a csengőre. Louis felemelte a fejét az államról és fújtatott.

- Kinyitom – jelentette be én pedig arrébb ültem, hogy fel tudjon állni. Figyeltem, ahogy ráérősen az ajtóhoz lépked és kinyitja. Szemei tágra nyíltak és megfeszült a testtartása – Mi a faszt akarsz? – kiabálta Louis az előtte álló személynek, amire mindenki oda kapta a tekintetét. Nem kellett látnom az ajtóban álló személyt ahhoz, hogy tudjam ki az, ugyanis akik meglátták idegesen felpattantak.

- Bocs, de beszélnem kell vele – hallottam meg Dave ideges hangját. Mielőtt Louis bármit is reagálhatott volna a srác villámsebességgel jelent meg a nappaliban előttem egy bőrönddel amiből arra következtettem hogy máris hazamegy Angliába. Az arcára néztem, amin több kicsi zúzódás volt. Nem nézett ki valami jól.

- Mit akarsz? – álltam fel a kanapéról így majdnem egy magasságban voltunk. Louis termett mellettem. Nos, ő alapjáraton alacsony volt, de még így is sokkal magasabb, mint Dave vagy én.

- Annyira sajnálom bébi – kezdte könyörgő tekintettel. Ugyanígy hívta azt a kurvát is a klubban.

- Ne hívj így azok után, hogy mást is így hívtál – fintorogtam rá és éreztem, ahogy a szemeim sokadszorra is megtelnek könnyekkel.

- Jóváteszem, ígérem. Soha nem történik meg többet. Soha. Kérlek ne hagyj el. Nem tudok élni nélküled – a szemeim ködösek voltak. Dave soha nem mondott nekem ilyet, de kivételesen most még ez sem hatott rám.

- Jó, akkor halj meg – csattantam fel. A többiek kuncogtak egy kicsit a mondatomra. Én is nevettem volna, ha nem ilyen helyzetben vagyok éppen.

- Nem vagyok tökéletes bé... Jess te is tudod. Követek el hibákat – folytatta kétségbeesetten. Louis felhorkantott mellettem, és ahogy véletlenül hozzámértek az ujjai éreztem, ahogy remeg az idegességtől.

- Elég volt belőled Dave. Már rég nem az vagy, akit megismertem. Ha ez nem történt volna meg akkor sem tartott volna már sokáig a kapcsolatunk. Most csak annyi a különbség hogy átvertél – vetettem oda neki. Dave-et elöntötte a méreg.

- Akkor meg mit hisztizel, ha úgyis ki akartál dobni? Rendben akkor tisztázzunk valamit – vigyorodott el Dave gúnyosan – Nem ez volt az első eset – lesápadtam, de nem sírtam. Nem akartam újra összetörni előtte. Nem láthatott gyengének újra. Louis tett egy lépést felé, de mielőtt bármit is csinálhatott volna megragadtam a kezét és visszahúztam magam mellé.

- Hányszor történt meg? – érdeklődtem mintha csak az időjárásról beszélnénk. Dave összezavarodott a nyugodt reakciómtól pont, mint vártam.

- Nem tudom. Sokszor – vonta meg a vállát hanyagul – Ráadásul egyszer sem voltam az unokatestvéremnél mialatt itt nyaraltunk. Csak amikor együtt mentünk. Találkoztam egy csajjal és elég jól szórakoztunk – röhögött fel Dave. Nem hiszem el, hogy ilyen könnyen átvert. Ezért viselkedett olyan furcsán Ian, amikor beállítottunk hozzá és Dave ezért nem hagyta szóhoz jutni. Ian elmondta volna, hogy Dave egyszer sem volt nála.

- Szánalmas vagy – sziszegtem lesajnálóan – Ezért nem lesz soha családod David. Mert nem tudsz senki mellett megmaradni – vetettem oda neki. Dave arca újra kétségbeesettnek tűnt és mintha az előbbi vallomása, miszerint az egész kapcsolatunk alatt megcsalt, meg sem történt volna, újra könyörögni kezdett, hogy fogadjam vissza. Nem tudtam rá figyelni csak az járt a fejemben, hogy hogy lehettem ilyen hülye.

- Elég volt ebből – kiáltotta el magát Louis. Dave elhallgatott és ránézett – Eldobtad azt a lányt, aki bármit megtett volna érted. Eldobtad azt a lányt, aki mindenét neked adta és feltétel nélkül bízott benned miközben te végig átverted. Eldobtad azt a lányt, aki elküldött mindenki mást, mert azt hitte, hogy ott vagy neki te. Eldobtad azt a lányt, aki az egész világot benned látta. Eldobtad azt a lányt, aki még mindig szeretett téged miközben te mással voltál. Eldobtad azt a lányt, aki hónapokat várt arra, hogy végre együtt legyetek. Eldobtad azt a lányt, aki nem hallgatott azokra, akik rosszat mondtak rólad. Eldobtad azt a lányt, aki a világon bármit megtett volna érted. Eldobtad őt. És tudod mit? Most elveszítetted. Mivel egy hatalma pöcsfej voltál – zárta le Louis a monológját. A könnyek folyamatosan csurogtak le az arcomról miközben őt hallgattam. Így volt. Pontosan így volt, ahogy elmondta. Dave megsemmisülve állt előttünk.

- Most pedig tűnj el és soha többet ne lássalak meg a húgom közelébe – mordult Zayn Dave-re. Dave az ajtó felé indult.

- Dave – szóltam utána. Reménykedve visszafordult – Vidd a cuccaidat a házamból és a kulcsot hagyd Liz szüleinél – utasítottam határozottan. Bólintott, de még mindig az ajtóban álldogált.

- Haragszol rám? – kérdezte halkan. Hitetlenül felnevettem.

- Nem haragszom rád. Csalódtam benned és szánalmasnak tartalak – tártam szét a karomat – Most pedig húzz el. Remélem, találsz valakit, akivel boldog leszel – fontam össze a melleim előtt a karomat. Elsírtam magamat előtte. Ez volt az, amit nem akartam. Dave kilépett az ajtón, de mielőtt becsukta volna utána szóltam – Ez amúgy azt jelenti, hogy dögölj meg – tettem hozzá. Dave reménytelenül megrázta a fejét és becsukta maga után az ajtót.

Senki nem mondott semmit. Mindenki hitetlenül állt a helyén és vagy az ajtót bámulták ahol az előbb kilépett életem legnagyobb hibája vagy engem figyeltek. Kitört belőlem a zokogás és Louis-hoz fordultam, magához vont én pedig a nyakába temettem az arcomat. Nyugtatásképpen a hátamat simogatta és folyamatosan azt suttogta a fülembe, hogy nem éri meg sírni miatta. Nem miatta sírtam. Azért sírtam, mert megcsalt, elárult, átvert, lerombolta az önbizalmamat, a földbetiport és fájdalmat okozott. Egyáltalán nem érdekelt, hogy elveszítettem, mert csak gyűlöletet éreztem iránta. Gyűlöltem őt, amiért ezt tette velem.

Louis óvatosan a kanapéra tolt, hogy üljek le. Megjelent mellettem Kath, Liz, Harry és Zayn is. Egyszerre kezdtek el nekem magyarázni mind az öten így fogalmam sem volt, hogy miről beszéltek.

- Talán, ha hagynátok levegőhöz jutni, örülne neki – hallottam meg Liam hangját a nappali végéből. Abbahagyták a hadarást és csak bámultak rám. Liz mellettem ült, Louis és Zayn előttem guggolt, Harry és Kath pedig álltak. Csend telepedett ránk én pedig még mindig csak bámultam magam elé és próbáltam felébredni a sokkból. Liam csengőhangja zavarta meg a csendet. Felvette a telefont és eléggé felháborodottan beszélt valakivel. Kérdezett pár dolgot és rácsapta a készüléket az illetőre.

- Milyen interjú? – kérdezte Niall tágra nyílt szemekkel. Ők valószínűleg tudtak figyelni Liam telefonbeszélgetésére.

- Will közölte, hogy két óra múlva lesz egy rendkívüli interjúnk valami műsornak, ami most ebben az országban forgat – fújtatott Liam. Az összes srác hőbörögni kezdett.

- Nem úgy volt, hogy most szabadságon vagytok a következő klipetek forgatásáig, ami csak a hónap végén lesz? – húzta fel a fél szemöldökét Kath.

- Oh, nálunk nem ilyen könnyű ez – forgatta a szemeit Harry dühösen – Hová kell mennünk? – nézett Liamre.

- Fél óra múlva itt lesznek értünk. Azt mondta Will, csak kapjunk magunkra valamit, úgyis át leszünk öltöztetve és a többit megoldja Lou – darálta Liam. Úgy éreztem itt volt az ideje, hogy felébredjek a sokkból, mert ha nem teszem, a fiúk addig nem kezdenek öltözni

- Jól vagyok srácok. Menjetek készülődni – adtam ki az utasítást halkan.

- Biztos? – kérdezte Niall. Felpattantam és bólintottam.

- Oké – kiáltott fel Zayn – Ki jön velünk? – nézett ránk sorba. Mindenképpen szerettem volna egy kicsit megfeledkezni mindenről és érdekelt a fiúk interjúja ezért én feltettem a kezemet. Perrie közölte, hogy neki egy ideig elég az interjúkból a fiúk pedig megértően bólogattak.

- Lux is jön? – ráncolta a szemöldökét Gemma.

- Ha Louise jön, akkor Lux is – bólintott vigyorogva Harry. Fogalmam sem volt ki az a Louise és Lux, de úgy döntöttem ráér később érdeklődni. Gemma rávágta, hogy jön. Kath közölte, hogy kizárt, hogy őt szétszedjék a fanok ezért Perrievel marad. Sophia nem mondott semmit ugyanis Liam közölte vele, hogy muszáj jönnie, amire a lány csak nevetve bólintott.

- Én kizárt, hogy menjek – vágta rá Liz amikor Harry ránézett.

- Mi van? – tette a szívére Harry drámain a kezét.

- Az emberek már így is pletykálnak rólam. Elég egyelőre – rázta a fejét Liz.

- Nem is pletykálnak rólad – fonta össze a karját a mellkasa előtt Harry. Liz a távirányítóért nyúlt és a felvett adások között kezdett kutatni.

- Akkor ez mi? – kattintott az egyikre. Egy kép jelent meg a képernyőn Lizáról és Harryről amint tegnap elhagyták a klubot.

A műsorvezető elmondta, hogy Harry nemrég még velem randizott azonban most egy ismeretlen lánynak csapja a szelet. A többiek szakadtak a nevetéstől és bevallom engem is mosolygásra késztetett, hogy Harryt mindenkivel összehozzák. Harry dühösen kinyomta a tévét és kimeresztett szemekkel bámult a fiúkra, akik azonnal visszafogták magukat.

- Nyomás öltözni – lőtt ki a helyéről Niall és felszaladt az emeletre. A többi srác is lassan szétszéledt miközben halkan folyamatosan a menedzsmentet átkozták.

- Hé, kísérj fel – kapta el a kezemet Louis és maga után húzott az emeletre. Összekulcsolt ujjainkat méregettem és boldogság öntött el. Szomorúnak kellett volna lennem, azért ami történt, de ha Louis a közelemben van egyszerűen mindig boldogság fog el. Egyébként sem kötelező depresszióba esnem, nem igaz?

Louis először a szobámba vezetett és azt mondta szedjem össze, amire szükségem van és majd az ő szobájában készülődök. Nem kellett sokat könyörögnie ugyanis azonnal beleegyeztem. Louis lehuppant az ágyamra és figyelte, ahogy összeszedem a cuccaimat. Kiválasztottam egy fekete ruhát egy szintén sötét színű cipővel, magamhoz vettem a sminkcuccomat és a hajvasalómat. Közöltem Louis-val hogy kész vagyok ő pedig mosolyogva felállt és átvezetett az ő szobájába. Louis kinyitotta a tükrös szekrényét és ruhák után kezdett kutatni én pedig odahúztam a forgósszékét és sminkelni kezdtem. Próbáltam eltűntetni a sírás jeleit, ami ment is több-kevesebb sikerrel. A szempillaspirál megállt a kezemben, amikor Louis háttal nekem lehúzta magáról a pólóját majd a nadrágját. Nyeltem egy nagyot és próbáltam a sminkelésre koncentrálni, de nem igazán sikerült, amikor megláttam a formás fenekét, amit csak egy fekete bokszer takart.

- Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy egy pasinak hogy lehet ilyen jó segge – szaladt ki a számon. Kimeresztettem a szemeimet, amikor rájöttem, hogy előbb jártattam a számat, mint ahogy gondolkodtam volna. Louis a kijelentésemre megállt a mozdulatában. Gyorsan észhez tért, magára húzta a bordó rövid ujjúját és egy kaján vigyorral az arcán fordult felém. Elpirulva néztem rá.

- És még nem is láttál meztelenül – vigyorgott folyamatosan, kihangsúlyozva a „még” szócskát. Még mindig vörös fejjel, nevetve vágtam hozzá az ajakápolómat. Röhögve lehajolt, felvette és letekerte róla a kupakot majd megszagolta. Összeráncolt szemöldökkel figyeltem, hogy mit csinál. Hümmögött egy kicsit majd bekente vele a száját és lenyalta. Tátott szájjal bámultam rá.

- Epres – kiáltott fel vigyorogva.

- Te nem vagy normális – tört ki belőlem a nevetés és felpattantam majd kikaptam a kezéből a tárgyat. Éppen indultam volna vissza a tükörhöz, amikor Louis elkapta a csuklómat és visszarántott magához. A közelségétől annyira elgyengültem, hogy nem voltam képes hátrálni. Lehajolt és megpuszilta az orromat, amit most csinált másodszorra, de már imádtam. Halkan kuncogtam, amire Louis-nak egy széles mosoly terült el az arcán. Elengedte a kezemet és átfogta a derekamat.

- Gondoltam, ha már a te ajkaidon nem érezhetem, akkor megnézem így, hogy milyen az íze – vonta meg a vállát a számat bámulva. Nyeltem egy nagyot és próbáltam visszafogni magamat, ami elég nehezen sikerült tekintve, hogy Louis szája egyre jobban közeledett az enyémhez.

- És finom volt? – suttogtam. A szívem majd kiugrott a helyéről a lábaim remegtek és kapkodtam a levegőt. Louis beharapta a száját. Ezzel nem segítesz az állapotomon Tomlinson...

- Azt hiszem, máshol jobban élvezném – motyogta. Abban a pillanatban döntenem kellett, hogy mit szeretnék. Igen, szerettem volna megcsókolni Louist, de még nem álltam készen arra, hogy mással legyek. Kell egy kis idő. Elfordítottam a fejemet így Louis ajkait az arcomra nyomta. Amikor eltávolodott újra felé fordultam. Az arcom vörösben pompázott ő pedig zavart volt.

- Sajnálom – motyogta majd elengedett és hátat fordított nekem. Felkapta a fekete csőszárú nadrágját, felhajtotta az alját és egy szó nélkül kiviharzott a szobából becsapva maga után az ajtót. Frusztráltan kifújtam a levegőt. Megráztam a fejem és próbáltam elterelni a figyelmemet Louis-ról.

Befejeztem a sminkelést és gyorsan rávasaltam a hajamra, de szerencsére nem kellett sokáig szenvednem vele. Éppen a ruhám cipzárját próbáltam felhúzni, amikor halkan kopogtak kettőt Louis ajtaján. Feltételezem, hogy nem Louis kopogott be a saját szobájába.

- Csak én vagyok – hallottam meg a bátyám hangját. Kikiáltottam neki hogy bejöhet. Benyitott és kérdőn nézett rám, amikor meglátta, hogy sínylődök a ruhám cipzárjával.

- Felhúzod? – a hangom kicsit hisztisnek tűnt amire Zayn csak halkan kuncogott. Mögém állt és elsöpörte a hajamat a vállamra majd egy könnyed mozdulattal felhúzta a cipzárt. Én bezzeg öt perce kínlódok vele. Megköszöntem és beleléptem a cipőmbe Zayn pedig leült az ágyra.

- Van valami oka annak, hogy Louis a teraszon ül tíz perce és a harmadik cigijét szívja el? – húzta fel a fél szemöldökét.

- Nem hagytam, hogy megcsókoljon – húztam el a számat.

- Az nem baj – legyintett – Louis elég türelmetlen és nincs megszokva neki, hogy küzdenie kell egy lányért. Már több mint egy hónapja beléd van esve és ez neki elég sok idő. Most, hogy már szabad vagy és elég jóban lettetek ő többet képzel a helyzetbe. Szerintem beszéljétek, ezt meg mielőtt megkéri a kezedet – nevetett fel halkan Zayn. Szúrósan néztem rá, amire úgy tett mintha csak köhögött volna. Megforgattam a szememet és az ölébe ültem.

- Kösz a tanácsot Zaynie – mosolyogtam rá. Megpuszilta a homlokomat és újra a szemembe nézett.

- Rendben vagy? – kérdezte az arcomat fürkészve.

- Ha Louis-val vagyok igen – hajtottam le a fejemet elpirulva.

- Jajj a hugicám szerelmes – ölelt magához Zayn. Nevetve kibontakoztam az öleléséből és felpattantam az öléből.

- Egyáltalán nem vagyok szerelmes – ráztam a fejemet és a folyosó felé vettem az irányt.

- Ó dehogynem – Zayn utánam loholt miközben a lépcsőn mentem lefelé.

- Nem – tiltakoztam kitartóan.

- De bizony – hallottam Zayn hangján, hogy vigyorgott. A nappaliban a többiek furán néztek ránk.

- Hagyj békén Zayn – fújtattam szórakozottan. Zayn lehuppant Perrie mellé a kanapéra és felém mutogatva kezdett el sutyorogni a fülébe. Perrienek fokozatosan egy hatalmas vigyor terült el az arcán.

- Minden szava alávaló hazugság – húztam össze a szemeimet tettetett méreggel.

- Hát persze – legyintett Perrie vigyorogva. A szememet forgattam. Két dudaszó hallatszott az utcáról ezért a srácok felpattantak.

- Louis fejezd be a tüdőd roncsolását és húzd be a segged az erkélyről! Indulnunk kell – kiáltotta el magát Harry. Louis jelent meg a nappaliba és egyenesen maga elé meredve átvágott a nappalin és kiviharzott az ajtón nyitva hagyva azt. A szememet forgattam a gyerekes viselkedésére. Lassan elbúcsúztunk a három lánytól, akik megígérték, hogy nézni fogják a tévében az élő adást majd mi is kimentünk. Az utcán egy hosszú limuzin állt, ami mellett Paul és egy ismeretlen középkorú férfi állt. Paul mosolyogva köszönt. A fiúk lepacsiztak vele.

- Hogy vagytok srácok? – érdeklődött a férfi.

- Kussolsz Will – mordult rá Harry és beszállt a limuzinba.

- Még csak három hónapja vagy a menedzsmentünk Will de Harry ezután utálni fog – röhögött Liam és összeöklözött Willel.

- A karrierje érdekében tettem – vont vállat Will, miközben Zayn és Niall is üdvözölte egy pacsival – Gemma, Sophia – bólintott mosolyogva a lányoknak, akik integetve köszöntek és beszálltak Liam és Niall után a járműbe.

- Will, ő itt a húgom Jess. Jess ő az új menedzserünk Will – mutatott be minket egymásnak Zayn majd egy egyszerű mozdulattal belépett a hatalmas limuzinba.

- William Vance – nyújtotta a kezét mosolyogva.

- Jessica Malik – ráztam meg a kezét – Erre a felhajtásra mindenképpen szükség van igaz? – érdeklődtem nevetve, a limuzinra pillantva miközben Will megragadta a kezem és segített beszállni a járműbe.

- Igen – vigyorgott Will.

- Vedd le róla a kezed Will – mordult Louis szegény férfira, aki azonnal elengedett és védekezően feltette a kezeit majd leült és telefonálni kezdett.

- Csak segített beszállni Louis. Hagyd abba – forgattam a szemeimet és leültem vele szembe, Zayn és Gemma közé. Körbenéztem a limuzinba, ami teli volt finomságokkal Niall pedig azonnal rávetette magát. Louis figyelmen kívül hagyott, amire fújtattam majd Gemmával kezdtem beszélgetni.

~*~

Negyed óra volt az interjú kezdetéig. A backstageben ültem Zaynnel szemben és a többieket figyeltem, arra koncentrálva nehogy belemerüljek a gondolataimba és Dave jusson eszembe. Megismertem Luxot és Lout, elképesztő mennyire aranyosak. Nem rég Lux letelepedett mellém és az életemről kezdett kérdezgetni. Valami hihetetlen édes volt és kíváncsi. Mielőtt Harry „ellopta” tőlem azt kérte, hogy máskor is jöjjek a fiúkkal. Megígértem neki és remélem, nem fogom megszegni.

Gemma és Harry éppen építőkockákból csináltak tornyot, Lux pedig azzal szórakozott, hogy feldöntötte és hatalmasat kacagott rajta. Mosolyogva figyeltem Harry-t, aki fújtatva, tettetett méreggel az arcán szedte össze újra a kockákat ezzel is még jobban szórakoztatva a szőke kislányt.

- Áu – hallottam meg a bátyám kiáltását – Óvatosabban Louise – duzzogott. Lou csak vigyorgott és tovább igazította a haját.

A tekintetem Louis-ra terelődött, aki a szoba másik végében a kanapén ült Niallel és mindketten a telefonjukat bújták. Nos, Louis az óta sem szólt hozzám, ami kezd egy kicsit idegesíteni. Főleg most, hogy ilyen dögösen van belőve a haja. Hirtelen rám pillantott, felállt, zsebre vágta a telefonját és nagylépésekkel átszelte a szobát. Mellém húzott egy széket és leült. Kérdőn néztem rá, ő pedig összehúzott szemekkel pillantott vissza. Beharaptam a számat, ezzel próbálva elfojtani a mosolyomat.

- Megérzem, ha valaki bámul – jelentette ki Louis és tekintetét a számra vezette – Ezt ne csináld – sziszegte majd élesen beszívta a levegőt. Fogaimmal eleresztettem az alsóajkamat és ártatlan mosollyal néztem rá.

- Bocsi – kuncogtam. Louis megsimította az arcomat. Az érintésétől lángba borult az egész testem, és ha nem fogom vissza magam, zihálni kezdek.

- Ne haragudj rám. Van elég problémád és még én is hülyeségeket csinálok. Sajnálom de... – lesütötte a szemeit majd újra az enyémbe fúrta tekintetét – nem tudom tovább távol tartani magam tőled. Rohadtul szerelmes vagyok beléd – sóhajtott fel Louis. A szavaitól újra és újra elolvadtam és próbáltam felfogni, hogy ilyet mond nekem egy srác. Ráadásul nem is akármilyen srác. Ezektől a mondatoktól jövök rá, hogy Dave mekkora hiba volt. Tőle sosem kaptam meg azt a szeretetet, amit Louistól. Pedig még csak együtt sem vagyunk...

- Nem akarom, hogy távol tartsd magad tőlem Louis – jelentettem ki. Így éreztem. A gondolata is fájt, hogy nem érint meg, vagy nem beszél velem. Egy hatalmas mosoly ült ki az arcára és mielőtt még mondhatott volna akármit is egy stábtag rontott be a szoba ajtaján.

- Gyerünk srácok! Öt perc és kezdünk, mindenki a helyére – tapsolt kettőt a nő ezzel még jobban ösztönözve a fiúkat, akik rá sem hederítettek – Azonnal – kiáltotta el magát a hölgy és kitárta az ajtót. Erre már mindenki feleszmélt és szedni kezdték a sátorfájukat. Louis felállt majd megfogta a kezemet és a srácok után kezdett húzni. Beértünk egy stúdióba nekem pedig folyamatosan a lábam elé kellett néznem, hogy ne bukjak fel a vezetékekben. A stúdió szépen be volt rendezve kis asztallal, egy fotellel és egy hatalmas kanapéval. Egy csomó kamera, világítás és még több ember.

- Jesszus, hova kerültem – motyogtam tágra nyílt szemekkel, miközben elengedtem Louis kezét és a háttérbehúzódó Sophiához és Gemmához indultam. Louis elkapta a csuklómat, maga felé fordított és egy gyors puszit nyomott a szám sarkába majd a fiúkhoz ment és leült a kanapéra. Egész testemben bizseregtem és kissé sokkosan álldogáltam pár percig. Valaki elkezdett visszaszámolni öttől. Ez jelenthette a műsor kezdetét ezért gyorsan összeszedtem magam és a két lányhoz mentem, akik vigyorral az arcukon fogadtak.

- Mi az? – suttogtam. Soph és Gemma csak megrázták a fejüket és a fiúkra koncentráltak, akiket máris Hawaii-ról kérdeztek.

 A srácok fél órája beszéltek mindenféléről. Többek között az új albumról és a Best Song Ever című dalukról volt szó, aminek hamarosan elkezdik forgatni a klipjét. Louis-t kérdezték az Eleanorral való szakításról, ami nekem úgy tűnt mintha már ezer éve történt volna. Louis annyit mondott, barátok maradtak a lánnyal, (amit egyébként kétlek) de ennek így kellett lennie és nem szeretne róla beszélni. Ezzel pedig ejtették is a témát. Tágra nyílt szemekkel bámultam, amikor a riporter rólam majd Lizáról kezdett kérdezgetni. Zayn lezárta a témát annyival, hogy a húga vagyok, Niall és Liam pedig elmondták mennyire kedvelnek. Louis egy szót sem szólt csak néhányszor elmosolyodott.

- Jess és én legjobb barátokká váltunk. Semmi az égvilágon nincs köztünk – közölte Harry. A riporter bólogatott és továbbra is Harry-re koncentrált – A másik lány Jess legjobb barátnője – zárta le Harry.

- Hű róla nem mondtál túl sokat. Van valami köztetek? – mosolyodott el a riporterhölgy. Harry félmosolyra húzta a száját, amitől megjelent az egyik gödröcskéje és folytatta.

- Talán. Ő egy csodálatos lány – bólintott Harry vidáman.

- Alig várjuk, hogy jobban megismerhessük ezt a lányt, akit Harry Styles csodálatosnak tart – nevetett a riporter – Lassan lejár a műsoridőnk srácok, de mielőtt elköszönnénk, most is, mint mindig kiválasztottunk egy személyt twitterről, aki a szerintünk legjobb kérdést tette fel nektek – jelentette be.

- Halljuk – mosolygott Liam.

- Alexa Turner azt kérdezi, hogy szerintetek mi a szerelem? – olvasta fel a kérdést a nő – Louis, magadhoz képest nagyon csendes vagy, szóval mi lenne, ha te válaszolnál? – kérdezte a nő kedvesen. Louis beleegyezett és pármásodpercig úgy tűnt összeszedi a gondolatait. Megmeredve álltam, mégis alig vártam, hogy elmondja számára mit jelent ez.

- Elég nehéz összefoglalni – nyalta meg a száját Louis és egyenesen rám nézett majd belekezdett – A szerelem elég összetett. Van, aki egy erősebb vonzalmat is szerelemnek hisz. Pedig nem az. Sokáig hittem, hogy nem létezik ez az egész, nincs definíciója.  De megpróbálom leírni. A szerelem valami olyan mélyről áradó érzés mikor átadod magad egy olyan léleknek, akinek nem számít a mellbősége, az öltözködése, vagy épp, hogy mi a végzettsége. Csupán az lesz számunkra értékes és rabul ejtő, hogy a közelsége, illata, mozdulatai, hangja, pillantása, mosolya olyan világba repítenek minket, ahonnan nem akarunk szabadulni. Függővé válunk, és nem akarjuk, hogy ez az érzés véget érjen – fejezte be Louis. Talán nem akartam volna éppen elájulni, ha ezt nem mind a szemembe nézve mondta volna el. Várj, de. Akkor is el akartam volna ájulni. Halványan elmosolyodtam és folyamatosan a srácot bámultam, aki ilyen gyönyörűen beszél a szerelemről, és akivel nem tudok betelni.

- Hű, soha nem hallottam még ilyen szépen beszélni egy srácot – nevetett fel hitetlenül a riporter – Sokáig azt hitted, hogy nem létezik. Nem hittél benne?  - kérdezte a nő. Louisnak el kellett fordítania a tekintetét tőlem, hogy a riporterre nézve válaszolhasson.

- Nem igazán. Azt hiszem, én csak a vonzalomban hittem és a szeretetben. Nem tudtam, mi a szerelem – magyarázta.

- Szóval most már tudod? – érdeklődött a hölgy, mire Louis egy pillanatra rám nézett majd újra a riporterre pillantva, mosolyogva bólintott – Mikor jöttél rá erre? – mosolygott a nő.

- Négy-öt hete, azt hiszem – adta meg a választ Louis. A riporterhölgy szerencsére nem feszegette tovább a témát.

Nem tudtam figyelni arra, hogy elbúcsúztak, ugyanis csak a mosolygó Louis-ra tudtam koncentrálni. Nem tudtam, hogy állok. Fogalmam sem volt, hogy hogy érzek vele kapcsolatban. Egyszerűen olyannyira össze voltam zavarodva, hogy azt hittem megőrülök. Biztos voltam az érzéseiben, miszerint tényleg szerelmes belém, és ahogy elmondta, amit érez irántam az valami fantasztikus érzés volt számomra. De nem tudtam, hogy érezzek. A fejemben egy hatalmas összevisszaság volt, amit nem tudtam hová tenni. Káosz volt a szívemben és zűrzavar a fejemben. Rendbe kell raknom ezt a kuszaságot. Helyre kell hoznom a zűrzavart és kigondolni, hogy mit akarok. Mert fogalmam sincs, hogy mit is szeretnék valójában.